A cím kissé szokatlan, mert általában tavaszi vagy téli fáradtságról szoktunk beszélni. Azonban nagyon sokan tapasztalnak fáradtság-érzést most nyáron is, sőt egész évben is.

„A máj nem fáj…”

A helyzet az, hogy idézve egy öreg orvos mentorom szavait: ,,a máj nem fáj… a máj fájdalma a fáradtság”. És milyen igaz. A fáradtság kapcsolatban áll az anyagcserénkkel, annak pedig fő szerve a máj.

Anyagcsere-állapotunk határozza meg, hogy milyen ütemben és mennyiségben jutnak sejtjeink tápanyaghoz, amiből energiát termelnek. Ha pedig ők nem képesek energiát termelni, akkor hogyan várjuk el, hogy a belőlük felépülő szövetek, szervek megfelelő energiával rendelkezzenek.

Márpedig a fáradtságot az energia hiányának is felfoghatjuk. A nyári fáradtság cím kissé csalóka, mert aki nyáron észleli ezt, az valószínűleg egész évben is. Persze kiveheti az erőnket a nagy meleg is, de erre még visszatérünk.

Az energia hiánya sokak problémája, mivel ez az egészség elvesztésének ez az egyik előjele. Gondoljunk csak bele, milyen az optimális egészségnek örvendő ember. Erre sok választ adhatunk, de tény az, hogy ez az ember energikus. Ismerünk mi is olyan embereket, akikre ránézünk, és tudjuk, hogy rendben van velük minden. Nem panaszkodnak átmeneti nyavalyákra sem, pörögnek, mint a bolondgomba, és általában jó a kedvük is, sőt ez a jókedv a környezetükre is átragad. Nem keverendő össze ez a típus azzal, aki természeténél fogva látszólag energikusan, de inkább gyorsan, kapkodóan végzi a dolgát, viszont a nap végére hullafáradt.

Egy beteg emberen ezt az energiát nem látjuk, ugye? Sőt egy beteg embert megkérdezve nem is tudja megmondani, mikor volt utoljára igazán energikus, pedig ennek az állapotnak az elvesztése vezetett a betegségéhez is.

Az energiavesztés okai

Hogyan is vesztjük el ezt a fent említett ideális állapotot? Akinek van gyermeke, tudja, hogy kezdetben a gyerekek még rendelkeznek vele. Sőt, néha azt kívánjuk, nyugodna már le egy kicsit, de ő csak egyre hívja a szüleit, hogy játszani akar.

Táplálkozásunk és életmódunk hosszú távon benyújtja a számlát.

Egészséges működésünkhöz szervezetünknek megfelelő egyensúlyi állapotra van szüksége. Ebbe beleértjük a hormonrendszert, az immunrendszert, az anyagcserét és a belső nedveink összetételének szabályozását is. A fenti rendszerek működését is alapvetően a sejtszintű folyamatok határozzák meg. Épp ezért fontos a sejtek megfelelő makro- (fehérje, zsír, szénhidrát) és mikro- (nyomelemek, vitaminok, ásványi anyagok) tápanyagokkal történő ellátottsága, illetve a sejtek környezetének kémiai egyensúlya.

Hiszen sejtjeink akkor működnek jól, ha jól érzik magukat a körülöttük levő közegben (mint ahogy mi is).

Eszkimók kontra latinok

A helyes életmód az előbb említett anyagok biztosítása, illetve a káros anyagok kiürülésének elősegítése. Hogy kinek mi ajánlott, azonban nem egyértelmű. Nemcsak bőrünk, hajunk, szemünk színében, testfelésítésünkben, ujjlenyomatunkban különbözünk ugyanis egymástól, hanem anyagcserénkben is. Épp ezért van az, hogy egyeseknek tényleg oda kell figyelni a zsírbevitelre, míg mások, ha naponta szalonnát esznek, akkor sem emelkedik a koleszterinjük. Alap genetikai felépítésünk meghatározza, hogy kinek mi a megfelelő, minek mire van szüksége. Egy trópusi ember jól elvan, ha gyümölcsöket és sok szénhidrátot eszik, míg egy eszkimónak sok húsra, zsírra és fehérjére van szüksége. De egyikük sem élne meg a másik étkén, ha a másik környezetbe helyeznénk.

