Van, aki már a terhessége alatt eldönti - vagyis inkább szeretné - hogy császárral vagy természetesen hüvelyi úton hozza világra gyermekét. Nem mintha kérdés lenne, de manapság már minden lehetséges.

Mondhatnám azt is, hogy a választás a család, vagyis a kismama kezében van. Bár ilyet nem illik kijelenteni, de mint tudjuk a mai világba már minden elintézhető – az otthonszüléstől kezdve az egyéb különleges kívánságokig.

Természetes, azaz hüvelyi szülés

A szülés legtermészetesebb és legbiztonságosabb módja. Mégis sokan nem így gondolják és a rájuk váró fájdalom miatt, „választják” a császármetszést. Bár ez többször jár erősebb és hosszabban tartó fájdalommal, de egyesek szerint még így sem múlja felül a gáttájékon lévő fájdalmakat.

De mint mindennek a természetes szülésnek is vannak hátulütői. Néhány hüvelyi úton szült nő közül körülbelül még egy évvel a szülés után is tarthat vizelet- vagy székletinkontinencia, amely a szülés után kezdődött. Közülük a legtöbb nőnek enyhék és ritkák a tünetei. Hozzáteszem egyetlen kutatás, sem igazolja, hogy a hüvelyi szülés önmagában inkontinenciához vezetne, vannak finomabb módjai is a probléma elleni védekezésnek.

Egyre több kutatás támasztja alá azonban, hogy bizonyos eljárások, amelyeket a hüvelyi szülés kitolási fázisában alkalmaznak, megnöveli a medencefenéki sérülés valószínűségét. Ilyenek például a fogó és a gátmetszés együttes alkalmazása, amikor nagymértékben megnő a veszély, hogy a végbél-izomzat is sérül, s ezzel nő a végbél-inkontinencia veszélye.

Gátmetszés

Mi volt a legkellemetlenebb a szülésben? - mindenki a gátmetszést említi – amit megmondok őszintén meg is értek. Talán a szülés legkellemetlenebb periódus, amit szinte minden nő szeretne kitörölni az emlékezetéből. A gátmetszés során, a gáton, vagyis a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területen ejtenek vágást egy olló segítségével. Erre közvetlenül a baba fejének kibújása előtt kerül sor. Az orvosok körében megoszlanak a vélemények szükségéről.

Tény, hogy alkalmazása előtt a gátrepedések száma nagyobb volt, és az ily módon keletkező seb sokkal veszélyesebb, rosszabb gyógyulási hajlamú. Ennek ismeretében kezdték el alkalmazni a gátmetszést, és lassan elfogadottá vált, hogy első szülés esetén szinte kötelező jellegű. Ez azonban a ló másik oldala. Az a nézet sem állja meg azonban a helyét, mely a teljes elutasítást hangoztatja, hisz akkor a kezdetekhez térnénk vissza.

Vannak a gátvédelemnek módozatai a szülés vezetése során. Alkalmazhatnak például mandula olajat, ami a csecsemő fejének könnyebb csúszását okozza, illetve a csecsemő fejének tartásával a gáton való áthaladás sebessége kontrollálható. Azonban az ilyen technikák alkalmazása esetén is szükségessé válhat a metszés, ami a bába és az orvos megítélése kell, hogy legyen. Épp ezért a szülésre váró kismamáknak sem szabad elhatározni, hogy márpedig nekem gátmetszésem nem lesz, mert nehéz a jövőbe látni.

A gátmetszések alkalmazása változó, gyakorisága orvosonként, szülészeti osztályonként, kórházanként különböző. A gátvédelemhez is tapasztalat kell, így a legjobb, ha arról érdeklődünk, hogy választott orvosunk milyen arányban alkalmazza.

A kutatások szerint a kockázatok – a vérveszteség, a fájdalom, a duzzanat és az esetleges fertőzés – száma gátmetszés esetén nagyobb, ezért rutinszerű alkalmazása ma már nem fogadható el. A gátizmok állapotának visszaállítása tornával, úszással érhető el, ennél több "felkészülés" nem nagyon képzelhető el.

Császármetszés

Az a hasi műtét, melynek lényege a terhes méh megnyitása és a magzat világra segítése. Alkalmazása ma már egyre elterjedtebb, az Egyesült Államokban minden negyedik gyermek ilyen módon jön a világra. A császármetszések aránya a nyugati országokban és hazánkban is húsz év alatt a háromszorosára emelkedett (ma 22%). Pedig korántsem veszélytelen. A műtét jelentős vérzéssel járhat, amit esetenként nehéz kordában tartani. Sőt a vérzés miatt vérátömlesztésre is szükség lehet, ami megint csak növeli a műtét kockázatát. Ezen kívül fennállhat a fertőzése veszélye is, annak ellenére, hogy steril, tiszta eszközökkel dolgoznak. A fertőzés legenyhébb formája a fonalgennyedés, legsúlyosabb pedig az életveszélyes hashártyagyulladás. A hasfal szétnyílása, illetve egy következő terhességnél a méh esetleges megrepedése is kockázati tényező. Ezért szokták az orvosok ajánlani, hogy a következő 3 év során nem vállaljanak terhességet a császármetszéssel szült nők. Gyakorisága orvosonként, szülészeti osztályonként, kórházanként különböző.

Mint láthatjuk nem is olyan kecsegtető és biztonságos, mégis vannak esetek, amikor elkerülhetetlen a császármetszés, ha az anya, a magzat vagy midkettő élte veszélybe kerül.

Sajnos egyre gyakoribb a császármetszések száma, annak ellenére, hogy sokkal jobban megterheli az anyát és az állam kasszáját. Sokszor hallani indokolatlan alkalmazásáról, melyet csak egy szigorúbb ellenőrzéssel lehetne megakadályozni.

Koczka Kinga