Egészséges vagy nem? Egyes ételféleségek, étkezési szokások talán nem is olyan egészségesek, ahogyan azt sokan gondolják, vagy ahogyan a reklámokban láthatjuk. Lássunk néhányat!
A kalóriadús, erősen cukrozott italokhoz képest sokan jó választásnak tartják a cukormentes változatot. Érdemes azonban végiggondolni, hogy mit is viszünk be szervezetünkbe az édes-színes-buborékos műitalok fogyasztásával. Bár kalóriát ugyan gyakorlatilag nem tartalmaz, de van benne jó néhány egészségesnek nem mondható összetevő.
Jó eséllyel tartalmaznak különféle mesterséges aromákat, színezőanyagokat, tartósítószert és különféle édesítőszereket – például aszpartámot –, melyek potenciálisan rákkeltőek. Az ilyen üdítőitalok erőteljesen savasítják szervezetünket, sav- és szénsavtartalmuknál fogva károsítják a fogzománcot, ráadásul fokozzák az étvágyat. Bővebben >>Igyunk inkább szűrt vizet vagy ásványvizet, vagy ha alkalomadtán üdítőre vágyunk, válasszunk 100 %-os gyümölcslevet, és hígítsuk fele-fele arányban tiszta vízzel. (Ezek az italok bár hozzáadott cukrot nem, de gyümölcscukrot tartalmaznak!)
Manapság rengeteg divatos fogyókúra közül választhatunk, az egyoldalúakat azonban nem tanácsos hosszútávon folytatni. Az ilyen diéták lényege, hogy csak bizonyos tápanyagféléket engednek fogyasztani, a többi pedig tiltólistára kerül. Ilyenek például a különféle szénhidrátdús diéták, fehérjediéták, zsírszegény diéták vagy a gyümölcskúrák.
Ezek a kampányszerű fogyókúrák azonban amellett, hogy egyes tápanyagokból túlságosan sokat juttatnak szervezetünkbe (a túlzott fehérjefogyasztás vagy a nagy mennyiségű finomított szénhidrátbevitel például savasító hatású), hosszabb idő után akár hiánybetegségek kialakulásához vezethetnek.
Ráadásul nem eredményeznek tartós testsúlycsökkenést, hiszen a fogyókúra végeztével általában visszatérünk a szokásos táplálkozásunkhoz. Szükség esetén azért érdemes rászánni magunkat egy-egy rövidebb, és persze észszerű fogyókúrára, de az ideális megoldás a változatos, egészséges étrend – az optimális sav-bázis egyensúlyt is szem előtt tartva a savasító és lúgosító ételeket megfelelő arányban való fogyasztása – és a rendszeres testmozgás.
Sajnos sokan már csak akkor isznak folyadékot, amikor szomjasnak érzik magukat, pedig a szomjúság valójában a kiszáradás egyik első tünete. Agyunk sokszor nem képes különbséget tenni az éhség és a szomjúság között, így előfordulhat, hogy szervezetünk vízért kiált, helyette mégis nassolunk inkább pár falatot, mert éhségérzetnek véljük. Egy pohár szűrt víz vagy ásványvíz csökkenti az éhségérzetet, ezért a felesleges kalóriabevitel helyett érdemes inkább a vizes pohár után nyúlni.
Inni nemcsak a kiszáradás elkerülése miatt kell, hanem azért is, hogy a méreganyagok minél inkább kiürüljenek, ne rakódjanak le szervezetünkben. Manapság a lakosság egy része elmondhatja magáról, hogy krónikus vízhiányos, ami csökkentheti az anyagcserét, fáradtságot, fejfájást és egyéb kellemetlen tüneteket okozhat.
