A párizsi, a sonka, és a különféle – húsra egyre kevésbé emlékeztető – felvágottak fogyasztók tömegeinek ízlését elégítik ki. Népszerűségüket minden bizonnyal megfelelő zamatuknak, állaguknak, hosszú eltarthatóságuknak, és praktikus kiszerelésüknek köszönhetik. Ám mindennek ára van.
Gyakran legalább négy-ötféle mesterséges élelmiszeradalék biztosítja az optimális íz, állag, és szín harmóniáját, amely már-már feledtetni képes a termék eredetét. Tudniillik sokszor jórészt húsipari hulladék (másra már nem használható maradék) kerül a tányérunkra.
Bizonyos aromák felerősítésért, valamint a nem kívánatos, nyers, keserű, kellemetlen vonások elnyomásáért a hírhedt nátrium-glutamát (E621) felelős. Az erre érzékenyek a legváltozatosabb mellékhatásokra – például levertségre, mellkasi fájdalmakra, fejfájásra – számíthatnak, ha nagyobb mennyiséget juttatnak szervezetükbe.
A tartósítás másik régi ismerősünk, a nátrium-nitrit (E 250) feladata. Noha megakadályozza a halálos ételmérgezést (közismert nevén kolbászmérgezést) okozó botulotoxin képződését, közvetve akár rákkeltő hatású is lehet. A nitritek gyomrunkba kerülve reakcióba léphetnek a fehérjékkel, melynek során karcinogén nitrózaminok keletkezhetnek.
A sonkák gyakori vendégei még a stabilizátorként alkalmazott különféle foszfátok (E 450-E 453). Ezek nagyobb mennyiségben fogyasztva felboríthatják szervezetünk foszfát-kalcium egyensúlyát, akadályozhatják a kalcium felvételét, elősegítve így a csontritkulás kialakulását.
A sor természetesen még folytatható. Az adalékok fajtája, kombinációja és mennyisége gyártónként és fajtánként különbözhet, ezért minden esetben fussuk át a kiválasztott készítmény összetevőit!
Persze mindenütt akadnak kivételek, így a körültekintő vásárló olyan termékekre is bukkanhat, amelyek kevesebb mesterséges anyag hozzáadásával (vagy esetleg anélkül), garantáltan minőségi hozzávalókból készülnek. Érdemes a bio húspultok kínálatával is megismerkedni, hiszen itt nem csupán vegyszermentes, hanem öko nyersanyagokból előállított árucikkeket találunk.
Sajnos a magyarok fantáziája a „hideg” étkezések tekintetében nem túl színes. A margarinos, sonkás, vagy szalámis zsemle és a bolti vajkrémek szinte egyeduralkodók a reggelizőasztalon.
A zsúfolt hétköznapok gyors megoldást kívánnak, ám ez tartósított élelmiszerek nélkül is könnyen kivitelezhető. Legjobb választásnak a házi szendvicskrémek ígérkeznek.
Ezek között akad olyan is, amely néhány perc alatt könnyen kikeverhető (pl. körözött, fűszervaj), de némelyikükre (pl. tojáskrém) több időt kell szánnunk. Az utóbbiakat érdemes inkább esténként elkészíteni.
A felvágottat könnyen kiválthatjuk vékonyra szeletelt sült, vagy párolt húsokkal, így akár az előző esti vacsora „maradékát” is felhasználhatjuk. Az alábbiakban néhány ötletet olvashatnak, melyek változatosabb és egészségesebb szendvicsek összeállításához nyújtanak segítséget.
Sokféleképpen ízesíthető, ennek köszönhetően nem lehet egykönnyen megunni. Csak főtt tojásra, mustárra, margarinra vagy vajra, hagymára, és fűszerekre van szükségünk. Miután a villával összetört tojást egy kevés mustárral és vajjal 
összedolgoztuk, adjuk hozzá az apróra vágott hagymát (metélőhagymát, vagy főzőhagymát).
Ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük. Szórhatunk bele némi pirospaprika őrleményt, friss petrezselymet, vagy kipróbálhatjuk az őrölt bors, a majoránna és a szerecsendió kombinációját.
Tehetünk hozzá apróra vágott paprikát, és ha állagával nem vagyunk megelégedve, fellazíthatjuk egy kis tejföllel, vagy natúr joghurttal.
Az ínyencek sajtot is reszelhetnek a pépbe, és megbolondíthatják egy gerezd zúzott fokhagymával.
Ha a kész masszát megtisztított pritaminpaprikába töltjük, és néhány petrezselyemlevelet a tetejére helyezünk, a hétköznapi krémből igazán gusztusos, vendégváró csemege válik.
Csupán ízlésünkön múlik, hogy milyen alapanyagokat és fűszereket választunk. Ha gyors reggelit szeretnénk, keverjünk ki 20 dkg reszelt sajtot (pl. trappista, edami, márványsajt) 5 dkg vajjal és fél dl tejföllel vagy kefirrel, esetleg adjunk hozzá apróra vágott snidlinget.
Egyszerűen elkészíthetjük a szezámos változatot is. Szárazon pirítsunk meg 5 dkg szezámmagot és szezámpelyhet, majd hagyjuk kihűlni. Keverjük össze 25 dkg reszelt sajttal és 15 dkg margarinnal.
Ez a friss sajtféleség nagyon vonzó lehet azok számára, akik nem szeretnének hosszan bajlódni az ételekkel. Már egy kevés tejföllel és sóval összedolgozva pompás krémet kapunk, de kaporral (legjobb a friss, de lehet szárított is), petrezselyemmel, vagy snidlinggel kikeverve különösen pikáns zamatot kölcsönözhetünk neki.
Természetesen a körözöttről se feledkezzünk meg, hiszen 5-10 perc alatt ez is elkészül, és ha egy kis csípős pirospaprikával megbolondítjuk, a család férfi tagjainak körében igen nagy népszerűségre tehet szert.
Már az említett három alapanyag (tojás, sajt, túró) is számtalan variációs lehetőséget kínál, ráadásul ezeket különféle zöldségekkel is dúsíthatjuk. A túróba például répát reszelhetünk, a sajtos masszát pedig feldobhatjuk párolt gombával.
A tonhalas krém sem nagy ördöngösség, hiszen az összetört konzerv halat (ügyeljünk, hogy ne tartalmazzon káros adalékokat!) csupán mustárral és citromlével kell összedolgoznunk.
Ha valami egyszerűre vágyunk, válasszuk a fűszervajakat (receptek itt), illetve kenjünk bio mézet vagy házi lekvárt kenyerünkre. Azzal is változatossá tehetjük a „hideg” étkezéseket, ha mindig kerül valami sajtkülönlegesség (pl. kék sajt, feta, mozarella) az asztalra.
Fontos, hogy mindig olyan alapanyagokat használjunk, amelyek semmiféle mesterséges élelmiszeradalékot nem tartalmaznak, vagy ha tehetjük, válasszunk öko termékeket!
Láthattuk, hogy felvágottak nélkül sem dől össze a reggelizőasztal! Ha hajlandóak vagyunk 5-10 percet a konyhában sürgölődni és ügyesen bánunk a fűszerekkel, családunk egyik tagja sem fogja visszasírni az aszpikos sonka korszakát.
Őri Katalin