Lassan elérkezett az ideje a saját készítésű karácsonyfadíszek összeállításának. Bár az ünnepi vásárokban megannyi színes üveggömböt és egyéb apróságot vásárolhatunk, nem árt, ha néhány egyedi dekorációval családiasabbá, különlegesebbé tesszük fenyőfánkat.

Gyümölcskarikák

Legegyszerűbben a különféle szárított gyümölcskarikák készülnek el. Csupán annyi a dolgunk, hogy a narancsot, az almát és a citromot leheletvékony karikákra szeljük, és száraz, meleg, jól szellőző helyen egy-két hétig hagyjuk szikkadni. Mikor a gyümölcsök összes víztartalmukat elveszítették, tű segítségével cérnát fűzünk beléjük akasztó gyanánt, majd felfüggesztjük őket a karácsonyfára. Ha egyedibbé szeretnénk tenni díszeinket, készítsük köréjük keretet aranyszínű fémhuzalból.

Könnyedén készíthetünk belőlük girlandot is: csak fűzzük fel őket egy hosszabb cérnára, és az így kapott füzért rögzítsük a fenyő ágaihoz. Ez a megoldás a kertben álló fák díszítésére is kiváló, hiszen egyáltalán nem giccses, így családias hangulatot, szolid szépséget kölcsönöz az udvarnak.

Csipkés narancs

A gyümölcsök héját próbáljuk meg minél nagyobb darabokban lehámozni, és könyvek közé téve préseljük őket egyenletesre. Éles kés segítségével vágjunk ki belőlük tetszőleges formákat – pl. kört, csillagot, vagy akár egy fenyőfát – majd metsszünk ki belőlük apróbb mintákat, azaz csipkézzük ki őket. Szárítsuk ki, cérna vagy rafia segítségével készítsünk hozzájuk akasztót és lógassuk fel őket a fenyőfára.

Tobozdísz

Igazán természetes és kellemes hangulatú díszek készülhetnek néhány tobozból. Minden egyéb cicomázás nélkül is kiváló dekorációt nyújtanak: csupán cérnára, rafiára vagy drótra lesz szükségünk, hogy a felfüggesztést egyszerűen megoldhassuk.

Az is nagyon tetszetős eredményt nyújt, ha egy apró tobozt vékonyka drót segítségével egy rövid, néhány centiméteres ezüstfenyőág-darabhoz erősítünk, és egy kicsiny, fehér- vagy ezüstszínű masnit kötözünk a gallyra. Végezetül akasztót szerelünk rá vékonyka cérnából (drótdarabot is használhatunk). Ha karácsonyfánkat főként ezüst- vagy aranyszínű apróságokkal kívánjuk díszíteni, a tobozokat is lefújhatjuk a megfelelő árnyalatú festékkel, hogy harmonizáljanak a többi dekorációval.

Magvas mézeskalács

Hozzávalók: 1 kg liszt, ½ kg nádcukor (ledarálva), késhegynyi szódabikarbóna (a lisztbe keverve), 6 egész tojás, 20 dkg akácméz, reszelt citromhéj, őrölt fahéj és szegfűszeg.

Elkészítés: A tésztát este gyúrjuk össze, és reggelig tegyük be a hűtőszekrénybe, hogy másnap könnyebben tudjunk vele dolgozni. Reggel nyújtsuk ki és szaggassunk ki belőle tetszőleges formákat. Ha sajátos alakzatot – pl. bárányt, madarat, almát, házikót, hóembert – szeretnénk, először vágjuk ki a választott mintát kartonpapírból, majd ezt a tésztára helyezve éles késsel metsszük körbe. Mikor elkészültünk, tegyük őket kivajazott tepsibe, és a tetejüket kenjük meg egész tojással.

Ezután következhet a díszítés; noha a hagyományos, cukros tojásfehérjével történő dekorálással is viszonylag szép példányokat készíthetünk, érdemes ehelyett tésztából sodort darabkákkal, és különféle fűszerekkel kicsinosítani az alkotásokat. Egyrészt mert ezek időtállóak, így a mintázat nem töredezik meg, másrészt jóval egészségesebbek, sőt nagyon mutatósak. Használhatunk szálas mandulát, mákot, szezámmagot, diót, mogyorót, szegfűszeget, ánizst, mazsolát, vagy akár kávészemeket is; arra viszont mindenképpen ügyelnünk kell, hogy a sütés során ezek könnyebben megéghetnek. Már az is meglepően tetszetős eredményt hoz, ha egy szív alakú mézeskalács körvonalait tésztából sodort nudlikkal „húzzuk meg”, és ugyanezzel a módszerrel a formát két részre osztjuk, (vagy akár egy kisebb szívet rajzolunk bele). A tésztadarabkákkal elválasztott területeket különböző anyagokkal – pl. mákkal és mandulával, vagy dióval és mazsolával – díszítjük. Ha a sütemények kisültek, érdemes őket még melegen, tűvel átszúrni, hogy a későbbiekben ne okozzon gondot felfügesztésük. Amennyiben attól tartunk, hogy a felhasznált magvak és fűszerek lepotyognak a mézeskalácsról, tekerjük a figurákat egy darabka celofánba, és szalaggal kössük meg a tetejüket.

Források: Házi Praktika 1997/3; Origo.hu

Őri Katalin