Az antik mítosz szerint az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög főisten Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység, elsősorban pedig a szerelem jelképe lett.

Egy másik görög monda arról emlékezik meg, hogy hogyan születtek ezek a törékeny virágok: eszerint Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre. Nem is logikátlan elgondolás, ha jobban belegondolunk, hiszen ez a növény rendszerint márciustól, a tényleges tavasz elérkeztétől kezd virágozni. Erről a mai napig megemlékeznek például a franciaországi Bretagne-ban, ahol a tavasz előcsalogatására nagypénteken ibolyát ültetnek.

Az illatos ibolya egyébként a több mint 1000 fajjal rendelkező ibolyafélék családjába tartozik (például kék ibolya, fehér ibolya, borzas ibolya, stb.). Mivel szinte minden helyen megél, a trópusokon, szubtrópusokon, és a mérsékelt égöv alatt is számos helyen megtalálható.

Egy 2005-ös felmérés szerint a világon nevelt cserepes és kerti virágok toplistáján az ibolya a harmadik helyen áll, tehát nem csak a természetben fordul elő gyakran, de az emberek is szívesen veszik körül magukat lila virágjaival. Ennek oka elsősorban az ibolya különlegesen finom illata.

Az „Illatos" Ibolya

Nemhiába nevezik illatos ibolyának (latinul Viola odorata), ugyanis e növénynek leggyakrabban használt „része" nem más, mint ellenálhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat készítenek (sajtolással vagy enflourage technikával), mely a világ egyik legdrágább illóolaja. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat - 20 g tiszta olaj körülbeül 1 tonna levélből állítható elő.

Iodin-tartalma miatt pár pillanatra kikapcsolja azt a képességünket, hogy az illatkompozíciót egyben érzékeljük, emiatt titokzatos fel- és tovatűnő hatást kölcsönöz viselőjének.

Már a tizennegyedik-tizenötödik században használták padlóra szórt virágait templomok illatosítására. A tizenhetedik-tizennyolcadik század arisztokráciája parókáit és ruháit illatosította vele, míg a késő-viktoriánus korban igen népszerű parfüm-alapanyagként szolgált Angliában.

Manapság is számos világhírű illatkompozíció része, illetve alapja, például: Christian Dior: J'adore, Gucci: Gucci II, Yves Saint Laurent: L' Homme, Givenchy: Extravagance, Armani: Emporio Night.

A háromszínű viola, vagy vadárvácska (latinul Viola tricolor) a natúrkozmetika eleme is, hiszen babaápoló krémek alapanyaga, míg az illatos ibolya hidratáló hatása miatt különleges borotvakrémekben, szappanokban, és nappali arckrémekben is megtalálható. Talán sokan emlékeznek rá, hogy régebben kapható volt Magyarországon az úgynevezett Violetmilk tubusos arckrém. A dédnagymamám üde és ránctalan bőrét neki köszönhette, az illata pedig felejthetetlen volt.

Az ibolya, mint gyógynövény

Ibolyákkal bizonyította hűséges, kitartó szerelmét egy francia nemes, aki 30 éven át naponta küldetett csokrot saját kertészetéből Mademoiselle Clairon színésznőnek, hogy az mindennap ebből készíthesse el esti nyugtatóteáját. Szaponin tartalma miatt nem csak nyugtató hatású főzet készíthető az ibolyából, hiszen a szaponin köptető, nyákoldó hatása elsősorban felső-légúti megbetegedésekben (légcső és hörghurut idült eseteiben, erős köhögés, stb.) hasznos*.

Pakisztánban egy etnofarmakológiai küldöttség a vadontermő növények tanulmányozása közben azt is kiderítette, hogy az ibolya lázcsillapító hatása az aszpirinéhez igen hasonló. Indiában pedig az ibolya a mandulagyulladás hagyományos gyógyszere.

Csecsemők tüdőhörgőcskéinek gyulladására (bronchiolitis) a következő receptet javasolják a hozzáértők: mezei kakukkfű, fekete bodza, pipacs, és ibolya virágainak egyenlő arányú keverékéből egy csipetet forrázzunk le egy csésze vízzel, és hagyjuk tíz percig ázni. Ebből naponta 3-4 csészényit adjunk a beteg babának a láz és köhögés csillapítására.

Köptető, izzasztó és vértisztító hatásán túl jelentős álmatlanság és epilepszia elleni teakeverékekben is szerepel, míg Jost Péter ezt írja Növények és Gaz című kézikönyvében: „Leveleivel és virágaival a rákot kezdik gyógyítani. Régen a márciusi ibolya virágának, levelének főzetét nyavalyatörésnél, mellfájásnál, köhögésnél, lábnál mézzel keverve, sikerrel használták.

Megjegyzem, hogy a szagos ibolya virágát forró vízzel leöntjük; fölforralni nem szabad. Külsőleg a nyers leveleket és a friss virágokat, ráksebekre kötözik. A háromszínű ibolya (Viola tricolor) a kék ibolyával azonos hatású; a sárga ibolyát (Caltha palustris [a mocsári gólyahír - szerk.]) a lépdaganat ellen isszák. A levelek a méh csípést gyógyítják."

Külsőleg alkalmazva bőrnedvesítő hatása miatt kirepedezett bőr gyógyítására kiválóan alkalmas, gazdag A és C vitaminokban és bizonyos antioxidánsokat is tartalmaz (éppen ezért lehet alapja hidratáló krémeknek). Homlokra kötött leveleivel a migrén is megelőzhető egyesek szerint, amit megerősítenek Plinius (egy ókori természettudós) feljegyzései is.

