Anyagcsere tipizálás

A tipizálás alapján személyre szabott diéta első vezéralakja Dr. William Donald Kelly volt, aki az '50-es években, a saját hasnyálmirigy rákját meggyógyította teljesen vegetáriánus diétával.

Ennek alapján éveken keresztül rengeteg embert, főleg rákos beteget gyógyított, ám voltak, akiknél a módszer nem vált be. Így volt ez saját felesége esetében is, aki szintén megbetegedett egy krónikus festékmérgezés követeztében, és a vegetáriánus étkezés egyáltalán nem javított az állapotán.

Ekkor hús és magas fehérje tartalmú étrendet írt elő a számára, amitől a felesége meggyógyult. Így kezdett a személyre-szabott táplálkozással behatóan foglalkozni, és arra a következtetésre jutott, hogy idegrendszerünk automatikus működéseinek egyensúlya határozza meg, kinek milyen táplálkozásra van szüksége.

Az autonóm idegrendszer az automatikus idegrendszeri működésekért felelős. Ennek két része van.

• A szimpatikus idegrendszer felelős azért, hogy például stresszhelyzetben, emelkedik a vérnyomásunk, pulzusszámunk, izmaink és agyunk több vért kapnak, pupillánk kitágul. Ez a tipikus üss vagy fuss reakció. A ragadozó állatoknak ez az idegrendszere az erősebb.

• Pihenő helyzetben ellenben a paraszimpatikus idegrendszer veszi át a szerepet: fokozódnak a bélmozgásaink, több emésztőnedvet termelünk és javul a raktározó anyagcserénk. Ez lehetne jellemző mondjuk egy kis rágcsálóra.

A kettő funkció közül egyénenként az egyik vagy másik erősebb lehet. Ha inkább a szimpatikus idegrendszeri dominálnak, akkor az egyensúlyt szénhidráttal állíthatjuk helyre, ugyanúgy, ahogy egy ragadozót növényi táplálékra téve szelídebbé tehetünk. A paraszimpatikus típust, ellenben hússal lehet jobban felrázni, tehát az ő egyensúlyához több fehérje bevitelére van szükség.

Idegrendszeri működés alapján tehát megkülönböztetünk

• Szimpatikus vagy szénhidrát típust

• Paraszimpatikus vagy fehérje típust

Anyagcsere sebessége alapján pedig:

• Gyors égetésű típust és

• Lassú égetésű típust

Szervezetünk a szénhidrátokból gyorsan tud energiát nyerni, és ez a táplálék gyorsítja is anyagcserénket.

Ennek értelmében a gyors égető nagyobb mennyiségű fehérjével is megbirkózik, még a lassú égetőt, ez a fajta táplálék túlságosan eltelíti. Az egyensúlyra törekvés itt is fontos elem. Tehát a gyors égetésű típust fehérjével lassítjuk (a fehérjék és zsírok lassabban biztosítják az energiát, és lassítják anyagcserénket) míg a lassú égetésűt szénhidráttal gyorsítjuk.

Az anyagcsere különbözősége meghatározza a táplálékokhoz fűződő viszonyunkat, illetve viselkedésünket is. A gyors égetésű anyagcsere típusok (fehérje típus) éberek, pörgősek, türelmetlenek, míg a lassú égetésű anyagcsere típusok (szénhidrát típus) lassabbak, türelmesebbek, könnyebben elkedvetlenednek.

Wolcott a dominanciára hívta fel a figyelmet, vagyis, az, hogy kinek milyen táplálékra van szüksége, attól függ, hogy az idegrendszeri típusa vagy a táplálék égetési módja bír nagyobb szereppel. Miután meghatározta a dominancia jellegét, annak megfelelően határozza meg a konkrét tápanyag igényt. Nála jelenik meg először a kevert típus, akiben azonos mértékben jelennek meg a mindkét típusra vonatkozó jellemzők.

A fenti elméletek gyakorlattal is párosultak, és az elmúlt évtizedekben több ezer páciens esetét megfigyelve finomodtak. Így ma már nem csak a fő tápanyagcsoportokra, hanem egyedi táplálékokra, vitaminkora, nyomelemekre lebontva is vannak megfigyelések az egyedi igényekkel kapcsolatban.

A cikksorozat következő része>>>