A fokhagymának, ennek a régóta ismert, gyógyhatású fűszernövénynek számos előnyös hatása van szervezetünkre. Miközben javítja a szív és az érrendszer működését, antibiotikus és emésztést elősegítő hatású, továbbá védelmet nyújt a rákkeltő anyagokkal szemben.

Több mint 200-féle biológiailag aktív anyagot - vitamint, ásványi anyagot, aminosavat és enzimet — tartalmaz. Biokémiailag a legaktívabb közülük a több mint 70-féle kéntartalmú vegyület. A fokhagyma fő hatóanyaga az erőteljes antibiotikus hatású allicin, amely emésztés közben az allináz enzim hatására keletkezik a növényben lévő allinból.

A fokhagymát világszerte termesztik és alkalmazzák. Már a legrégebbi írásos emlékek is szólnak a fokhagymáról. Az egyiptomi piramisépítőknek fokhagymát, hagymát és retket osztogattak a fertőző betegségek megelőzésére. A római katonák étrendjéhez is hozzátartozott a fokhagyma. Már az ókorban 61-féle különféle betegség gyógyítására ajánlották. A népi gyógyászatban régóta használják, főként magas vérnyomás, elhízás ellen, illetve fiatalító szerként.

Normalizálja a szapora szívműködést, oldja a szív koszorúereinek görcsét ennek következtében javul a szívizom vérellátottsága. Fokozza a szív tel­jesítőképességét. Az amerikai szívgyógyászok szakmai folyóiratában, az American Heart Journalban publikált tanulmányból tudjuk, hogy a fokhagymakivonat még a szív koszorúereiben is megakadályozza a vérrögképződést.

Tapasztalatok szerint az érelmeszesedés megelőzésére és gyógyítására az egyik leghatásosabb szer a fokhagyma. Csökkenti a vérben a káros koleszterin (LDL) szintjét, miközben növeli a ,jó" koleszterin (HDL) arányát, ezzel is akadályozva az érelmeszesedést. Értágító, vérnyomáscsökkentő hatása is bizonyított (metíl-allil-triszulfid). A fokhagyma értágító hatása főleg az agy, a szem és a láb szívtől távol eső, szűkült erein, az úgynevezett perifériás ereken érvényesül. Emiatt jótékony hatású bizonyos típusú fejfájás esetén. A tápcsatorna fertőzéseire (hasmenés, bélhurut) ugyancsak jó hatással lehet.

Általánosan javallt:

Többféle tüdőbetegség kezelésére is használják. Kiemelkedő anübiotikus hatása miatt influenza és köhögés (légcső- és hörghurut) ellen ugyancsak alkalmazható.

A fokhagyma antimikrobiális hatását már a középkorban is kihasználták a fran­cia papok, akik e növényt alkalmazva védekeztek a pestisjárvány terjedése ellen. Ma már ismeretes, hogy a fokhagyma antibiotikumként működik például olyan mikroorganizmusokkal szemben, mint a Staphylococcus, az Escherichia, a Proteus és a Pseudomonas. Tudjuk, hogy a fokhagymának parazitaellenes hatása is van, sőt a herpeszvírussal és a Candida albicans nevű gombával szemben is hatékony. Igen jó féregűző hatású, a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis) kiűzésében megfelelő kiegészítő gyógyszer.

A legújabb kutatások alapján egyértelművé vált a növény fogyasztásának rákel­lenes hatása is. Az amerikai rákkutatók szakmai folyóiratának, a Journal of the National Cancer Institute-nak. a hasábjain olyan tanulmányt publikáltak, amelyből kiderül, hogy azoknál az embereknél, akik több fokhagymát, hagymát (vagy az Allium családba tartozó más növényeket) fogyasztanak, gyomorrák sokkal kisebb arányban- fordul elő, mint az ezeket mellőző személyeknél.

Egy másik szaklap, a Carcinogenesis arról írt, hogy a fokhagyma- és a hagymaolaj hatékonynak bizonyult a bőrrák ellen. Ismeretessé vált az is, hogy a fokhagyma fogyasztása csökkenti a vastagbélrák előfordulásának valószínűségét. A fokhagymának a népi gyógyászatban évezredek óta megismert előnyös hatását a jobb minőségű készítmények úgy fejtik ki, hogy eközben elkerülhetők a fokhagyma átható szagával járó kellemetlenségek, illetve a nyers fokhagyma okoz­ta gyomorégés.