Bár eddig semmilyen káros hatását nem mutatták ki, vigyázni kell, mert erős szer. Gyökeréből enyhe hashajtó készül, túlzott fogyasztása hányást is okozhat. Szaponin- és metil-szalicilát-tartalma miatt pedig nem javasolt túlzott külső alkalmazása sem. A szaponin ugyanis a vérbe jutva mérgező, a metil-szalicilát pedig veseelégtelenség esetén nem tud elég gyorsan ürülni a szervezetből, így túlzott bevitele szintén mérgezést okozhat.

*Gyógytea: 1 kávéskanálnyi szárított virágot forrázzunk le egy csésze vízzel, és hagyjuk tíz percig ázni. Ebből naponta 3 csészényit fogyasszunk.

Ibolya a konyhakertben

Már az ókorban is használták az ibolyaesszenciát szerelmi bájitalok készítésére, és Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában is ebből készít szerelmi varázsitalt az egyik szereplő.

Ha a legényfogó fánkba nem is sütjük bele, attól még dekorációként számos édesség része lehet ez a kedves kis virág. Ezek közül a legérdekesebbek a következők: készíthetünk például ibolyaszirupot* a virág esszenciájából - ez egy francia találmány, de ugyanezt a szirupot felhasználják Amerikában ibolyás teasütemény és mályvacukor készítésére.

Az ibolyát sütemények, pudingok, jégkrémek, saláták díszítésére, illatosításra használhatjuk. A lehetőségek korlátlanok. A legötletesebb megoldások között találjuk a jégkockába, vagy egy egyszerű gyümölcstorta felső zselérétegébe zárt ibolyaszirmot dekorációként, esetleg a kandírozott ibolyaszirmot*, mely Sissi kedvenc desszertje volt és ma is kapható a bécsi Demel cukrászdában.

Angliában közkedvelt édesség az ibolyakrémmel* töltött étcsokoládé korong is, Franciaországban pedig az ibolyával ízesített likőr, a Creme Yvette. Nagyon fontos, hogy ha gyógykészítményekhez, vagy ételekhez használjuk az ibolyát, akkor csakis a megfelelő helyről gyűjtsük be.

Erre kitűnő alkalmat szolgáltatnak az országosan szervezett gyógynövénytúrák, melyekre bárki jelentkezhet. A gyógynövénytúra a hagyományos gyógyításhoz használható növényekkel, és azok kíméletes gyűjtésével is megismerteti az érdeklődőket. A túra kényelmes, lassú séta sok-sok megállóval, bármilyen korosztálynak. Mivel az ibolyának épp most van szezonja (márciustól májusig), érdemes minél előbb jelentkezni.

*Szirup: öntsünk fél liter forrásban lévő vizet egy csésze frissen összetört virágra, majd letakarva hagyjuk 12 órán át ázni. Szűrjük és facsarjuk át egy ruhadarabon, majd adjunk hozzá 90 dkg cukrot és főzzük 1 óráig, míg szirupos nem lesz. Üvegedényben tároljuk.

*Kandírozott szirom: Egy tojásfehérjét felverünk, de nem keménnyé, csak míg habosodni kezd. Egy pillanatra belemártjuk a virágot, majd jól átforgatjuk porcukorban, hogy a cukor teljesen beborítsa. Egyenként tálcára tesszük a virágokat, és meleg helyen addig szárítjuk, amíg teljesen megszáradnak. Légkeveréses sütőben nagyon alacsony hőmérsékleten (60-70 fok) is megszáríthatjuk, de nagyon vigyázzunk, nehogy megégjen.

*Ibolyakrém: 1 liter tejszínből vegyünk 1 csészényit, és forraljuk fel 10 dkg cukorral és 1 csészényi friss ibolyaszirommal. 15 percig letakarva hagyjuk állni, majd szűrjük le és hűtsük ki. A maradék tejszínben keverjünk el 6 tojássárgáját kivilágosodásig, és tegyük hozzá apránként az ibolyás tejszínt. Tűz fölött keverjük sűrűre, majd levéve keverjünk hozzá 25 g feloldott langyos zselatint és 4 tojás előzőleg keményre vert habját. Hideg vízzel kiöblített poharakba töltsük, szirmokkal díszítve tálaljuk.

Tudtad, hogy...

• a kínai festészetben a violaszín a harmóniát jelképezi, a vörös yang és a kék yin keverékeként, míg a hinduizmusban a hetedik, koronacsakra színe?
• az ibolya bizonyos lepke és pillangófajok lárvájának elengedhetetlen tápláléka?
• Homéros ábrázolásában Zeus és Héra esküvőjén a nászágy egy puha ibolyaszőnyeg volt?
• az ibolya magjait hangyák hurcolják szét, amelyek a mag függelékét (hangyakalács) ragadják meg, majd hosszabb táv megtétele után elejtik a magot, s a hangyakalácsot "jutalmul" megeszik?
• a német költő, Goethe erdei sétáira mindig vitt a zsebében ibolyamagokat, amit aztán szétszórt, így köszönve meg a természetnek a sok szépséget?
• német nyelvterületen az ötödik házassági évfordulót „ibolya-lakodalomnak" is hívják?
• Angliában a csokoládé csomagolópapírjának hagyományos színe a viola, mivel ez a szín kapcsolódik leginkább a luxus fogalmához a királyi lila révén?

Forrás: Gyógynövénytúrák.hu