Gyerekkora óta ír. Eddig 20 regénye jelent meg. Nemrégiben saját könyvkiadót alapított, ahol a saját művei mellett külföldi regényeket is kiad magyarul. Fejős Évával beszélgettünk.

Mesélj nekünk légy szíves egy kicsit arról, hogyan telik egy átlagos napod.

Általában korán kelek, a reggeli kávé mellett beszélgetünk a párommal, aztán ő elmegy, várják a betegei, én pedig, ha nincs reggeli programom, futok egy fél órát, néha többet, utána megfürdöm, aztán indulhat a nap. Délelőtt általában az ügyeket intézem, találkozóim vannak, sokszor kávézóban ebédelek egy salátát, máskor anyuhoz érek ebédidőre, és ő készít nekem valami könnyű finomságot. A kedvencem a mozzarella caprese, ahogy ő készíti, és a csirkeszárny csípős szósszal, sült zöldségekkel. Délután játszom, sétálok vagy éppen kocogok (ha reggel elmaradt) egy kicsit a majdnem hófehér, bár sárimádó, kétéves golden retrieveremmel, Lepkével, és az éjfekete, nagyon fürge, egyéves flat coated retrieveremmel, Mokkával, aztán elkezdek írni, és az írást sokszor még éjszakába nyúlóan folytatom. De persze nincs két egyforma nap, ez csak egy példa volt.

Milyen lenne egy tökéletes nap a számodra?

Ébredés után futás a homokban, a tengerparton, aztán gyümölcs és croissant reggelire, később írom az új regényemet egy kókuszpálma árnyékában, és ha nagyon melegem van, csobbanok egyet a vízben. Naplementéig írok, aztán séta a környéken, beszélgetés a helyiekkel, majd egy jó kis grillezett rák a vacsora csípős szósszal. Mondjuk ez nem teljesen fikció, három éven keresztül Délkelet-Ázsiában töltöttem a telet, az első évben öt hónapot, aztán kétszer hármat, Bangkok volt a főhadiszállásom. Csodálatos volt, igazi töltődés, de ma már rövidebb időre megyünk, elsősorban azért, mert a párom nem tud hosszú időre elszakadni az országból a munkája miatt, viszont a barátnőmmel is szoktam utazni, ha van rá lehetőség. De az biztos, hogy amikor azt mondod, „tökéletes nap”, akkor automatikusan napfényes, meleg, írással töltött napot látok magam előtt.

Hogy jut mindenre időd?

Ma már a saját könyvkiadómat, az Erawan Könyvkiadót is vezetem, amelyben nemcsak a saját regényeimet, hanem más – most még elsősorban külföldi – szerzők könyveit is megjelentetem. Mindegyik megjelentetendő kötetet én választom ki, rengeteg időt töltök angol nyelvű kéziratok olvasásával, de ez ugyanúgy hobbi számomra, mint a regényírás. A kiadóvezetés mindennapos, adminisztratív dolgait kevésbé szeretem, mégis rákényszerítem magam, hogy elvégezzem, amit muszáj. És most, amellett, hogy készül nyárra a novelláskötetem és őszre a vadonatúj regényem, nagy fába vágtam a fejszémet a kiadóm főszerkesztőjével, Papp Diánával (aki maga is regényíró, és kolléganőm volt a Nők Lapjánál, és közben a legjobb barátnőm lett): tavasz végén megjelentetjük a Fejős Éva Magazin (nyomtatott glossy magazin) első számát, és ha minden jól megy, évszakonként fogunk jelentkezni. Igazi, motiváló, fejősévás lesz a tartalom, a nagy pillérek a külső-belső utazás, és az, amit a regényeim is üzennek az olvasóknak: hogyan érezheted az adott körülmények között a legjobban magad, hogyan válthatod valóra az álmaidat. Azt hiszem, a saját példámmal is tudom mindezt hitelesíteni, azt pedig sok olvasóm mondja, hogy erőt kap a regényeim olvasása után, és szinte könnyedén meghoz régóta halogatott döntéseket. A magazinnal még inkább ezt szeretnénk segíteni, de természetesen itt is a legfontosabb szándék a szórakoztatás. A cikkeket javarészt én írom, a témákat Diával közösen találtuk ki, aki a magazin főszerkesztője is lesz egyben, a csodálatos vizuális megvalósításban ezúttal is Juhász Gábor Tamás (Cantinart), a regényborítóim, az erawanos regényborítók és egyéb kreatív anyagaink tervezője lesz a segítségünkre művészeti vezetőként.

