Csontjaink állandó változáson (leépülés-felépülés) mennek keresztül. A csontsűrűség (a csontrendszer ásványi anyag tartalmának foka) úgy 25-30 éves korunkig növekszik, majd elkezd csökkeni.
A csontritkulás a csonttömeg csökkenését jelenti, melynek hatására a csont porózussá és törékennyé válik. Csontjaink állandó változáson (leépülés-felépülés) mennek keresztül. A csontsűrűség (a csontrendszer ásványi anyag tartalmának foka) úgy 25-30 éves korunkig növekszik, majd elkezd csökkeni.
A csontritkulás akkor következik be, amikor a lebomlás nagyobb mértékű, mint a felépülés. Ennek eredményeként válik a csont rideggé és törékennyé. Épp a fenti okok miatt hangsúlyozzák a szakemberek, hogy igen fontos az említett korig megszerezni a lehető legnagyobb mértékű ásványi anyag tartalékunkat. Ez egy olyan nyugdíjszámlához hasonlítható, amire csak 25-30 éves korig tudunk betenni, utána már csak kivenni lehet róla.
A betegség nem jár tünetekkel. A csontritkulás nem fáj, nem okoz semmilyen mozgásbeli változást. Az állapot következményeként bekövetkező törések is csak súlyosan csökkent csontsűrűség esetén jelentkeznek. Ennek megfelelően itt is a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt.
Mielőtt a betegség okaival megismerkednénk, merüljünk el egy kicsit a csontok belső világába. A csontszövet is kötőszövet, ennek is van egy alap fehérjeváza, amely magába képes fogadni a különböző ásványokat (főleg a kalciumot), hogy azok merevséget kölcsönözzenek neki. A kötőszöveti elemek sejteket vesznek körbe, amik részt vesznek a szövet működésének, fel- és leépülésének folyamatában.
Ha nehéz ezt elképzelni, gondoljuk csak végig, hogy miért forr össze a törött csont. A törést követően a törésfelszín mentén elhelyezkedő sejtek azok, amik megkezdik az új csontelemek termelését, és megteremtik a két rész közötti összeköttetést.
E mellett még egy másik szerkezeti sajátosság is megfigyelhető. Nevezetesen, hogy a csont elkülönül egy belső porózusabb és egy külső tömörebb rétegre. A belső nem az a lyuk, ahol a velő található, hanem egy kettévágott csontfelszín belső része.
A belső részt szerkezete miatt trabekulárisnak (oszlopocskás), a külsőt pedig kortikálisnak (kéreg) nevezzük.
A belső trabekuláris részbe épül be a sok kálcium a gyermekkor alatt és onnan is kezd hamarabb elfogyni, mivel ez egy ásványi anyag raktárként is funkcionál. Erős hatással van rá az ösztrogén (női nemi hormon) szintje, mely szabályozza a beépülő és kioldódó kálcium szintjét.
A trabekuláris csontvesztés 25-30 éves kor körül kezdődik, de nőknél a menopauza környékén gyorsul fel igazán. A menopauza környéki csontvesztés 4-5 évig tart nagyobb ütemben és ekkor a teljes állomány 3-4%-a is elfogyhat! Utána a csontsejtek hozzászoknak az alacsonyabb ösztrogén szinthez és egy új egyensúlyi állapot áll be és a férfiakkal egyező mértékű lesz a további csontvesztés.
A külső kortikális állomány tömörebb szerkezetű. Ennek kálcium tartalma sokkal stabilabb és csak 40 éves kor körül kezdődik el a leépülése.
Ezek után nézzük meg, hogy milyen tényezők befolyásolják a csontszerkezet változását
Mint láthattunk, igen nagy jelentőségű, hogy az első 25-30 év alatt mennyi kálcium és ásványi anyag épül be csontozatunkba. Mivel egy egyensúlyi folyamatról van szó, érdemes megnézni a beépülés és a lebomlás tényezőit.
