Ha jól bevált ételei kezdenek kissé megszokottá, unalmassá válni, a házilag ízesített, pikáns, illatos fűszerolajokkal új életet lehelhet beléjük.

Bizonyára mindenki érezte már, hogy számtalanszor elkészített ételei elvesztették varázsukat, és a korábban hatalmas sikert aratott ízek kissé unalmassá, megszokottá váltak. Pedig még a leghétköznapibb harapnivaló is könnyen a család kedvencévé válhat, ha ügyesen bánunk a különféle fűszerekkel. Bár a boltban vásárolt szárított változat íze is igen kellemes, sokkal különlegesebb, intenzívebb aromát adhatunk ételeinknek, ha friss növényeket, vagy fűszerolajat használunk. Az utóbbi azért is szerencsésebb, mert íze erőteljesebb, így a jól elkészített olajokból néhány csepp is elegendő, hogy egyhangú ételeink valósággal újjászülessenek. Noha manapság, mint oly sok élelmiszert, a fűszerolajakat is beszerezhetjük nagyobb közértekből, mégsem tanácsos a bolti ízek mellett dönteni. Egyfelől azért nem, mert otthon saját ízlésüknek megfelelően készíthetjük el, másrészt így pénztárcánkat is megkímélhetjük. Nem beszélve arról, hogy egy különleges formájú, feldíszített – akár üvegfestékkel dekorált – palackba töltve ajándékként is megállja a helyét.

Hogyan készítsük?

Elkészítésük egyáltalán nem bonyolult, hiszen mindössze csak olajra, fűszerekre, megfelelő üvegekre, valamint gézlapra van szükségünk. Használhatunk olíva, napraforgó, kukorica, és szója olajat is, fűszerekből pedig célszerűbb kevésbé lédúsat, vagy szárítottat alkalmazni, ugyanis így elejét vehetjük annak, hogy megpenészedjen. Egyféle fűszer – például fokhagyma, bazsalikom, vagy oregánó – hozzáadásával is kiváló ízt érhetünk el, de a különböző hozzávalókat variálva, valódi különlegességeket készíthetünk. Arra mindenképpen érdemes ügyelni, hogy a mennyiségek meghatározásánál ne essünk túlzásokba: fél liter olajhoz adagolva az őrölt fűszerekből egy-egy kávéskanálnyi, a darabosakból (pl. fokhagyma, babérlevél, chili paprika) öt-hat darab is elegendő.

Ha friss növényeket szeretnénk az olajba tenni, mindenképpen győződjünk meg arról, hogy nem nedvesek, s ha kell, töröljük őket szárazra, megelőzve így a penészedés nem kívánt folyamatát. Keressünk egy jól záródó üveget, és tegyük bele a kiválasztott növényeket. Az apróbb fűszereket gézbe csomagolhatjuk, de ha éppen nincs kéznél, az sem probléma, hiszen ezeket az érés befejeztével is könnyen leszűrhetjük. Miután a növényeket az üvegekbe helyeztük, öntsük rájuk az olajat, majd az edényt légmentesen zárjuk le, és két-három hétig tároljuk száraz, hűvös helyen. Ügyeljünk rá, hogy ne maradjanak benne légbuborékok, ugyanis a friss növények könnyen megpenészedhetnek.

Ha az érési idő (két-három hét) letelt, kóstoljuk meg az olajat, és amennyiben az ízét nem találjuk elég erőteljesnek, vegyük ki a régi fűszereket, és rakjunk be helyettük újakat. Miután a kívánt aromát elértük, szűrjük le az olajat egy díszesebb, jól zárható – lehetőség szerint csatos – üvegbe; díszítés gyanánt a nagyobb darab fűszerekből visszatehetünk néhányat.

Persze ha az ember belevág a fűszerolajok „gyártásába” nagy a kísértés, hogy minél többet és változatosabbat készítsen, nem jó azonban túlzásokba esni, ugyanis az ételekbe nagyon kis mennyiség (néhány csepp) is elegendő belőlük, és nem érdemes évekre előre „bespájzolni”, hiszen a következő szezonban friss fűszerekkel újat készíthetünk.

Milyen ételekhez illik?

Nagy előnyük, hogy szinte minden ételhez felhasználhatóak, és kis mennyiségben adagolva is igazán pikáns aromát kölcsönöznek. Tehetjük salátába, pácolhatunk vele húsokat, csöpögtethetjük levesekbe, főzelékekbe, sőt, a reggeli pirítósunkat, kenyerünket is feldobhatjuk ezzel a finomsággal. Nem csupán a főzéshez ideális, hanem egy dekoratív üvegbe téve a vacsoraasztal fontos kelléke válhat belőle, és a kellemes aromájú, jól készített fűszerolaj minden bizonnyal családunk és vendégeink kedvence lesz.

Ízlés és fantázia

Az, hogy milyen fűszereket használunk föl, csak saját ízlésünkön múlik, és a variációk száma tulajdonképpen végtelen. Az olaszos ízek kedvelői minden bizonnyal az oregánó, bazsalikom, rozmaring és fokhagyma kombinációját részesítik előnyben, a csípősebb ételek rajongóinak pedig a fokhagymával, chili paprikával, borssal, koriandermaggal és babérlevéllel készített fűszerolajat érdemes kipróbálniuk. Nem muszáj azonban többféle növényt használni, kiváló íze van az egyféle fűszerből készült ízesítőknek – pl. a köményes, a fokhagymás, a bazsalikomos és a majoránnás olajnak – is.

Leginkább ízlelőbimbóinkon és fantáziánkon múlik tehát, hogy a hétköznapi – és ráadásul igen káros – „leveskocka-íz” helyett valami egzotikus, igazán sajátos zamatot csempésszünk családunk és vendégeink tányérjára.

Őri Katalin