A válasz egyértelműen igen. Genetikailag 120 évre vagyunk programozva, bár egyes szerzők az élet kitolásának lehetőségét még hosszabb időben határozzák meg. A cél azonban nem az, hogy minél tovább éljünk, hanem, hogy azt az időszakot, mit leélünk, teljes aktivitásban, örömtelien éljük le.

Szeptember 26-án a HVG kiadó gondozásában jelent meg Dr. Marton István Korkontroll című könyve, mely ezt a komoly témát könnyeden tárja elénk. A megelőzés fontosságáról sokat lehet hallani, sőt azt is tudjuk, hogy ennek már gyermekkorban el kellene kezdődni, de valahogy ez mindig csak később tudatosul bennünk.

Pár szó a könyv szerzőjéről: Prof. Dr. Marton István (szülész-nőgyógyász)

1942-ben született Budapesten. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen nyerte el orvosi diplomáját 1966-ban. 1970-ben szülészet-nőgyógyaszatból,1975-ben laboratóriumi vizsgálatokból szerzet szakorvosi képesítést. 89 magyar nyelvű és 62 angol nyelvű közlemény szerzője.

Az életmódváltás nem lemondást és kényszert jelent, inkább egyfajta odafigyelést magunkra. Igen fontos, hogy rendszert vigyünk az életünkbe, ne kényszerből cselekedjünk, és közben mindig tartsuk meg nyitottságunkat az élet apró csodáinak észlelésére. Hisz boldogságunk ebben rejlik, és talán ez a legfőbb üzenete a Korkontrollnak.

A könyvet színesíti Monspart Saolta, Frank Júlia és Kriston Andrea munkája, mellyel a könyv hitelessége mellett nagyban hozzájárultak a könyv könnyedségéhez. Szakmai tudásuk, személyiségük egy–egy kis szeletébe ennek révén is bepillantást nyerhetünk. Külön is értékes eleme a könyvnek Kriston Andrea munkája, mellyel elénk tája gátizomzatunk épen tartásának fontosságát, melynek fontos eszköze az intimtorna. Ez nem csak húgyúti problémáink megelőzése, hanem szexuális aktivitásunk fenntartása szempontjából is fontos elem, mely az életmódi ajánlások méltánytalanul keveset hangsúlyozott része.

A 40 év feletti korosztálynak feltétlenül ajánlom Marton professzor könyvét, melynek nem kell feltétlenül minden gondolatával azonosulnunk, de mindenképpen elgondolkodtat annak fontosságról, hogy bármely korban vagyunk, úgy tekintsünk rá, mintha az élet akkor kezdődne. Az élet elejét ugyanis nem, de a végét képesek vagyunk még megnyújtani.

Érdekes de feloldható paradoxon, hogy fiatalon sokkal kevésbé koncentrálunk a jövőnkre, mint később, pedig későbbi éveinket nagymértékben meghatározza, hogy hogyan készülünk fel rá. Krisztus idejében a születéskor várható élettartam 30 év volt, és ez az 1800-as évek közepéig is csak 40-re emelkedett. Ennek megkétszereződése a higiénia elterjedésének volt köszönhető. Az egészségügyi rendszer állapota is csak 18%-ban játszik szerepet életkilátásaink tekintetében az életmód –már említett- 53%-os arányával szemben. Az életmódi elemek finomításától és betartásától várható csak az említett időszak megháromszorozódása. Az életmód azonban több elem egysége és nem várhatjuk, hogy csak a táplálkozás, csak a mozgás vagy csak a stresszkezelés hatására külön-külön érünk el eredményeket. Éppúgy, ahogy magunkat, életmódunkat is holisztikusan kell szemlélnünk. Ha ezt észben tartjuk, kis lépésekkel, mindegyik elemet támogatva tarthatjuk fenn életminőségünket a szó minden értelmében.

Dr. Gulyás Tamás