Mivel tartod fent az energiaszinted a nagy pörgésben?

Nem tudom, én ilyen vagyok, szeretek egyszerre legalább két-, de inkább többféle dologgal foglalkozni, akkor érzem magam egyensúlyban. Egyébként azt fontosnak tartom, hogy legyen egy kis „elcsendesedés” a napjaimban, ha tehetem, futás után, fürdés közben relaxálok, átgondolom, mit szeretnék elérni aznap, melyek a nagy céljaim, és éppen hol tartok azokhoz képest stb.

Mit teszel azért, hogy formában maradj? 

Hetente legalább ötször kocogok, igyekszem sok zöldséget enni, és sok jó könyvet elolvasni, mert az utóbbi nekem szerintem boldogsághormont ad, éppen úgy, mint a regényírás.

Mely mozgásformák a kedvenceid? 

Világéletemben sportoltam, apu kajakedző volt, korán megismertetett a különböző mozgásformákkal, nagyjából nyolc évig versenyszerűen kézilabdáztam, vézna voltam, de gyors, azonban rengeteg sérülésem volt, mégis imádtam – miután abbahagytam, kipróbáltam a step aerobiktól a teniszig mindent. Végül a futás maradt, mert ez az a mozgás, amelynek során teljesen el tudom engedni a problémákat és mindent, és csak a mozgás örömét érzem. Sőt gyakran támad futás közben a „semmiből” egy-egy olyan ötletem, amit aztán később megpróbálok megvalósítani.

Szeretsz főzni?

Nem. Akkor már inkább a hideg vacsora, pirítós, fűszervaj vagy körözött, sonka, zöldségek, lágy tojás... Hétvégén pedig gyakran anyunál ebédelünk, máskor beülünk valamelyik kedvenc helyünkre egy klasszikus vasárnapi ebédre.

Az édességeket szereted? 

Van, amit igen, van, amit nem. Például tortát nem eszem sosem, kivéve Óbudán egy klasszikus cukrászdában a Sacher-tortát (és Bécsben), aminek azért nehezen tudok ellenállni. A csokit szeretem, de hónapokig elvagyok nélküle, eszembe sem jut olyankor (persze ha van itthon, akkor eszem, de ha nincs, nem hiányzik). Anyu palacsintája nagyon fincsi, abból egy-két darab bármikor jöhet.

Fogyókúrázni szoktál?

Nem, de arra természetesen figyelek, hogy ne egyek tortaszeleteket, ne bűnözzek sokat, vagyis ne fogyasszak olyan „fölösleges kalóriát”, amit aztán egy óra futással tudok (vagy annyival sem) ledolgozni. Amúgy persze egy-két kocka csoki, egy kis édesség nem probléma, inkább az egyensúlyt szeretném megtartani, vagyis hogy ne nassolgassak, hanem inkább egészségesebb ételeket (sok zöldség, kevésbé zsíros hús, kevesebb köret) egyek.

Ha egy magazinban meglátsz egy cikket az egészséges táplálkozásról, átlapozod vagy elolvasod?

Hát, már annyi ilyet írtam újságíróként, hogy... inkább átlapozom.

Alakformáló szalonokba szoktál járni?

