Gondolta volna, hogy a hastánc mindössze tíz-tizenkét éve hódol Magyarországon? Pedig már ősidők óta művelték Egyiptomban és Mezopotámiában nők, papnők.  

Hastánc de akár "Raks Sharki"

Rengeteg néven ismerik és ismerték azt a táncot, amelyet ma mindenki csak hastáncként emleget. A franciák, amikor elsőként találkoztak vele "danse du ventre" névre keresztelték. A görögöknél ugyanezt "cifte telli"-nek, a törököknél "rakasse"-nak és az egyiptomiaknál "Raks Sharki"-nak nevezik. A Közel-Keleten elterjedt az orientális tánc elnevezés is, mégpedig azért, hogy ezt a táncformát elkülönítsék a népies, egyszerűbb stílusú táncoktól.

Hastánctörténet

A világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca az orientális tánc. Eredeti arab neve: Raks Sharki, szószerint azt jelenti, hogy a "Kelet tánca". Európába először Napóleon és katonái hoztak hírt az egzotikus táncosnőkről. A 19. században a franciák és általában az európaiak számára szokatlan stílusú táncot hastáncnak (danse du ventre) nevezték, mivel első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a has mozogna. A modern hastánc története 1893-ban a chicagói világkiállításon kezdődött, ahová szíriai táncosok érkeztek. Ekkor alakult ki a mai napig élő "cabaret style", azaz revüstílus is.

Pontos eredetét senki sem tudja, mindössze találgatások és feltevések vannak. Egyesek szerint törzsi termékenységi táncból származik. Amiről azt érdemes tudni, hogy a törzs nőtagjainak termékenysége általában egyazon fogalomkörbe tartozik a termőföld bujaságával és hozamával, ennélfogva egy táncon belül lehet róluk az istenekkel, szellemekkel kommunikálni. Még mások szerint a mezopotámiai szakrális prostitúcióból ered, amikor is meddő feleségek a termékenységistennő templomában bármilyen arra járónak fölajánlkoztak, aki fémpénzt dobott eléjük, így remélve gyógyulást áldatlan állapotukra. Ugyanakkor abban senki sem kételkedik, hogy annak idején Egyiptomban, Mezopotámiában nők, papnők táncoltak így.

Miből áll a hastánc?

A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll, fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania. A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.

Az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek. A marokkóiak, libanoniak képviselik a „népies” vonalat, az egyiptomiak a művészibbet, kecsesebbet. A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.

Szülés és a hastánc kapcsolata

Az Egyesült Államokban egyre többféle hastánc-csoport várja az állapotos hölgyeket és több oktatási anyag is elérhető számukra. A Wall Street Journal-ben megjelent közlemény szerint a várandós nő igen kényelmesnek találhatja a szülés korai fázisában a hastánc egyes elemeit, így a lassú csípőkörzést, a félhold és nyolcas mozdulatokat. Később sor kerülhet a csípő oldalrázására, hogy a magzat a megfelelő pozícióba kerüljön, valamint a gát ellazítására, ahogy a vajúdás intenzívebbé válik. A végső tolófázisban az egésztest-hullámzások segíthetnek a magzatnak, hogy könnyebben jusson a szülőcsatonába.

Hastánc-aerobikkal a kilók ellen

Elhatározásaink közül talán azt a legnehezebb betartani, hogy formába hozzuk a testünket, rendszeresen edzeni fogunk. A táncos edzésekkel ez könnyebb, hiszen a tánc hevében, a zene hatására könnyen elfeledkezünk arról, hogy voltaképpen keményen dolgozunk az alakunk és egészségünk érdekében. A táncolóedzések sorába illeszkedik a SharQui hastánc-edzés. A SharQui kifejlesztője Oreet Jehassi, táncos és aerobikoktató. A SharQui olyan edzéstípus, amely nem azt veszi figyelembe, hogy mások hogy látnak minket kívülről. Tehát a cél nem az, hogy mások elvárásának megfeleljünk azért, hogy pozitív képet alakítsanak ki rólunk, hanem az, hogy saját énképünk legyen pozitív. A SharQui a hastánc mozdulatait kardio-edzéssel kombinálja. A hangulat és a felszerelés nem olyan egzotikus, mit amilyet először elvárnánk, mert a SharQui esetében a hangsúly az edzésen van. Az edzéseket rövid "vízszünetek" szakítják meg. Az ember iszik néhány kortyot, ami hihetetlenül jólesik, de nem csökkenti a munka eredményességét. A SharQui edzések pontosan a problémás női területeket veszik célba. A kart, a feneket, a csípőt és a hasat. Miután külön-külön megdolgoztatjuk ezeket, a gyakorlatokból rövid sorozat áll össze, mini koreográfiaféle. Ez az edzés legélvezetesebb része, valóban elfeledteti az emberrel a fáradtságot.

Szólóban vagy együtt?

A hastánc alapvetően szólóműfajként ismert, de csoportos formációk is léteznek. Társastánc jellege, eredeti közegében, úgy jelenik meg, hogy a főleg egynemű társaság tagjai egymást váltva, egymás és a maguk örömére táncolnak. Minden haladó csoport lehetőséget ad arra, hogy a hölgyek egymásnak megmutassák, mit tudnak.