Tai chi

A Tai Chi olyan mozgásrendszer, amelyben a gyakorló mozdulatai összhangban vannak a testében és tudatában zajló folyamatokkal. Az emberek különböző okokból kezdenek el Tai Chit gyakorolni szerte a világon. Néhányan a gyakorlás adta nyugalomért, mások fizikumuk, egészségük fenntartásáért, megint mások a küzdőművészetük tökéletesítéséért. Rengeteg képzőművész, sőt sportoló is rendszeresen végzi ezeket gyakorlatokat, hogy elérje azt a tudati és fizikai lazaságot, nyitottságot, amelyre szüksége van alkotása megkezdésekor. A Tai Chi ilyen széles körű elterjedésének valószínű oka az lehet, hogy magával az ember lényegiségével foglalkozik, azaz a Tai Chi a belső biológiai és tudati működésünk megnyilvánulása a mozgásban. Segíti az egyént alapvető stílusának kialakításában, így szinte az élet bármely területén előnyöket biztosít.

A Tai Chiban, mint harcművészetben és önvédelmi rendszerben az ülő meditációktól kezdve a harci technikákig sok mindent megtalálhatunk. Az elmélete viszonylag gyorsan megérthető és megtanulható, de a gyakorlati tudást hosszú évek alatt lehet csak tökélyre fejleszteni. Emiatt tartják úgy, hogy 18 évi Tai Chi gyakorlás után még mindig csak annyit mondhatunk: most már tudok valamit. (Kiss István György: Bevezetés a Tai Chi történetébe és filozófiájába) 

Hastánc

A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll, fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania. A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.

Az  egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek. A marokkóiak, libanoniak képviselik a „népies” vonalat, az egyiptomiak a művészibbet, kecsesebbet. A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.

Capoeira

Ezt a brazil küzdősportot a XVI. században a rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejenállva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő break-tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeriából származik. Két fő stílusirányzata van: az egyiket lassabb, földközeli mozdulatsorok valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemez, ez az Angola. A másik stílus az ún. Regional, amelyet folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkettőre jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

Nordic Walking

Finnországból indulva Észak-Európában már az 50-es években elterjedt sí- és alpinsportokat űzők körében, mint a leghatékonyabb nyári erőnléti edzést biztosító mozgásforma. Eredeti neve sauvakävely, amely egy finn szó, jelentése „síjárás”. A nordic walking egyesíti a gyaloglás vagy futás és a sífutás előnyeit. Fontos különbség a sétához képest a botok használata, melyek révén önkéntelenül is hosszabbakat lépünk, hogy a kezek és a lábak természetes, a járáshoz elengedhetetlen ellentétes mozgása megmaradjon. A bot használata dinamikát, ritmust ad a gyaloglásnak.

Jóga

A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradícionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituális filozófiát, a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését. Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.

Minennapos gyakorlása önmagában is hasznos. Javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár. Elkezdheti bárki, nem kell hozzá sem hajlékonynak és fiatalnak, vagy erősnek lenni. Ez nem sport, hanem a hat klasszikus bölcseleti rendszer egyike.

Aikido

Modern japán harcművészet, amit Ueshiba Morihei fejlesztett ki. Technikái a lágy mozgáson, az ellenfél erejének elvezetésén alapulnak. Az alapító (egyik) megfogalmazása szerint: „Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban és békét teremthetünk a világban”. Gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, az univerzum valódi természetének megértése. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidoban tehát nem arra kell törekedni hogy felülkerekedjünk az ellenfeleken, hanem hogy összhangba kerüljünk velük, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát. A technikák tehát nem harci technikák, hanem az ön-megismerésnek, s a világegyetem megértésének eszközei.

Forrás: Wikipédia >>

Linkajánló:

• önismeret.lap.hu >>
• nordic-walking.lap.hu >>
• capoeira.lap.hu >>
• aikido.lap.hu >>
• hastánc.lap.hu >>
• taichi.lap.hu >>
• sport.lap.hu >>
• fitnesz.lap.hu >>