Amikor bejött Magyarországra a speed fitnesz, vettem egy bérletet, de a tíz alkalomból csak hatot jártam le, mert a fitnesz végén kapott turmixitaltól (valószínűleg attól) híztam néhány kilót, szóval nálam nem volt hatásos... Meg egyébként is, nekem a sportnál szükségem van arra az érzésre, hogy tettem valamit, magasan van a pulzusom legalább harminc percig, és olyan szakaszok is vannak, amikor már légszomjjal küszködöm. Én szeretem az izomlázat, ezért is szoktam fokozni vagy a tempót, vagy az emelkedőt, és nagyon szeretem, amikor az előző napinál vagy hetinél magasabb sebességre tudok kapcsolni, és esetleg egyre tovább tudom tartani az iramot.

Mennyire vagy tudatos vásárló? Megnézed az élelmiszerek vagy kozmetikumok címkéin az összetevők listáját?

Néha igen, máskor nem. Az az igazság, hogy ebben lenne még hová fejlődnöm, de sokszor időm sincs rá, hogy annyit piszmogjak a boltban. A bevált dolgokat és élelmiszerben a „kézművestermékeket” szívesen megveszem.

Van egészségfilozófiád?

Szerintem a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ennek vannak testi és lelki vonatkozásai is. Ha rend van a lelkemben, akkor könnyebben megőrzöm az egészségemet. Nekem a relaxálás, az időnkénti vezetett meditáció és a futás az, ami a lelkemet rendben tartja, és talán az egészségem megtartásában is segít.

Szedsz táplálék-kiegészítőket?

Nem, még vitaminokat sem, de nem azért, mert ellenérzésem lenne, hanem mert amikor elkezdek például egy C-vitaminkúrát, három nap után elfelejtkezem róla, úgyhogy igyekszem inkább egészséges táplálékkal hozzájutni a vitaminokhoz.

Van esetleg olyan kisebb-nagyobb betegséged, amivel meg kellett tanulnod együtt élni, vagy amit sikerült legyőznöd?

Szerencsére nincs.

Mesélj, kérlek a bőrápolási rutinodról!

Semmi különös: reggel UV-szűrős hidratáló krém (télen is), este vagy ugyanez, vagy egy kicsit tartalmasabb krémet használok az arcomra. Nagyjából kéthavonta megyek kozmetikushoz, akitől mindig kapok egy jó kis kényeztető masszázst és egy arcpakolást. Kipróbáltam tavaly egy ultrahangos, nagyon drága kezelést, amire azt mondták, majd hónapokkal később lesz hatása, hahaha. Azóta is várom, de hát az én bajom, hogy kiadtam rá egy vagyont, jót nevettünk a múltkor rajta a bőrgyógyászommal, akihez azért mentem, hogy egy napfény által okozott foltot finoman eltávolítson a bőrömről.

Mi az a beauty trükk, amire esküszöl?

Alvás, futás, szerelem.

Mi volt a legjobb szépség tanács életedben, amit kaptál?

Ne feküdj le sminkben. (Azért se, mert fekete lesz a párnahuzat a szempillaspiráltól.)

Plasztikai műtétre vállalkoznál valaha?

Ha tényleg láthatnám előre a végeredményt, és tetszene, akkor biztosan. De talán eljön a pont, amikor majd enélkül is, egyelőre békében vagyok a bőrömmel, talán meghálálja a sok izzadást. :)

Milyen számodra az ideális este?

Sétálós, beszélgetős, egymásra figyelős.

20 regényed után hogyan, honnan inspirálódsz?

Naponta több történetkezdet jut eszembe, amit szívesen kibontanék, megírnék, ezért is döntöttem úgy, hogy nyáron rendhagyó módon nem regénnyel, hanem novelláskötettel jelentkezem, hiszen így számtalan történetet megírhatok.

Mi ad neked igazi sikerélményt?

Maga az írás folyamata, amikor én sem tudom, hogy mi történik majd a szereplőimmel a következő fejezetben, és feszülten ülök a laptopom előtt, hogy „kiderüljön”. Ilyenkor én is a történetben élek, egyfajta kísérőként. Ennél nincs jobb érzés, mint bezuhanni egy kitalált világba, és kockázatmentesen végigélni újabbnál újabb életeket. De természetesen nagy öröm az is, amikor az olvasóim visszajeleznek, hogy sokat jelentett számukra egyik-másik regényem, és a könyv hatására akár még az életükön is változtattak.

