Szemünk, bár élettanilag nem, de a világgal való kapcsolatunkban az egyik legfontosabb szervünk. Egészsége épp ezért felbecsülhetetlen. Cikkünkben nem tudjuk részletesen bemutatni a szem összes betegségét, de érdemes végigvenni a különböző részek problémáit.
A szembe a fény a szaruhártyán keresztül jut be, majd két golyón halad át... Igen, nemcsak egy golyó, hanem kettő van szemünkben (ami maga is egy szemgolyó). Az első golyó a szemlencse, ami elölről és hátulról be van lapítva. Ha értő szemmel próbáljuk vizsgálni, a szivárványhártya által határolt kerek fekete (vakus képe piros) terület a pupilla. A pupilla a szemlencse “látható” része és azért fekete, mert bent sötét van. A szemlencse az első “golyó”, ami egy domború lencse. Mivel alakváltozásra képes, változtatható a lencse sugara és így vagyunk képesek fókuszálni (élesíteni a látott képe részleteit). Erre úgy vagyunk képesek, hogy a belapított lencse külső széleihez kis izmok kapcsolódnak, amik ha meghúzzák a lencse széleit, akkor az ellapul. A lecsefeszítő izmok ellazulásakor pedig rugalmasságánál fogva összeugrik. A második golyó az üvegtest, ami a lencse mögött van. Az üvegtest tölti ki a szemgolyót, ez ad tartást neki, miközben ezen halad keresztül a fény is. Végül az üvegtest hátsó része mögötti gömbfelületen található az ideghártya, ami a látás valódi helye. Az említett közegeken áthaladó fény végül az ideghártya egy meghatározott helyére a sárga- vagy látófoltra (makula) fókuszálódik. A macula latinul foltot jelent, és ez valóban egy sárgás színű folt a szem hátsó felszínén.
A fenti közegeken áthaladva a fény végül a makulában kémiai változásokat indít be, majd ezek elektromos jelekké alakulnak, és így a látóidegeken keresztül haladnak tovább az agy látásért felelős részébe, a tarkó felett elhelyezkedő látókéregbe.
Az ismert Murphy törvényre hivatkozva, miszerint ami elromolhat, az el is romlik, érdemes megvizsgálni a fenti elemeket, hiszen a szem betegségei a különböző részek funkciózavarából erednek.
A szaruhártya a szem legkülső eleme, így a mechanikai, kémiai hatásoknak, illetve fertőzéseknek is a legjobban van kitéve. Fénytörő képessége igen nagy (40 dioptria), így alkati eltérései könnyen látászavart okozhatnak. Ezek megoldása mindenképpen szemész feladata.
A szaruhártya és a szemlencse közötti területet csarnoknak nevezzük, így nem csoda, hogy az azt kitöltő folyadék neve a csarnokvíz. A csarnokvíz folyamatosan termelődik, illetve szívódik vissza, így ha ez az egyensúlyi folyamat megbomlik, legtöbbször az eláramlás zavara miatt, akkor a csarnokvízben megnövekszik a nyomás (ennek különböző mechanizmusait most nem ismertetjük). Ez a glaukóma, vagy zöldhályog. A megnövekedett nyomás rontja a szem első részének a keringését is, nyomja a szemlencsét is, illetve ez a nyomásnövekedés az üvegtest közvetítésével a szem hátsó részén található erekre és a látóidegre is áttevődik. Épp ezért a kezeletlen zöldhályog vaksághoz vezet, így komolyan kell venni. A zöldhályog a visszafordíthatatlan vakság egyik legfőbb oka a makula degenerációt követően. Az ok ugyan mechanikai, de egyre több adat mutat arra, hogy érrendszeri szabályozási zavarok, illetve a fokozott oxidatív stresszhatás is szerepet játszik a zöldhályog kialakulásában. Egyes vizsgálatok szerint a fekete áfonya hatóanyagai, illetve a fenyőmagban található picnogenol képesek a szemnyomást csökkenteni, az idegkárosodást pedig a gingko biloba hatóanyagai képesek csökkenteni.
A lencse rugalmasságának csökkenése fókuszálási képtelenséget okoz, és rövid vagy távollátást eredményez. Ez azt jelenti, hogy csak közelre vagy csak távolra lét élesen az illető, és csak megfelelő szemüveggel vagy kontaktlencsével tudja ezt korrigálni. Sokszor azonban nem a rugalmasság a gond, hanem a szemizmok renyhesége. Ilyenkor vethető be, sőt be is kell vetni a különböző szemtornákat. Szemtornával az izmok újra mozgásba hozhatók, tónusuk javul és több fokozatot lehet a látásélességen javítani.
Ha a szemlencse elhomályosul, azt nevezzük szürkehályognak. Ennek oka, hogy a lencsében található fehérjék összecsapzódnak, közöttük keresztkötések alakulnak ki, oxidatív stressz hatásra. A szürkehályog görög eredetű neve cataracta, ami vízesést jelent. A látásromlás ugyanis olyan egyenletes, olyan mintha vízfátyol kerülne a szemünk elé. Ha a szürkehályog kialakult, a megoldás a szemlencse beültetés, ami ma már egy rutin eljárás. Ennek ellenére a megelőzésre érdemes gondolni, főként, hogy ha a folyamat a szemlencsét érinti, akkor a test más területein is ugyanúgy jelen lehetnek azok az oxidatív károsító hatások, amik a lencsét is elhomályosították. A megelőzés szerepe is abban áll, hogy a lencsét érintő oxidatív stresszhatást csökkentsük. Ezt megfelelő mennyiségű antioxidánsokkal érhetjük el. Ilyenek a zeaxantin, a kriptoxantin, a likopin, az alfa-liponsav, melyek kifejezetten a szem számára értékesek. Ne feledjük azonban a jó öreg C-vitamint se!
Ezek legfőbb forrása a napfény, abban is az UV tartomány sugarai. A legnagyobb dózist az ideghártya kapja, hiszen ide koncentrálódik a lencserendszer által összegyűjtött fény. Ezen belül is a látófolt, a makula kapja a legkoncentráltabb fénydózist. A makula degeneráció a vakság vezető oka. Ennek is több fomája van és a pontos oka nem teljesen tisztázott. Az biztos, hogy a károsító hatás és a védelem közötti egyensúly felborul.
A károsító hatást a szem védelmével, megfelelő UV szűrővel ellátott napszemüveggel lehet kivédeni. Így a napszemüveg nem csak divateszköz, hanem fontos prevenciós elem is.
A fent említettek mindegyike nagyon fontos. A zeaxantin a citrusfélékben található meg, a likopin a paradicsomban, a béta-karotin a sárgarépában és a spenótban, és nem felejtendő el a színes bogyós gyümölcsök flavonid és karotenoid tartalma sem.
Az amerikai National Eye Institute ajánlásában 500mg C-vitamin, 400 NE E-vitamin, 15mg béta-karotin és 80mg Cink-Oxid szerepel, de minél több, annál jobb.
Dr. Gulyás Tamás