A fogszuvasodással kapcsolatos elméletek kiváló bizonyítékai annak, hogyha egyszer egy tévhit elterjedt, azt nehezen lehet kiírtani. A XIX. századig úgy gondolták, a szuvasodásért egy a fogat belülről rágó férgecske a felelős.

Ezt a nézetet már a Kr. e. 2000 körül terjesztették, és fennmaradt annak ellenére, hogy a görögök már észrevettek néhány nem elhanyagolható összefüggést.

Például, hogy az élelem és a nyál közösen pusztítják a fogakat. Ők még ritkán húztak ki beteg fogat, inkább egy kellemetlenebb eljárás volt divatban. Konkrétan kiégették a romlottakat, mindenféle pótlás nélkül.

Napjainkra már inkább kezeljük esztétikai, mint egészségügyi problémaként. Tesszük mindezt annak ellenére, hogy a szájhigiénia a betegségek céltáblája is. Tippjeink segíthetnek a leghatékonyabb megelőzésben, a tisztán tartásban!

1. Szánjon rá időt!

Sokat hallottuk már, még sem tesszük így: tartson a fogmosás legalább három percig. Mérje meg egyszer az erre szánt időt, mert érhetik meglepetések! Akár pár hónap erejéig egy kis órát is elhelyezhet a fürdőszobában, amely két haszonnal is kecsegtet. Egyrészt „csak azért sem” alapon biztosan nem telnek majd olyan gyorsan a percek, és nem kapkodja el. Másrészt a megmaradt időérzék arról is gondoskodik, hogy ne késsen el sehonnan, főként a munkából!

2. Fogkefe

A használt sörték nem elég, hogy sokkal kevésbé hatékonyak a lepedék eltávolításában még kórokozókat is raktároznak – különösen egy-egy betegség után igaz ez. Éppen ezért cseréljük két-három havonta. Ha pedig úgy érzi fejben mindig, de gyakorlatilag sosem sikerül válasszon indikátoros fogkefét, melynek sörtéi a használat során veszítenek színükből, míg jelezve a csere aktualitását, fehérre nem színeződnek.

Az ideális fogkefe sörtéje két-három fog hosszúságú, hajlított nyelű – a hátsó fogak eléréséhez – legyen. A keménységét illetően általában az ízlés szokott dönteni, a lehető legrosszabb tanácsadóként. Hangoztatják sokan, hogy csak akkor érzik tisztának fogsorukat, ha jó erős sörtéjű eszközt választanak hozzá.

Ám a túlmosás – amikor erős a sörte, vagy túl nagy nyomatékkal érintkezik a fog felületével – nagy károkat okozhat a fogzománcban. Így segítve a lepedék és a fogkőképződést. Válasszunk inkább közepes keménységűt, a legjobb mégis – amennyiben a lehetőségek engedik – az elektromos változat.

3. Alaposság

Az idő mellett energiát is szánjon a kiegészítő kellékek - fogselyem, nyelvtisztító, szájvíz és - zuhany - használatára.

Mivel a legtöbb lepedék a fogak érintkezésénél van, a fogselyem nagyon hatékonyan segítségünkre lehet, főleg ha túl szorosan vagy esetleg kusza fogsorunk.

A nyelvtisztító sokkal egyszerűbb szerkezet, mint először gondoljunk: elektromos fogkefénél külön fejet kaphatunk e funkcióval, míg a hagyományos esetében eleve vegyünk olyat, amelynek a hátulja van apró recékkel kialakítva. Miért szükséges? Mert a nyelv szintén baktériumokat raktározhat el, betegségekhez, és a közérzetükben nagy szerepet játszó rossz lehelethez vezet.

A szájvíz és –zuhany egyaránt a fogkőképződés elleni küzdelemben játszik szerepet. Ráadásul ez utóbbi hatékonyan masszírozza ínyünket, megőrizve annak egészségét.

4. Technika

A titok az apró, körkörös mozdulatokban rejlik. Tilos „sikálni” a fogakat, mert ezzel a – hatékonynak egyáltalán nem nevezhető – technikával csak felsérthetjük a zománcot és az ínyt. Közvetve juthatunk el így a gyors fogromláshoz, vagyis a fogkő és a szuvasodás kialakulásához.

Helyette ragaszkodjunk a kiskorunkban tanultakhoz, a kis körök képzeletbeli leírásához szánkban. Biztos, sokan emlékeznek még az óvó- és tanítónénik tanácsára: tízszer körözzünk mindkét oldalon, alul, felül, kívül, belül. Számoljuk magunkban a tisztító köröket, az eredmény nem marad el – és talán a jókedv sem.

. Legalább reggel és este

Egyes nézetek szerint fél órával evés után kell megtennünk, hogy na károsítsuk az amúgy is savhatásnak kitett fogakat. A reggeli fogmosás azért szükséges, hogy eltávolítsuk az éjszaka felhalmozódott lepedéket. A lefekvés előtti pedig azért, hogy ne adjunk jó táptalajt a lepedék, a károsodás kialakulásának. Ezek után nem csak enni, de inni sem szabad mást, mint tiszta vizet.

Ideális esetben minden étkezés után meg kellene tenni, de lássuk be, ez elég nehezen kivitelezhető feladat. Segítségünkre lehet például egy alma, melyet elrágva természet adta tisztításban lehet részünk. Aki evett annak idején rendszeresen menzán, az biztos nem felejti el, hogy a mákos ételek után mindig kapott almát is a konyhás néniktől. Ha akkor bevált, talán felnőttként sem csalódunk e módszerben.

6. Jóbarátunk: a fogorvos

Sajnos, inkább csak ijesztgetik a fogdoktor bácsival a gyerekeket – ahogy az már generációkon át lenni szokott – pedig ő tényleg csak a segítségünkre lehet. Már kiskorban arra kell törekedni, hogy ne büntetésként éljék meg a találkozást. Persze ez nehéz olyan és hasonló fenyegetőzések mellett, mint a „ha nem mosod rendesen a fogad, megyünk fogorvoshoz!”

Látogassuk meg legalább évente egyszer fogorvosunkat. Rámutathat szájápolási hibáinkra, vagy jó esetben megdicsérhet fogunk épségéért. Arról nem beszélve, hogy egyszerűbb egy kis lukat betömni, mint egy hiányzót pótolni. Macerás, idő- és pénzigényes feladat, ezért inkább kerüljük el.

Érdemes rászánnunk magunkat szájhigiénés orvos kezelésére is: megszabadít minket a felesleges lerakódásoktól, köztük a fogkőtől. Utána egész felszabadító érzésben lesz részük, higgyék el!

Vetró Rita