Advent hagyománya feltehetőleg a IV.-V. században alakult ki, ám a napjainkban igen népszerű koszorúkészítés szokásának gyökereit a XIX. század második felében kell keresnünk. 1860-ban történt ugyanis, hogy a berlini árvaház protestáns lelkipásztora, Johann Heinrich Wichern huszonnégy gyertyát a csillárra tűzve jelezte az ünnepig hátralévő időt.

A gyakorlat igen gyorsan elterjedt az országban, és hamarosan Ausztriában is meghonosodott, ám hazánkban csak a második világháború után jelent meg. Időközben azonban a gyertyák száma négyre csökkent, s már nem csupán csillárokat, hanem örökzöld növények ágaiból készített koszorúkat is díszítenek velük.

A színek szimbolikája

Mivel az első, a második, valamint a negyedik vasárnap ünnepi színe az egyházi liturgiában a bűnbánatot kifejező lila, hagyományosan a koszorún is ez dominál. Egyedül advent harmadik vasárnapja emelkedik ki a többi közül, ugyanis ekkor veszi kezdeték a „várakozás időszakának” második fele, és az efölött érzett öröm kifejezésére a rózsaszín használatos. A keresztények adventi koszorúja ennek megfelelően négy – három lila és egy rózsaszín – gyertyából áll, melyeket a karácsonyt megelőző vasárnapokon, a fenti sorrendben gyújtanak meg.

Sok család asztalán azonban a szivárvány minden színében pompázó koszorúköltemények díszelegnek, és egyéb dekorációs elemek is szép számban képviseltetik magukat a zöld fenyőágak között. Egyesek a teremtést szimbolizáló zöld, az életet jelentő piros, valamint a fényre utaló arany felhasználásával állítják össze saját példányukat. Akad olyan változat is, amelynek gyertyái a négy vasárnapon földre szálló négy angyal palástjának színéhez (kék, piros, fehér, lila) igazodnak.

Bármelyik kombinációt választjuk, próbáljuk meg magunk elkészíteni, hiszen így egyrészt a nekünk tetsző alapanyagokkal dolgozhatunk, másrészt könnyebben ráhangolódhatunk a közelgő karácsonyra. Ez utóbbi – a várakozás és a lelki felkészülés – tulajdonképpen az advent legfontosabb üzenete.  

Az első lépések

Az alapként használt szalmakoszorút már a legtöbb piacon, áruházban és hobbi-boltban viszonylag olcsón beszerezhetjük, ezért érdemes ezt készen megvenni. Szükség lesz még örökzöld ágakra (pl. tuja vagy fenyő), négy darab, tetszőleges méretű, alakú, illatú és színű gyertyára, zöld drótra vagy U-szegekre, és négy darab beszúrható, műanyag gyertyatartóra (ezek a legtöbb virágüzletben kaphatóak).

Első lépésben vágjuk fel az ágakat 15-20 centiméteres darabokra, rétegezzük egymásra őket, majd U-szeggel kapcsoljuk az alapkoszorúhoz. A rögzítéshez zöld színű drótot is használhatunk, egyszerűen körbetekerve vele az ágakat. Ezt követően a gyertyatartók segítségével szúrjuk bele a gyertyákat egymástól egyenlő távolságra. Ha ezzel elkészültünk, csupán az apró díszítések vannak hátra, amelyeket a felhasznált alapanyagoktól függően, dróttal, cérnával, U-szeggel, vagy faggyúval rögzíthetünk.  

Változatos dekoráció

Hogy egészen pontosan mivel díszítjük, kizárólag saját ízlésünkön múlik. Akik az egyszerűbb, szerényebb típusúakat kedvelik, néhány örökzöld növény, és színes gyertya segítségével tetszetős darabot készíthetnek. Nagyszerűen mutat, és igazán különleges illatot áraszt például a fenyőág és a magyal kombinációja, néhány babérlevéllel megtűzdelve. Használhatunk még más örökzöldeket – például tuját, vagy borostyánt – is.

Ha nem elégszünk meg ezzel a puritánabb megoldással, ám irtózunk a karácsonyi vásárokban unos-untalan ránk leselkedő műanyag csecsebecséktől, próbáljuk változatos színű, alakú és illatú növényekkel kicsinosítani a koszorúnkat. Tűzhetünk rá tobozt, csipkebogyót, fagyöngyöt, diót, makkot, mogyorót vagy mákgubát, de néhány karika citrommal és naranccsal is díszíthetjük. Az illatok szerelmesei különféle szárított fűszereket is használhatnak.

Pár szem szegfűszeg és fahéj – különösen citrusfélékre téve – jellegzetes „karácsonyi” aromát csempész a lakásba. Az is igazán dekoratív és egyedi megoldás, ha négy piros almát a koszorúhoz erősítünk (pl. alulról, drót beszúrásával) és a szár helyére betűzzük, vagy esetleg forró faggyú segítségével beragasztjuk a gyertyákat.

Manapság szinte elhagyhatatlan díszítőelemmé vált a masni. Ezeket megvásárolhatjuk készen, vagy elkészíthetjük egy darab 0,5-1 méteres szalag és drót segítségével. Természetesen még számos egyéb kellék – gyöngyfüzér, üveggolyó, apró kerámiaangyalka és mikulás, műanyag vagy fém csengő stb. – beszerezhető: lehetőségeinknek csak fantáziánk és szépérzékünk szab határt.

Arra azonban mindenképpen ügyeljünk, hogy a koszorú ne legyen túlságosan zsúfolt, hiszen ekkor elveszítheti jellegét, és könnyen ízléstelenné válhat. Ha nagyon sok díszítést alkalmazunk, érdemes magasabb gyertyákat választani. Egyrészt, mert így jobban mutat, másrészt pedig kevésbé tűzveszélyes. Az is fontos szempont, hogy az alapanyagok illata passzoljon egymáshoz, ellenkező esetben az erőteljes, egymással keveredő szagok gyorsan elvehetik étvágyunkat a vacsorától.

Források: Ünnep.eu

Őri Katalin