Gondolta volna, hogy a hastánc mindössze tíz-tizenkét éve hódol Magyarországon? Pedig már ősidők óta művelték Egyiptomban és Mezopotámiában nők, papnők.
Rengeteg néven ismerik és ismerték azt a táncot, amelyet ma mindenki csak hastáncként emleget. A franciák, amikor elsőként találkoztak vele "danse du ventre" névre keresztelték. A görögöknél ugyanezt "cifte telli"-nek, a törököknél "rakasse"-nak és az egyiptomiaknál "Raks Sharki"-nak nevezik. A Közel-Keleten elterjedt az orientális tánc elnevezés is, mégpedig azért, hogy ezt a táncformát elkülönítsék a népies, egyszerűbb stílusú táncoktól.
A világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca az orientális tánc. Eredeti arab neve: Raks Sharki, szószerint azt jelenti, hogy a "Kelet tánca". Európába először Napóleon és katonái hoztak hírt az egzotikus táncosnőkről. A 19. században a franciák és általában az európaiak számára szokatlan stílusú táncot hastáncnak (danse du ventre) nevezték, mivel első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a has mozogna. A modern hastánc története 1893-ban a chicagói világkiállításon kezdődött, ahová szíriai táncosok érkeztek. Ekkor alakult ki a mai napig élő "cabaret style", azaz revüstílus is.
Pontos eredetét senki sem tudja, mindössze találgatások és feltevések vannak. Egyesek szerint törzsi termékenységi táncból származik. Amiről azt érdemes tudni, hogy a törzs nőtagjainak termékenysége általában egyazon fogalomkörbe tartozik a termőföld bujaságával és hozamával, ennélfogva egy táncon belül lehet róluk az istenekkel, szellemekkel kommunikálni. Még mások szerint a mezopotámiai szakrális prostitúcióból ered, amikor is meddő feleségek a termékenységistennő templomában bármilyen arra járónak fölajánlkoztak, aki fémpénzt dobott eléjük, így remélve gyógyulást áldatlan állapotukra. Ugyanakkor abban senki sem kételkedik, hogy annak idején Egyiptomban, Mezopotámiában nők, papnők táncoltak így.
A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. Ebben a táncban teljesen elkülönül a csípő, a derék, a mell, a váll, fej mozgása, minden mozdulatnak nőiességet, érettséget kell árasztania. A tánc így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló és határozott, földi, szenvedélyes. Mindezt elősegíti a lírai, de különböző ritmusvilágú arab zene is.
Az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek. A marokkóiak, libanoniak képviselik a „népies” vonalat, az egyiptomiak a művészibbet, kecsesebbet. A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.
Az Egyesült Államokban egyre többféle hastánc-csoport várja az állapotos hölgyeket és több oktatási anyag is elérhető számukra. A Wall Street Journal-ben megjelent közlemény szerint a várandós nő igen kényelmesnek találhatja a szülés korai fázisában a hastánc egyes elemeit, így a lassú csípőkörzést, a félhold és nyolcas mozdulatokat. Később sor kerülhet a csípő oldalrázására, hogy a magzat a megfelelő pozícióba kerüljön, valamint a gát ellazítására, ahogy a vajúdás intenzívebbé válik. A végső tolófázisban az egésztest-hullámzások segíthetnek a magzatnak, hogy könnyebben jusson a szülőcsatonába.
Elhatározásaink közül talán azt a legnehezebb betartani, hogy formába hozzuk a testünket, rendszeresen edzeni fogunk. A táncos edzésekkel ez könnyebb, hiszen a tánc hevében, a zene hatására könnyen elfeledkezünk arról, hogy voltaképpen keményen dolgozunk az alakunk és egészségünk érdekében. A táncolóedzések sorába illeszkedik a SharQui hastánc-edzés. A SharQui kifejlesztője Oreet Jehassi, táncos és aerobikoktató. A SharQui olyan edzéstípus, amely nem azt veszi figyelembe, hogy mások hogy látnak minket kívülről. Tehát a cél nem az, hogy mások elvárásának megfeleljünk azért, hogy pozitív képet alakítsanak ki rólunk, hanem az, hogy saját énképünk legyen pozitív. A SharQui a hastánc mozdulatait kardio-edzéssel kombinálja. A hangulat és a felszerelés nem olyan egzotikus, mit amilyet először elvárnánk, mert a SharQui esetében a hangsúly az edzésen van. Az edzéseket rövid "vízszünetek" szakítják meg. Az ember iszik néhány kortyot, ami hihetetlenül jólesik, de nem csökkenti a munka eredményességét. A SharQui edzések pontosan a problémás női területeket veszik célba. A kart, a feneket, a csípőt és a hasat. Miután külön-külön megdolgoztatjuk ezeket, a gyakorlatokból rövid sorozat áll össze, mini koreográfiaféle. Ez az edzés legélvezetesebb része, valóban elfeledteti az emberrel a fáradtságot.
A hastánc alapvetően szólóműfajként ismert, de csoportos formációk is léteznek. Társastánc jellege, eredeti közegében, úgy jelenik meg, hogy a főleg egynemű társaság tagjai egymást váltva, egymás és a maguk örömére táncolnak. Minden haladó csoport lehetőséget ad arra, hogy a hölgyek egymásnak megmutassák, mit tudnak.