Van mottód?

Hozd ki minden helyzetből a legjobbat, és hidd el, hogy megvalósíthatóak az álmaid!

Hogyan kezeled a stresszt?

Ha nagyon összejönnek a dolgok, és nem elég a futás, akkor vezetett meditációt hallgatok, ami általában segít mindenféle szempontból: egyrészt meglátni a lényeget, különválasztani a lényegtelen dolgoktól, és abban is, hogy merre forduljak, merre induljak tovább.

Ha kapsz rosszindulatú megjegyzéseket, azok hogyan érintenek?

Már nem érdekelnek, és nyilván ezért nem is igen találkozom velük.

Mit teszel azért, hogy megőrizd a lelki békédet?

Igen gyakran hálát adok azért, mert egyre inkább sikerül megvalósítanom a gyerekkori álmaimat, és kicsit büszke is vagyok magamra, mert hiába próbáltak sokan, sokféle módon eltántorítani ezektől (gyakran aggodalomból), mégis kitartottam. Hiába tartott húsz évig, élveztem az idevezető utat, és most látom meg, hogy milyen új lehetőségek állnak előttem, egyre több ajtó nyílik ki...

Mi az, amit legjobban becsülsz egy emberben?

Ha őszinte, és őszintén vállalja a gyengeségeit éppúgy, mint az erősségeit. És ha segít azoknak, akiknek szükségük van rá.

Ha holnap egy új tulajdonsággal vagy képességgel ébredhetnél, mit választanál?

Bátrabb lennék.

Ha bárkit választhatnál a világon, kivel vacsoráznál együtt?

Biztosan a párommal, és mondjuk Balin. De az sem baj, ha a saját teraszunkon, csak még este tíz előtt, amikor sokat tudunk közben beszélgetni, és messze még a lefekvés ideje.

Melyik a kedvenc könyved?

Sok van, nem tudnék csak egyet kiválasztani. A Házas-társas Matthew Normantől zseniális, nem azért mondom, mert én adtam ki, hanem mert meghatározó regény az életemben, de számos más kedvenc írót és regényt fel tudnék sorolni. A sajátjaim közül pedig most éppen az Úton hozzád a nagy kedvencem, mert az már azt az utat mutatja, amin tinédzserként is járni szerettem volna: krimi, de nem a sorozatgyilkosos fajtából, nagyon mai, és annak ellenére, hogy vannak egzotikus helyszínei, mégis „hazai”, ha fogalmazhatok így. Aki olvasta, tudja, hogy mire gondolok: például a mindent átszövő korrupcióra, és arra, hogy néhány lelkes fiatal akar tenni valamit ellene...

Miért vagy a leghálásabb az életedben?

Azért, hogy akik szeretnek, olyannak szeretnek, amilyen vagyok, és nem kell megváltoznom.

Mi az, amiről már régóta álmodozol, hogy megteszed, de mégsem tetted meg eddig?

Ha valamit régóta szeretnék megtenni, azt általában meg is teszem. Most a nyomtatott magazinom indítása ilyen. Igaz, még nem túl régen, három éve dédelgetem a gondolatot, de talán most lehet realitása, hogy megjelentessem. Persze van kockázata, de ha nem vállalnám a rizikót, akkor a siker lehetőségét is elutasítanám.

A közeljövőben melyek a kitűzött céljaid? Mire vágysz még?

Olyan regényt írni, ami továbbvisz az Úton hozzád által megkezdett úton, még több olvasóval találkozni személyesen, egy-két klassz utazásra idén is, és egy gardróbszobára.

Az interjút készítette: Kató Iringó

Az első két fotót készítette: Hajdu András. A képdizájnt készítette hozzájuk: Cantinart.