Az egyik legfontosabb tényező a megfelelő mennyiségű kalcium bevitel az élet első két évtizedében, mert ekkor alakul ki az a „betét”, ami később csak fogyni tud. Ez a beépülés akkor is folytatódik, amikor a csonttömeg már elérte a felnőtt méretet.
A legjobb kálcium forrást a tejtermékek jelentik, de sokan nem szeretik, vagy intolerancia és allergia miatt nem fogyasztják azokat. Vannak azért még jó kálcium forrásaink. Ilyenek a szardínia, a sötétzöld növények, mint a brokkoli, vagy a szójatej és a tofu. Ha a fentiek fogyasztása nem elégséges, pótlásra is szükség lehet, kiegészítők formájában.
A D-vitamin szerepe is nagyon fontos. Ez kell ugyanis a kálcium felszívódásához, illetve beépüléséhez. Megfelelő napfény esetén bőrünkben szintetizálódik D-vitamin ugyan, ennek ellenére sokakban nem megfelelő ez a mennyiség. A táplálékkal igazából csak az előanyagát kell bejuttatnunk a szervezetbe, amit szintén a tejtermékekkel és gabonákkal tudunk megtenni.
Nem csak a bevitel hiánya, de az életmód is hozzájárul az elégtelen D-vitamin ellátottsághoz. Az otthon ülés, a munkahelyi környezet (ablakokkal határolt helyiségek, ahova nem jut be az UV sugárzás). Most gondolhatják, hogy ha sok az UV az a baj, ha kevés meg az. Hát így is van. A D-vitamin termelődéséhez idő kell, ezért hosszabb ideig tartó, vagy többszöri, de kis UV terhelésre van szükség, és a mai életmódunk ezt akadályozza.
A kálcium mellett a magnézium is nagyon fontos, hiszen ez az ásványi anyag is a csont alkotója, illetve jelenlétében a kálcium is könnyebben szívódik fel. Legfontosabb magnéziumforrásaink a zöldségek, a gyümölcsök, az olajos magvak, a dió, a napraforgómag és a teljes kiőrlésű gabonafélék. És ne feledjük a bórt sem, mely igen kis mennyiségben, de szükséges a szervezetünk számára.
A bór csökkenti a kálcium és magnézium vizelettel történő ürülését, és részt vesz a kálcium-anyagcsere hormonális szabályozásában. Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy ezen anyagok bevitele nem csak az első három évtizedben fontos. Pont az a lényeg, hogy ha már nincs további beépülés, olyan mennyiségű kalciummal lássuk el a szervezetett, hogy ne vagy csak nagyon lassan oldódjon ki az a csontokból.
A fenti ásványi anyagok a legfontosabb példák voltak, de e mellett érdemes tudni, hogy a csont felépítésében még számos más, kisebb jelentőségű ásvány is részt vesz.
A lebomlás tényezői kettősek. Minden olyan folyamat, ami a kálcium szintet csökkenti, vagy a szükségletet növeli, a csontokból fogja kivonni azt, hisz pont ez a csont egyik funkciója. A csontnak ahhoz, hogy stabil maradjon, terhelésre van szüksége. Épp ezért az inaktivitás az egyik legfontosabb tényező, mely csontjaink gyorsabb vesztéséhez vezet. A rendszeres testmozgás ezért is ajánlott, de ebből a szempontból nem az úszás a legjobb választás.
A menopauzát már említettük, amikor az ösztrogén nevű női nemi hormon termelődésének hirtelen csökkenése felgyorsítja a csontvesztés folyamatát. Ennek mértéke genetikailag is meghatározott.
A dohányzás szintén gyorsítja a folyamatot, melyet számos tanulmány igazol. A jó hír, hogy a dohányzás abbahagyása után, az ezáltal okozott csontvesztés mértéke hamar visszaáll a normál szintre.
A rendszeres (nagyobb mennyiségű) alkoholfogyasztás hajlamosít a csonttörésekre. Ez részben az alkohol vizeletürítő hatásával magyarázható, mely kiviszi a kálciumot is, részben a kálcium, magnézium és D-vitamin felszívódásának gátlásával.
