„A géntechnika még súlyosabb következményekkel járhat, mint az atomenergia.”

E. Chargaff biokémikus

A génkezelt élelmiszer kockázatai

A transzgenikus DNS beépülhet az emberi szervezetbe: kutatási eredmények bizonyítják, hogy eljut a bélben lakó baktériumokhoz, átjuthat a bélfalon, bejuthat a véráramba, beépülhet a vér sejtjeibe, a májba, a lépbe... De átjut a méhlepényen is, beépül a magzatba...

Hasonló kutatási eredmények már a 90-es évek eleje óta figyelmeztetik a génkezelt élelmiszerek engedélyeztetéséért felelős hatóságokat, akik azonban mind a mai napig nem hajlandók tudomást venni azokról. Sőt, saját kutatási eredményeiket is félremagyarázzák inkább...

Mae-Wan Ho, egy független tudományos kutatóintézet és információs központ igazgatója (Institute of Science in Society - London) már 1996 óta küldi a figyelmeztető üzeneteket a jogszabályalkotóknak. Adta hírül az Institute of Science in Society nyomán Magyarországon a Független.hu hírportál.

2002. júliusában a következő kérdéseket intézte az angol FSA-hoz (Food Standard Agency - Élelmiszer Szabvány Hatóság):

• Miért olyan felületes az ismertetése a génkezelt szója összetételének, miért nem tájékoztatják az érdeklődő kutatókat a beszúrt génszakasz szerkezetéről és a lebomlás üteméről?
• Miért csak egyetlen étkezésre adnak a kísérletek során GM élelmiszert?
• Miért nem vizsgálják a kockázatelemzési kutatásban a bevitt DNS jelenlétét a vérben, a vérsejtekben, amikor kutatási eredmények bizonyítják, hogy a transzgenikus DNS képes bejutni oda, és onnan a test más sejtjeibe?
• Miért fogad el az FSA olyan módszertanilag gyengén kivitelezett kutatásokat és félremagyarázott eredményeket, amelyek a GM élelmiszerek biztonságosságát igazolják...!?

A kutató mindnyájunkat arra szeretne figyelmeztetni, hogy

• a transzgén DNS nem ugyanolyan, mint a közönséges DNS.
• A transzgén DNS optimalizálva van arra, hogy egyik fajú szervezetből a másikba géneket vigyen át.
• Arra van tervezve, hogy átlépje a fajok közötti határokat, és beférkőzzön a genomba.
• Olyan homológ (azonos) DNS szakaszokat alkalmaznak a géntechnikai művelet során, amelyek az egyes fajok és genetikai parazitáik (pl. vírusok) között megegyeznek, tehát lehetővé teszik a fajok közötti ugrásokat...
• A transzgenikus élelmiszerek a gének olyan új kombinációját tartalmazzák, amelyek sohasem voltak benne a táplálékláncban...

A fajok közötti határok átlépésének - a horizontális génátvitelnek - a következők a veszélyei:

• Elterjedhet az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia a kórokozó baktériumok körében;
• A különböző, betegségekhez kapcsolódó gének szétszóródnak és rekombinálódva új vírusok és baktériumok jöhetnek létre;
• A transzgenikus DNS - ha bejuttatják az emberi sejtbe - rákot okozhat.

Nagy a felelősségük a génkezelt élelmiszerek engedélyezőinek.

A fentiek tudatában még megdöbbentőbb, hogy az angol Élelmiszer Szabvány Hatóság (FSA) eltekint még a saját, a kockázatot bizonyító kutatási eredményeitől is, csakhogy a GM élelmiszerek biztonságosságát igazolhassa.

Ugyanis az FSA saját kutatóinak eredményeiből is kiderült, hogy a GM szójaliszt DNS-e a közönséges hamburgerből és a tejes desszertből bejutott az önként vállalkozó fogyasztók emésztőrendszerébe, kimutatták azokat a vastagbélben lakó baktériumokban.

Kevéssé megnyugtató, hogy az ürülékükből már nem lehetett kimutatni: ez lehet annak a következménye is, hogy már felszívódott, és máshova épült be... Annál is inkább, mert a vér és sejtjeinek vizsgálatát elmulasztották beiktatni a vizsgálatba.

A hatóság azonban lekicsinyli a kockázatot: azt mondja, nagyon valószínűtlen, hogy ez - a DNS darabkák beépülése - megtörténjen...

Mae-Wan Ho véleménye szerint már maga a kutatás is úgy volt tervezve, hogy kicsi legyen az esélye annak, hogy találjon is valami kockázatosat a GM élelmiszerek fogyasztására nézve...Nem vették ugyanis tekintetbe a kutatás tervezése során, hogy a módosított génszakaszok hajlamosak a széttöredeződésre és újrarendeződésre. Pedig a kutatók körében ez egy jólismert jelenség.