Mivel nem ismerjük családfánkat több százezer évre visszamenőleg, meg kell elégednünk azzal, hogy megfigyeljük, melyik étel, milyen hatással van ránk. Akkor jó, ha evés után egy-két órával nem álmosodunk el, és elegendő energiához jutunk.  Ez az egyediség azonban nem csak a makrotápanyagok, hanem a vitaminok, ásványok szükségletét is befolyásolja egy bizonyos mértékben. Mivel ennek meghatározása már igen nehéz feladat, itt inkább a tünetekből tudunk kiindulni, és azokat befolyásolni például a megfelelő vitaminnal.

Méregtelenítési képességünk is egyedi. Ettől függetlenül vannak általános érvényű igazságok is. A mai táplálkozással annyi szemetet veszünk magunkhoz, hogy szervezetünk alig győz megszabadulni tőlük. Sőt normál anyagcserénk is termel salakanyagokat, melyek felhalmozódva szintén károsak lehetnek, főleg a savak. A mai táplálkozásunk ugyanis sokkal több savat termel, mint amennyihez genetikai kialakulásakor szokott.

Hogyan szabadulhatunk meg a szervezetünkre káros anyagoktól?

Ezzel a kérdéssel ki is jutottunk a kezdeti állításunkhoz. A méregtelenítés fő szerve ugyanis a máj, már ami az anyagcsere részét érinti, mert utána ezeket az anyagokat ki is kell üríteni a vesén, bőrön, beleken és tüdőn keresztül.

A káros anyagok egy részét azonban vagy elraktározzuk (zsír, izom), hogy később hátha meg tudunk tőle szabadulni, vagy különböző ásványokkal oldhatatlanná tesszük (kőképződés), vagy semlegesítjük.

Ez bizonyos ásványi anyagok megnövekedett szükségletét okozza. Ha nem pótoljuk kívülről, a szervezet kioldja belülről (csontritkulás). Ezt követően azonban ki is kell üríteni a „semlegesített” káros méreganyagokat, savakat. Ehhez pedig folyadékra van szükségünk, rengeteg folyadékra (és nem sörre vagy kólára).

Ez a másik általános érvényű igazság. Folyadék (tiszta víz!) nélkül ugyanis nem tudunk megszabadulni a kiürítendő anyagoktól, azok pedig előbb-utóbb károsítják a sejteket, illetve rontják a sejteket körülvevő miliőt.

A vese 180 liter szűrletet készít naponta, ebből azonban csak 2-3 liter vizelet lesz. A többi visszaszívódik és nem tisztán. Tehát ő így is, úgy is elvégzi a feladatát, csak éppen nem kerül ki minden, aminek ki kellene.

A böjtkúráknak is ez a lényege, hogy nem viszünk be lehetőleg semmi károsat (leginkább semmit), viszont rengeteg folyadékkal kihajtjuk a mérgeket. A napi bőséges folyadékbevitellel azonban ezt folyamatossá is tehetjük.

És akkor újra feltehetjük a kérdést: Mitől van a nyári fáradtság?

Nyáron a nagy melegben sokkal több folyadékot vesztünk, mint más időszakokban. Ezzel a folyadékkal óhatatlanul veszítjük az ásványokat is (melyeket főként zöldségekből, másodsorban gyümölcsökből pótolhatunk), illetve megnövekedett igény esetén étrend-kiegészítőkből. A méreganyagok kiválasztása ellenben az izzadtsággal nem olyan mértékű, mintha a vese tenné azt.

Akkor mennyit is igyunk?

Nem feltétlen a bevitelre, hanem a vizelet mennyiségére kell odafigyelnünk, ami legyen bőséges, és akkor biztosan nem fenyeget minket a kiszáradás sem. Általánosan elmondható, hogy 10 testsúlykilónként fél liter vizet el kell fogyasztanunk.

És mennyi ásványt pótoljunk?

Minél többet, hisz a fenti ajánlás mellett a veszteség is több. Együnk minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt (mennyiségileg is ebben a sorrendben). És ne feledjük, ha az év többi részében étrend-kiegészítőket fogyasztottunk, most sem szabad azok bevitelét drasztikusan elhagyni, bár valamelyest csökkenthető.

Dr. Gulyás Tamás