A gyomorsavra sokan hajlamosak valami rossz dologként tekinteni, mivel az égő gyomor, a reflux megkeseríti sokak életét. A gyomorsav azonban szükséges, és ha panaszt okoz, annak nem feltétlenül a sok sav az oka.
A gyomorsav szervezetünk első védelmi vonala a szájon naponta bekerülő több millió baktérium, vírus és gomba ellen. Ennek a védelmi vonalnak a lerontása olyan savkötőkkel, amik egész napra csökkentik a savasságot kifejezetten káros. Emellett a gyomorsav a fehérjék emésztéséhez is hozzájárul, így kiiktatása emésztési zavarokat is okoz.
A gyomor nedve erősen savas. Ezt a savhatást a nyálkahártya úgy védi ki, hogy egy nyákos anyagot termel, ami a nyálkahártya mentén “semlegesíti” a savat. A savtermelés étkezéskor az étkezés ingereire fokozódik, ez biztosítja, hogy a fehérjék előemésztése megtörténjen, illetve maga a savasság növeli a nyelőcső és a gyomor-nyombél határon levő záróizmok tónusát. Így a savasság ingere nem engedi, hogy a gyomorsav vissza jusson a nyelőcsőbe, mivel annak nincs meg a gyomorra jellemző védelme. A gyomor ürülése átmenetileg szintén gátolt, hogy a fehérjék több időt töltsenek el a gyomorban, és előemésztésük megfelelő legyen.
A táplálék hatására azután a gyomorsav fokozatosan semlegesítődik, és így jut tovább, ahol az emésztési folyamatok már lúgosító közegben zajlanak tovább.
Nagyapáink szódabikarbónája tehát nemcsak azért könnyített az étkezési utáni “gyomorégésen”, mert semlegesítette azt, hanem azért, mert gyorsította is a gyomor ürülését. Ellenben az emésztési folyamatoknak ez nem biztos, hogy jót tett.
A szódabikarbóna és a lúgosító folyadékok, vizek stb. tényleg jók a gyomorégés ellen, mivel semlegesítik annak hatását, de ésszel kell azokat alkalmazni. Csak panasz esetén érdemes fogyasztani őket, vagy pedig étkezés után 1-2 órával, hogy ne zavarjuk az emésztést.
Az étkezések közötti időben sem jó a lúgos készítmények folyamatos fogyasztása, hiszen azzal pedig a gyomorsav védő funkcióját szüntetjük meg. Azt kell azonban mondani, hogy alkalmi, illetve szakaszos fogyasztásuk akár tüneti terápiaként, akár lúgosító életmód részeként sokkal jobb, mint a savtermelést visszafogó gyógyszerek fogyasztása, amik a gyomorsav folyamatos elégtelen termelését okozzák. Nagyon sok emésztési zavar oka a gyomorsav hiánya és nem pedig túlsúlya.
Vannak esetek, amikor tényleg erőteljesebb a gyomorsav termelése, ezt azonban jó lenne mérni. Régen ez a mérés szinte rutinszerű volt, ma már a savkötő gyógyszerek megjelenésével fölöslegesnek tekinti a szakma. Pedig csak így lehetne eldönteni, hogy indokolt vagy nem a savkötők alkalmazása.
Ne feledjük, hogy a gyomorsav termelés egy szervezetet savtalanító funkcióval is rendelkezik. Hiszen minden egység a gyomor belsejébe juttatott sav, a gyomor külsejébe (vagyis a szervezetbe) juttatott egységnyi lúgot jelent, az energia megmaradás analógiájára ezt a savmegmaradás törvényének is nevezhetnénk. Így erős szervezeti savasodás esetén valóban jelen lehet a túlzott savtermelés, amit segíthetünk lúgos vizek fogyasztásával, de továbbra is fontos, hogy azt csak szakaszosan tegyük, és hagyjuk meg a gyomrot, hogy elláthassa minden funkcióját.
Dr. Gulyás Tamás