Nem vizsgálták a transzgenikus DNS jelenlétét a vérben és a vér sejtjeiben, bár már az 1990-es évek eleje óta ismeretes, hogy a transzgenikus DNS képes áthatolni a bélfalon vagy a méhlepényen át a vérbe, és beépülni különböző szervekbe...

Mi a génmódosítás?

A génmódosítás során célzott, tervezett beavatkozással, az öröklési anyag (DNS) szerkezetének megváltoztatásával vagy átrendezésével hoznak létre új, kívánatos tulajdonságú élőlényt vagy biológiai eredetű anyagot. Az új tulajdonság tovább öröklődik az utódokra is.

Az eljárás során az ember saját kezűleg és saját egyéni elgondolásai szerint közvetlenül a DNS szerkezetébe avatkozik be érdekei függvényében módosítva azt. Nagy lehetőség, és ezzel együtt nagy felelősség.

Tehát egy adott tulajdonságért felelős, idegen DNS-szakaszt bejuttatnak egy másik élőlénybe oly módon, hogy az beépül a befogadó szervezet DNS-állományába és örökletessé válik. Ez azonban igen nehéz feladat. A génátvitelhez ugyanis a beültetendő gén (transzgén) mellett több „segítő” gén is kell, és a kockázatok tulajdonképpen már itt meg is jelentek. A génnek nemcsak be kell jutnia a célsejtbe, hanem éppen a megfelelő helyre kell beépülnie, emellett kifejeződésre kell jutnia, vagyis működőképesnek kell lennie.

A növényi és állati sejtekben meglehetősen hatékony védőrendszer felel azért, hogy idegen genetikai anyag ne épülhessen be a gazdasejt genomjába. Ezt a természetes védőgátat kell áttörni a génátvitelkor, így bizonyos értelemben a sejtek tudatos „megerőszakolása” történik. Léteznek olyan agresszív szervezetek, amelyek képesek becsapni a sejtek védelmi rendszerét, így saját génjeiket be tudják építeni az adott élőlény genomjába, sőt annak sokszorosítására kényszerítik a sejteket. Ilyenek a vírusok és egyes baktériumok.

Visszatérhetnek a járványok?

A DNS az élő anyag szinte legstabilabb molekulája, sőt a gazdaszervezet pusztulása után is fennmarad. A DNS további sorsát és környezetre való hatásait a szakemberek jelenleg nem tudják felmérni.

A géntechnológia sokak szerint megnövelheti az ún. horizontális géntranszferek terjedését, vagyis eltérő fajok közötti génkicserélődést eredményezhet. Ennek eredményeképpen új fertőző betegségek jelenhetnek meg (pl. kolerabaktérium Indiában). A vektorok használatával az emberiség megteremtette annak lehetőségét, hogy eddig ismeretlen fertőző vírusok és baktériumok alakuljanak ki, illetve a régiek újra elterjedjenek, virulensebb formában.

A génmódosítás hatásait tehát – úgy tűnik – a járványtani szakemberek alábecsülték. Az idegen gén bejuttatását lehetővé tevő víruspromoter ugyanis új vírusgéneket produkálhat, sőt az emberi DNS-en lévő „hulladék génekben” található nyugvó vírusokat is aktiválhatja, így rákbetegség vagy egyéb előre megjósolhatatlan betegség alakulhat ki. A laboratóriumban legyengített baktériumok és vírusok – a vizsgálatok szerint – tovább élnek mindaddig, amíg génjeiket át nem adják. Az „elhalt” DNS-ek is működőképesek maradnak, sőt a géntechnológia során környezetbe kerülő ún. „csupasz” DNS-ek fertőzőképessége erősebb, mint a vírusformába csomagolt DNS-é. A körülmények kedvezőtlen együttállása esetén, új, fertőző mutánsok jelenhetnek meg.

A humán- és állatgyógyászattal foglalkozók attól tartanak, hogy a jövőben az ellenálló mutáns baktériumok és vírusok miatt visszatérhetnek a félelmetes járványok. Sajnos a jelenlegi fejlemények errefelé mutatnak, hiszen ma a világon mintegy ötvenezren halnak meg naponta az antibiotikum-rezisztens új és régi fertőzések miatt. Hozzá kell azonban tenni, hogy a gyógyszeripar mindig is szerette a kihívásokat.

Források:

Tóth Gábor: Génháború

Független.hu

Összeállította: Vetró Rita