Számos fajtáját ismerjük a "csodabogyónak", mégis elhanyagoljuk fogyasztását. Pedig rengeteg jótékony tulajdonságát ismerjük, többek között jó hatással van a szív- és érrendszeri bajokra, a húgyúti fertőzésekre...

1. Az erika- vagy hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó áfonya Észak-Európából származik, ahol vadon él. Mintegy hatszáz erikafajt különböztetnek meg. Az áfonya csak savanyú kémhatású talajon él meg, ilyen pedig kevés van hazánkban. Leginkább Nyugat- Magyarországon, a Nyírségben, továbbá foltokban Pest, Nógrád és Zala megyében, főként erdei fenyvesekben és bükkösökben lelhető fel. A hazai éghajlat egyébként megfelel az áfonyának: a téli fagyok nem ártanak a növénynek.

2. A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) hegyvidéki faj. Az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, havasi meggynek és fenyvesbogyónak is nevezik. A történelmi Magyarországon terem. Piros bogyójú, savanykás, zamatos gyümölcstermésének gyűjtéséhez lapát formájú fésűt használnak. Hazánkban a Zempléni-hegységben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján él. Ritkább, mint a fekete áfonya, ezért szigorúan védett növény.

3. A fekete áfonya leveléből készült főzetet régóta használják a népi gyógyászatban mint vércukorszint-csökkentőszert, teája jó szél- és vizelethajtó, s megszünteti a bélrendszer hurutos betegségeit. Segít vese- és hólyagbántalmak esetén is.

A terméséből készített teát gyomor- és bélhurut kezelésére ajánlják, de közkedvelt és ízletes a belőle előállított lekvár, szörp és bor is.

„Gyógypálinkát” szintén főznek belőle, amelyet szájüregi és fogínygyulladás esetén fogyasztanak. Előnyös tulajdonságai miatt több étrend-kiegészítő alapanyagául szolgál, de főleg a friss gyümölcs fogyasztása javasolható.

4. Termesztésre leginkább a nagy gyümölcsű, kék színű, mutatósabb és ízletesebb cserjés vagy fürtös áfonya (Vaccinium corymbosum) alkalmas. Az Egyesült Államok keleti partvidékén őshonos, újabban Ausztráliában, Új-Zélandon és Chilében is termesztik.

5. A fekete vagy erdei áfonya (Vaccinium myrtillus, Heidelbeere, Bilberry) gyümölcsét már a történelem előtti idők óta fogyasztják, azonban az orvostudomány először a XVI. században említi. A levél cseranyagokat, kvercetint, katechint, tannint, savakat, flavonoidokat, króm- és mangánvegyületeket tartalmaz, a termés pedig katechint, gyümölcssavakat, invertcukrot és antociánglükozidot. A friss fekete áfonya antocianidintartalma nagy, 430 mg/100 g (USDA Database), ekképp erős antioxidáns hatású: elősegíti a kollagén bioszintézisét, csökkenti a kapillárisok áteresztőképességét és törékenységét, valamint megakadályozza a vérlemezkék összetapadását, javítja a mikrokeringést. Antibakteriális és antiallergén hatása is van.

6. Az amerikai vörös áfonya (Vaccinium macrocarpon, Cranberry) Észak-Amerika őshonos gyümölcse, termései piros színűek, s jóval nagyobbak, mint a fekete áfonyáé.Az indiánok péppé zúzva fogyasztották, de használták gyógyszerként és intenzív színe miatt festékként is. A kesernyés gyümölcsöt édes juharsziruppal összefőzve készül a vörösáfonya-szósz, amely a sültek, különösen a pulykasült hagyományos kiegészítője az amerikaiak asztalán.

7. Az áfonya frissen, fagyasztva, gyümölcslé és más készítmények (dzsem, szirup) formájában kerül az asztalra, de készítenek belőle édesített szárítmányokat is. Egészben és szeletelten is jól tárolható fagyasztva vagy szárítva, légmentesen akár egy évig is eltartható.

8. A vörös és a kék áfonya egyaránt kiváló tápanyag-, ásványianyag- (Ca-, Mg-, K-), valamint C-, B- és A-vitamin-forrás hírében áll, de a fellelt (amerikai és holland) adatok ezt nem igazolják egyértelműen. A Tápanyagtáblázat nem említi, tápanyagtartalmát leginkább a fekete ribiszkéé közelíti meg, de C-vitaminban szegényebb és fajtafüggő. 100 g-ja 46–56 kcalt, 12–14 g szénhidrátot és 1,5–4,6 g élelmi rostot tartalmaz. Vitaminjai: C- (13–14 mg) és A-vitamin (60–100 NE), ásványianyag-tartalma: kalcium (6 mg), kálium (54–89 mg), magnézium (5–6 mg), vas (0,2 mg), cink (0,1 mg) és foszfor (10 mg).

9. A vörös áfonya (a fekete ribiszkéhez hasonlóan) a körténél és a szőlőnél 15–20%-kal több fenolt tartalmaz, elsősorban antocianidineket (96 mg), flavánokat (katechinek) és flavonolokat (kvercetin). Flavonoidtartalmának köszönhetően érvédő hatású, csökkenti a szívinfarktus kialakulásának veszélyét. A húgyúti fertőzések megelőzésére kiváló, mivel megakadályozza az Escherichia coli baktérium megtelepedését. Amerikai kutatók megállapították, hogy a vörös áfonya leve gátolja a fogszuvasodást okozó baktériumok megtapadását a fogakon, s a fogínygyulladás ellen is védelmet nyújt. A szervezet ellenálló képességét növeli, s – bizonyos kutatási eredmények szerint – gátolja az agy öregedésével járó Alzheimer- és Parkinson-kór kialakulását. Látásjavító gyümölcsnek is nevezik, mert az időskori retinaleválások ellen hat, emellett az ízületek rugalmasságának megőrzésében is segít.

10. Az áfonya sokunk szívéhez áll közel: 2001-ben több szülő akarta növényekről elkeresztelni leánygyermekét, így az MTA – a Bodza és a Búzavirág mellett – az Áfonya utónévként való használatát is engedélyezte.

Kovács Ildikó dietetikus

Forrás: Új Diéta >>