A tipizálás alapján személyre szabott diéta első vezéralakja Dr. William Donald Kelly volt, aki az '50-es években, a saját hasnyálmirigy rákját meggyógyította teljesen vegetáriánus diétával.
Ennek alapján éveken keresztül rengeteg embert, főleg rákos beteget gyógyított, ám voltak, akiknél a módszer nem vált be. Így volt ez saját felesége esetében is, aki szintén megbetegedett egy krónikus festékmérgezés követeztében, és a vegetáriánus étkezés egyáltalán nem javított az állapotán.
Ekkor hús és magas fehérje tartalmú étrendet írt elő a számára, amitől a felesége meggyógyult. Így kezdett a személyre-szabott táplálkozással behatóan foglalkozni, és arra a következtetésre jutott, hogy idegrendszerünk automatikus működéseinek egyensúlya határozza meg, kinek milyen táplálkozásra van szüksége.
Az autonóm idegrendszer az automatikus idegrendszeri működésekért felelős. Ennek két része van.
A szimpatikus idegrendszer felelős azért, hogy például stresszhelyzetben, emelkedik a vérnyomásunk, pulzusszámunk, izmaink és agyunk több vért kapnak, pupillánk kitágul. Ez a tipikus üss vagy fuss reakció. A ragadozó állatoknak ez az idegrendszere az erősebb.
Pihenő helyzetben ellenben a paraszimpatikus idegrendszer veszi át a szerepet: fokozódnak a bélmozgásaink, több emésztőnedvet termelünk és javul a raktározó anyagcserénk. Ez lehetne jellemző mondjuk egy kis rágcsálóra.
A kettő funkció közül egyénenként az egyik vagy másik erősebb lehet. Ha inkább a szimpatikus idegrendszeri dominálnak, akkor az egyensúlyt szénhidráttal állíthatjuk helyre, ugyanúgy, ahogy egy ragadozót növényi táplálékra téve szelídebbé tehetünk. A paraszimpatikus típust, ellenben hússal lehet jobban felrázni, tehát az ő egyensúlyához több fehérje bevitelére van szükség.
Szimpatikus vagy szénhidrát típust
Paraszimpatikus vagy fehérje típust
Gyors égetésű típust és
Lassú égetésű típust
Szervezetünk a szénhidrátokból gyorsan tud energiát nyerni, és ez a táplálék gyorsítja is anyagcserénket.
Ennek értelmében a gyors égető nagyobb mennyiségű fehérjével is megbirkózik, még a lassú égetőt, ez a fajta táplálék túlságosan eltelíti. Az egyensúlyra törekvés itt is fontos elem. Tehát a gyors égetésű típust fehérjével lassítjuk (a fehérjék és zsírok lassabban biztosítják az energiát, és lassítják anyagcserénket) míg a lassú égetésűt szénhidráttal gyorsítjuk.
Az anyagcsere különbözősége meghatározza a táplálékokhoz fűződő viszonyunkat, illetve viselkedésünket is. A gyors égetésű anyagcsere típusok (fehérje típus) éberek, pörgősek, türelmetlenek, míg a lassú égetésű anyagcsere típusok (szénhidrát típus) lassabbak, türelmesebbek, könnyebben elkedvetlenednek.
Wolcott a dominanciára hívta fel a figyelmet, vagyis, az, hogy kinek milyen táplálékra van szüksége, attól függ, hogy az idegrendszeri típusa vagy a táplálék égetési módja bír nagyobb szereppel. Miután meghatározta a dominancia jellegét, annak megfelelően határozza meg a konkrét tápanyag igényt. Nála jelenik meg először a kevert típus, akiben azonos mértékben jelennek meg a mindkét típusra vonatkozó jellemzők.
A fenti elméletek gyakorlattal is párosultak, és az elmúlt évtizedekben több ezer páciens esetét megfigyelve finomodtak. Így ma már nem csak a fő tápanyagcsoportokra, hanem egyedi táplálékokra, vitaminkora, nyomelemekre lebontva is vannak megfigyelések az egyedi igényekkel kapcsolatban.
A cikksorozat következő része>>>