Néhány évvel ezelőtt egy szerkesztőségben voltam gyakorlaton. A főszerkesztőnek egy fél éves gyermeke volt, akit nap mint nap behozott az irodába. Ott szoptatta, ott altatta és ott játszott vele. Nem akarok ítélkezni senki felett, de szerintem ez borzalmas! A jövő gyermekei, akik az irodában élték csecsemőkorukat! De vajon csupán nekem megdöbbentő ez, vagy tényleg ma már ez az elfogadott?

Sajnos igen, ma már egyre több az irodában, bölcsödében felcseperedő gyermek! Ami együtt jár azzal, hogy egyre kevesebb a főállású anya. Szerencsés, sőt mondhatnám, hogy kiváltságos helyzetben vannak azok a gyerekek, akiknek édesanyja vagy édesapja, max. 3 éves koráig otthon tud maradni.

A világon nálunk gondolkodnak a legtöbben úgy, hogy a kisgyermekes anyáknak nem kellene dolgozniuk - derül ki a Nielsen piackutató vállalat felméréséből, amely során 41 ország internethasználóit kérdezték meg.

Közép-Kelet-Európában legelterjedtebb az a felfogás, hogy a kisgyermekes anyák ne dolgozzanak. Amíg földrészünkön a megkérdezettek átlagosan 30 százaléka gondolkozik így, addig a magyarok 61 százaléka, sőt, ezzel a mutatóval világelsők vagyunk. A globális sorrendben is régiónk többi országa következik: Csehország 48, Lengyelország 44, a Baltikumban 42 százalékos aránnyal. A másik véglet: a négy skandináv országban 79-88 százalék szerint nyugodtan dolgozhatnak a családanyák.

Kényszer nagyúr!

Ennek ellenére nem szabad ítélkezni, hisz nem látunk bele senki magánéletében. Nem tudhatjuk, hogy milyen okok vezérelték az anyukát, hogy minél hamarabb visszamenjen dolgozni. Ám a legtöbb esetben anyagi okok miatt kényszerülnek a kismamák dolgozni. Sajnos nincs meg a megfelelő pénzügyi háttér, ami mellett azt a három évet nyugodtan, harmonikusan eltölthetnék.

Vannak olyan anyukák, akik nem az „anyagi” biztonságukat miatt mennek vissza dolgozni, hanem mert felépített egzisztenciájukat (munkájukat) féltik. Ez a fajta hozzáállás elsősorban diplomás (felsővezető) nőknél figyelhető meg. Elmondásuk szerint, hogy ha három évig otthon maradnak, elveszítik szakmai tájékozottságukat. A felsővezető anyák szinte egyöntetűen hangoztatják: maximum egy évnél tovább nem érdemes otthon maradni, mert teljesen kiesnek a cég életéből, a mindennapi történésekből, a szakmából.

Felmérések szerint a diplomás nők féltik legjobban állásukat, ezért hamar visszamennek dolgozni, míg a gyes teljes időszakát szinte csak a vidéken élő nők veszik igénybe. A magas munkanélküliségi mutatók és a rendkívül kevés állás miatt a vidéken élők ugyanis inkább a biztos gyest választják, minthogy kockáztassák állásukat.

De kérdem én, azokat a szegény gyereket, ki félti? Rájuk ki gondol? A babysitter? Nagyon fontos tudni, hogy ha a gyermek az első életéve alatt nem kap megfelelő szeretetet és törődést, akkor hospitalizáció léphet fel nála. Ami azt jelenti, hogy mind testileg és szellemileg is visszamaradhat. Hisz gondoljunk csak bele, hogy nincsenek meg azok a meghitt pillanatok (játékok), stb, amik elengedhetetlenek egy gyermek fejlődéséhez.

De lássuk, hogy tapasztalt anyukák, hogyan vélekednek a témáról - mikor érdemes visszamenni, dolgozni?

Anna (38) dietetikus

Borzasztó sok részből áll, mint anya azt mondom, hogy érdemes minél tovább otthon maradni, mint családfenntartó azt mondom, hogy minél hamarabb vissza kell menni, mert kevés a támogatás. Mint gyerekpszichológiában jártas, azt mondom, hogy amikor a gyermeknek szüksége van gyerekközösségre - mert egy idő után érződik, hogy mikor kevés neki az anya és mikor vágyódik másra. Hisz gyereknek gyerek a barátja! Megélhetési problémák miatt kénytelen voltam visszamenni dolgozni, mikor a gyermekem 15 hónapos volt. A lányom ma 10 éves és úgy érzem, hogy a korai munkába állásom miatt hiányt szenvedtünk, amiket most próbálunk bepótolni.

Judit (33) cégvezető

Már gyermekként arról álmodoztam, hogy fiatalon fogok szülni, gyermeket vállalni. Teljesül a vágyam, fiatalon 23 évesen született meg az első gyermekem. Majd 3 és 5 év után követte őt a két kisebb. Anyagi lehetőségeink megengedhették, hogy mind a három gyerekkel otthon maradjak, így már 10 éve főállású anyuka vagyok. Azt ajánlom mindenkinek, hogy aki csak teheti, maradjon otthon gyermekével, mert ez a legszebb időszak! Ebben az időszakban kezd el a gyerek beszélni, járni, stb. Nem tartom normális dolognak, hogy valaki a gyerekét csak azért hagyja babysiterre vagy más idegen személyre, hogy a karrierjét tudja építeni. Persze vannak olyan esetek, amikor a létfenntartás miatt rákényszerül a család, de az, szerintem elfogadható.

Eszter (37) szociális munkás, szociális politikus

Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerek minél több időt töltsön a családjával, amíg kicsi, elsősorban az anyával. Ezt persze akkor valósulhat meg, ha megvan a megfelelő segítség és anyagi biztonság. Immáron 10 éve vagyok otthon 3 gyermekemmel, akik egymás után 1,5-2 évente születtek. Mivel nagyszülői segítségre nem számíthattam, férjem dolgozott, így főállású anyuka lettem - amit soha nem bántam meg. Eközben még a 2 kisebbik gyermekem volt, próbálkoztam otthonról végezhető munkát végezni (írás, szerkesztés). De rá kellett jönnöm, hogy az ilyen jellegű munkák is, ott és akkor abban az élethelyzetben a körülmények miatt óriási energiát emésztettek fel és elvonták a figyelmemet a gyerekekről. Aminek meg is lett a következménye (betegség formájában).

Mint láthatjuk, a vélemények szinte azonosak, ha megengedhetnék az anyukák, akkor biztos, hogy legalább a 3 évig otthon lennének csemetéikkel- de mint tudjuk ember tervez Isten végez!

Koczka Kinga