A Ginkgo biloba nevű páfrányfenyő a Föld történetének legidősebb fája. Már 200 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában is létezett, azóta mindmáig alig változott, így tehát akár - mérhetetlen túlélő képességgel rendelkező - élő kövületnek is tekinthetjük.
Egy-egy példánya akár ezer évig is elél. Levelét és magvait már az ősi kínai orvoslás is alkalmazta elsősorban asztma, a hörgők és a tüdő betegségeinek gyógyítására, valamint a perifériás vérkeringésnek és az agy vérellátásának javítására.
Korunk tudománya is elismeri a ginkgo széleskörű egészségvédő, gyógyító hatását. Európában ma a ginkgo az egyik legelterjedtebb természetes orvosság. 1988-ban egyedül Németországban több mint 5 millió ginkgo-receptet írtak fel a rászorulóknak. A ginkgo gyógyhatását a kutatók elsősorban a növény erős anti-oxidánsként működő flavonoid tartalmának tulajdonítják. Levelei a többi között flavonoidokat, köztük kempferolt, kvercetint, izoramnetint és más glikozidokat, proantocianidineket és nem flavonoid terpéneket, bilobalidot és ginkgolid A, B, C-t, lignánokat, illóolajakat és csersavakat tartalmaznak.
Egy 1991-ben megjelent tanulmány beszámolt róla, hogy különféle keringési rendellenességben szenvedő 303 betegnek az orvosok 12 héten át napi 150 mg ginkgó-kivonatot adtak. A vizsgálatsorozat végén megállapították, hogy a ginkgóval kezelt személyek 71 százalékának javult az állapota, jelentősen mérséklődtek korábbi betegségtüneteik (energiahiány, fáradtság, szédülés, fejfájás, csökkent fizikai teljesítőképesség, depresszió, idegesség, az emlékező- és a koncentrálóképesség zavarai).
Európában Amanda McQuade gyógynövénykutató számos vizsgálatot végzett elsősorban időskori elmebajban szenvedő betegeken. Nyolchetes ginkgo-adagolás után állapotukban mérhető javulás következett be, ugyanakkor semmilyen mellékhatás vagy hozzászokás nem volt kimutatható. Fiatalabb betegeknél egyszeri 600 mg-os dózis sem okozott mellékhatást, viszont jelentős emlékezőképesség-javulást tapasztaltak.
A ginkgóval kapcsolatos kutatási eredmények közül a legújabbal és talán a legérdekesebbet az impotencia egyik fajtájának kezelésekor észlelték. Mint a The Journal of Urology (Sikora, Sohn és Deutz) beszámolt róla, a pénisz artériás vérellátásának gyengesége miatt potenciazavarral küzdő 60 betűsnek 6 hónapon át napi 60 mg ginkgokivonatot adtak. A kezelés végén a betegek 50 százaléka ismét képessé vált az erekcióra, és a többiek 45 százalékánál is valamelyes javulás történt a pénisz artériás vérellátásában.
Említésre érdemes, hogy a ginkgo alkalmazásának számos előnye mellett gyakorlatilag semmilyen mellékhatást nem tapasztaltak. 1989-ben több kutatóintézet és kórház egyidejűleg végzett ginkgo-hatásvizsgálatokat. Összesen 8505 személyt vontak be a kutatásokba, és megállapították, hogy a ginkgo 6 hónapon át történő adagolása mindössze 33 embernél, tehát 0,4 százalékban okozott - főleg emésztőszervi - mellékhatásokat, és azok is csupán enyhék és időlegesek voltak. így tehát a ginkgó szedése gyakorlatilag kockázatmentesnek, biztonságosnak mondható.
A világ több táján is megélő Ginkgo biloba 24 százalékosra szabványosított flavonglikozid tartalma bizonyítottan a leghatásosabb.
Hosszú időn át tartó túladagoláskor esetleges mellékhatásként bőrgyulladás, nyugtalanság, álmatlanság, hasmenés, hányás jelentkezhet.
Tárczy Judit