Pár éve nem kevés olyan cikk látott napvilágot, melyben a kerekded, rubensi idomokat éltetik. Sőt, kutatók már arra is rámutattak: alig tíz éven belül Amerikában a kövérség lesz a normális. Egyre másra nyílnak direkt túlsúlyosoknak klubok, melyek azt hangoztatják „Jól van ez így, fogadjanak el minket olyannak, amilyenek vagyunk!” Sajnos még mindig nehéz megértetni az emberekkel: nem esztétikai, hanem egészségügyi probléma a kóros elhízás.
„Kövérséggel élni olyan, mint egy forgalmas autópályán úgy száguldani, hogy az ember fél kézzel a mobiltelefonját tartja. Nem biztos, hogy balesetet szenved, de nagyobb esélye van rá, mint azoknak, akik két kézzel tartják a kormányt.” – írta Szívbetegségek című könyvében Dr. Rob Myers kardiológus, a Torontói Egyetem docense.
Az elhízás szövődményei csak az Egyesült Államokban 280 000 halálos áldozatot követelnek évente. Európában a nők 38, a férfiak a 27%-a túlsúlyos. Bármennyire hihetetlen az elhízás legvalószínűbb szövődményeinek száma tíz fölött van:
A felsoroltak közül elsősorban a magas vérnyomást emelném ki, ismét a neves orvost és tanárt, Rob Myerst idézve: „Ami a vérnyomást illeti, minden fölösleges 4 kg 4 Hgmm-rel emeli a szisztolés vérnyomást. Ez húsz, harminc, ötven kilogrammos súlyfölösleg esetén már veszélyes értékekre rúghat.
A fogyás ugyanilyen arányban csökkenti a vérnyomást, de természetesen csak azoknál, akik előzőleg valóban kövérek voltak. Ha egy ötvenöt kilós ember lefogy ötvenre, az addig 120/75 Hgmm-es vérnyomása nem feltétlenül csökken 115/70-re. Általánosságban elmondható azonban, hogy minden leadott 10 kg egy fél tabletta vérnyomáscsökkentő hatásával egyenértékű.”
Fogyni valóban egyszerűbb szavakban, mint tettekben. És azt a hibát sem szabad elkövetnünk, hogy találomra választunk a kilók számát illetően. Először is szögezzük le: nem a mérleg vagy a tükör dönti el, hogy ki a kövér, hanem a számok.
A már szinte unásig ismételt testtömeg index (BMI), valóban jó támpontot adhat, de ebbe sokan még mindig elfelejtik beleszámolni életkorukat és nemüket. Pedig nem lehet összehasonlítani a tizenéves tinilányt a hatvanas öregúrral. A világhálón vagy a nyomtatott lapokban talált BMI kalkulátoroknak, csak akkor higgyünk, ha ezt a két tényezőt nem hagyja figyelmen kívül.
Mivel nincs mindenkire érvényes fogyókúra, nem mi leszünk azok, akik elárulják a „tuti receptet a karcsúsághoz”, de néhány követendő alapszabályt azért megemlítünk:
Csábító megoldás lehet a különböző fogyasztószerek segítsége. De vigyázzunk, mert sajnos nem egyszer visszaéltek már az emberek hiszékenységével, aminek aztán haláleset lett a vége.
„A fogyasztószerek két >>prototípusa<< az orlistat (Xenical) és a sibutramin (Reductil). Az előbbi a hasnyálmirigy lipáz nevű enzimét gátolja, amely az ételekkel bevitt zsírt bontja, ennek eredményeként a zsír nem szívódik fel. Az elérhető testsúlycsökkenés havi 5-6 kg, ami rendkívül csábító – már, ha az ember kibírja a mellékhatásokat.
A le nem bontott zsírt ugyanis végül a belekben élő baktériumok kezdik bontani, s ez a folyamat igen nagy mennyiségű bélgáz termelődésével, puffadással, szélgörcsökkel, hasmenéssel jár. A betegek 9%-a ezért kénytelen megszakítani a terápiának ezt a formáját.
További komoly hátránya az orlistatnak, hogy a zsír felszívódásának gátlásával együtt a zsírban oldódó vitaminok – A-, D-, E- és K-vitamin – felszívódását is akadályozza, így tartós szedése semmiképpen sem javasolt.
A sibutramint 1997-ben ismerték el hivatalos fogyasztószernek az USA-ban és 2000-ben Kanadában. Azóta már a világ számos országában kapható, de Olaszországban már ki is vonták a forgalomból komoly mellékhatásai miatt (magas vérnyomást és szapora szívverést okozhat).
Hatását az agyban természetesen is termelődő, jóllakottságot jelző kémiai hírvivő anyagok lebontásának gátlása révén fejti ki, így akadályozza az éhség kialakulását. Hat hónapos használatával átlagosan 5-10%-os testtömegcsökkenés érhető el.”
Vetró Rita