A túlzott mértékű konyhasó fogyasztás a magas nátrium terhelés miatt veszélyes, mely a kálcium csontokból történő kioldódását gyorsítja. Megszorítása, jelentősen csökkenti a csontvesztést.
A kávé fogyasztás szintén nagy mértékben hozzájárul a csontvesztéshez. Egyrészt a koffein csökkenti az ionizált kalcium mennyiségét, másrészt savasító hatása van a szervezet egészére. A fenti ásványi anyagok a legfontosabb példák voltak, de e mellett érdemes tudni, hogy a csont felépítésében még számos más, kisebb jelentőségű ásvány is részt vesz.
E két utóbbi azért is nagy jelentőségű, mert a legfrissebb kutatások szerint a savas végtermékeket eredményező táplálkozás az egyik legfontosabb tényező. Ide tartozik az állati fehérje, a finomított szénhidrátok, a magas cukortartalmú és túlérett gyümölcsök. És direkt savasít a kóla, a kávé, a szénsavas üdítők és az alkohol is, melyeket korábban említettünk. A savak viszik magukkal a vizeletben a kalciumot, de a szervezet a közömbösítésükre direkt ki is oldja a csontokból. E mellett a szteroidok és az antikonvulzív (epiepszia elleni) gyógyszerek szintén csontvesztést okoznak.
Minimum 1000mg kálcium és 500mg magnézium pótlását javaslom naponta a hagyományos étrend kiegészítőkből, de ne feledjük, a természetes pótlást sem.
D vitaminból 800-1200 NE bevitele indokolt egy menopausa körüli nőnek, vagy kifejlett csontritkulás esetén. Más esetben 400-800 NE is elégséges lehet.
A legújabb kutatások szerint a K-vitamin is fontos a csontok épségének megőrzéséhez. Bizonyos fehérjéket aktivál, melyek részt vesznek a csontszerkezet felépítésében. Fontos azonban tudni, hogy ha valaki véralvadás gátló gyógyszert szed (Syncumar, Kumarin) konzultáljon kezelőorvosával.
Az ilyen készítmények jók, melyek a fenti mennyiségeket tartalmazzák, de a kiegyensúlyozott ásványi anyagpótlás épp olyan fontos, ezért komplexebb készítmények hatékonyabbak lehetnek. Már csak azért is, mert a csontszövet nem csak kalciumot és magnéziumot tartalmaz, hanem kisebb mennyiségben sok más ásványi anyagot, melyek összességében komoly jelentőségűek, csak egyenként nem számottevő a szerepük.
A kezelés a már kialakult betegség esetén szokott szóba jönni. A megelőzést az életmódi tanácsoknál fejtjük ki. A csontritkulás esetén alkalmaznak hormonális készítményeket, melyek csak lassítani tudják a felgyorsult folyamatot, de ezt étrend-kiegészítőkkel is el lehet érni.
A legfontosabb a magas kalcium, magnézium és D-vitamin tartalmú készítmények fogyasztása. Ha bórt is tartalmaznak, az külön öröm, de nem feltétel. Nem mindegy a felszívódás sem. A nano-technológiás készítmények 3x olyan jó felszívódásúak is lehetnek, ezért azokban kisebb tartalom is elég.
A legfontosabb javaslat a megfelelő mennyiségű kálcium bevitel. Mint fentebb már említettük, a legfőbb forrás a tej és tejtermékek, a sötétzöld növények, a szardínia, a szójatej és a tofu.
E mellett kerüljük a savasító ételeket (finomított szénhidrátok, húsok, cukros gyümölcsök, kávé, üdítő, alkohol). Ne feledjük a 100%-os rostos üdítők is savasítanak. Együnk viszont rengeteg nyers zöldséget. Mozogjunk sokat, mert a terhelésre szüksége van csontjainknak. Ezt pedig a szabadban tegyük, mivel egy kis napsütés nem árt meg a bőrünknek és a lelkünknek sem.
Tanácsok: Mit tehet még csontritkulás esetén
Önálló készítmények:
Komplex készítmények:
Dr. Gulyás Tamás