A Földközi-tenger vidékéről származik. A több ezer éve ismert növényből vélhetően az ókori görögök nemesítették a fejes káposztát, a ma is ismert fajták nagy részét pedig a középkorban alakították ki.

Az ókorban még főként orvosság gyanánt alkalmazták például fejfájásra és vérzéscsillapításra, a középkorban pedig már az egyik legfontosabb táplálék volt. Magyarországon a középkor óta az egyik legfontosabb zöldség a káposzta, mely a reneszánsz időszakban vált igencsak kedveltté a konyhákban. Azóta is az egyik legelterjedtebb ételünk.

Általánosan javallt:

• emésztési problémákra

Ezen értékes zöldségfélénk számos vitamint – A-provitamin, B- és C-vitamin – és ásványi anyagot – pl. kálium, magnézium, nátrium, vas, jód – tartalmaz. Ezek közül is legnagyobb értéke a magas C-vitamin tartalom, mely azonban még a megfelelő tárolás mellett is kb. ötödére csökkenhet.

Célszerű a káposztát valamilyen főtt étel formájában fogyasztani, főzés hatására ugyanis C-vitamin tartalma megemelkedik, mivel a benne lévő aszkorbigén hő hatására C-vitaminná alakul.

Nemcsak főzve finom és egészséges: fogyasszuk savanyított változatban is! Főként télen érdemes naponta egy kevés savanyú káposztát csemegézni, hisz a savanyú közeg jól megőrzi a káposzta C-vitamin tartalmát. Így természetes úton juttathatjuk szervezetünkbe a fontos vitamint.

Gazdag ballasztanyag tartalmának köszönhetően a káposzta serkenti az emésztést, béltisztító hatású, ugyanakkor nehezebben emészthető, az arra érzékenyek számára puffasztó hatású lehet. Hasznos társ lehet a fogyókúrában, hiszen nemcsak hogy alacsony az energiatartalma, de a glikémiás indexe is igen kedvező. A többi keresztesvirágú növényhez hasonlóan jótékonyan hat a máj méregtelenítő működéseire. A karcinogén anyagok lebontásának serkentése révén értékes táplálék a rák megelőzésében is.