Egy felnőtt ember napi folyadékigénye átlagosan 2-2,5 liter, de fizikai aktivitás vagy nagy hőség esetében akár több is lehet. Érdemes az ajánlott folyadékmennyiséget egész nap arányosan elosztva fogyasztani, és nem csak akkor, amikor szomjasak vagyunk. Fontos a folyadék minősége is, a különféle cukros, édesítőszeres üdítők helyett igyunk vizet!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy ételben van zöldség, akkor biztosan egészséges és tele van vitaminnal. Ez azonban csak részben igaz: a zöldségek ugyanis a tárolás és a feldolgozás során jócskán veszítenek vitamintartalmukból, nem megfelelő konyhatechnikai eljárással (pl. „szétfőzés”) pedig szinte teljesen száműzzük belőlük a vitaminokat és ásványi anyagokat.
Egy tányér péppé főzött zöldségleves vagy főzelék nem sok hasznos anyagot tartalmaz, ráadásul nem is túl gusztusos. A zöldségeket vitamintartalmuk minél jobb megőrzése érdekében célszerű főzés és sütés helyett maximum 5-10 percnyi párolással vagy rövid gőzöléssel elkészíteni. Akkor jó, ha roppan!
Ne feledkezzünk meg a nyers zöldségek fogyasztásáról sem! A saláta egészséges és finom, azonban nem mindegy, hogy mikor milyen alapanyagokból készítjük. Sokan nem is gondolnák, hogy télen egy paradicsomos-uborkás saláta a vegyszermaradványoknak köszönhetően valójában felér egy méregbombával, ráadásul vitamintartalma is alacsony.
A paradicsom, uborka, paprika vagy a fejes saláta télen nem a szabad ég alatt növekszik, és nem a természetes napfény érleli meg. Ilyenkor üvegházakban termesztik őket, ahol a zárt térben jobban elszaporodó kórokozók miatt gyakrabban szükséges permetezni. Ezért az üvegházi zöldségek sajnos nagyobb mennyiségben tartalmaznak különféle vegyszermaradványokat (növényvédőszerből, műtrágyából felszívódva), ráadásul a napfény hiánya miatt megnövekszik nitráttartalmuk is.
A hideg hónapokban válasszunk inkább még szabadföldön termesztett, télálló, veremben tárolt zöldségeket: a sárgarépa, zeller, cékla, fejes káposzta, kelkáposzta, fekete retek valóságos vitaminbombák, a savanyú káposzta pedig az egyik legjobb téli C-vitamin-forrás.
Ha a tálkánkba müzli kerül, még nem biztos, hogy egészséges volt a reggelink. Bár fő alapanyagai (olajos magvak, gabonapelyhek, aszalt gyümölcsök vagy a jó minőségű kakaópor) megfelelő mennyiségben fogyasztva jó hatással vannak szervezetünkre, sajnos a legtöbb termék ezeknél jóval több összetevővel dicsekedhet.
Gyakran dúsítják ugyanis a müzliket mesterséges adalékanyagokkal (pl. aromákkal, színezőanyagokkal), térfogatnövelőkkel, és hozzáadott cukorral. Vásárláskor ezért célszerű alaposan átnézni az összetevőket, ne csak a reklámokra hagyatkozzunk. Ha biztosra szeretnénk menni, készítsük magunk: csak keverjük össze ízlés szerint az alapanyagokat – dúsíthatjuk akár friss gyümölccsel is –, és öntsük fel kevés tejjel vagy joghurttal.
A teljes kiőrlésű lisztből készült gazdag rosttartalmú pékáruk sokkal egészségesebbek, tápanyagdúsabbak fehér társaiknál. Barna színét a teljes kiőrlésű lisztnek köszönheti, amihez a gabonamag egészét megőrlik. Legalábbis jobb esetben…
A boltokban ugyanis a barnaként kínált kenyerek 
sok esetben csak színezett fehérkenyerek, és semmi közük a teljes kiőrlésű gabonához. Kevésbé bonyolult és jóval olcsóbb az előállítása, hiszen a fehér lisztből gyúrt tésztához malátát vagy egyéb adalékot tesznek színezék gyanánt, gyakorlatilag megfestik.
Az így készült „álcázott” fehérkenyeret könnyen felismerhetjük, hiszen a teljes kiőrlésű lisztből készült pékáru jóval nehezebb, tömörebb szerkezetű, sűrűbb, kisebb térfogatú, illata erősebb.
A túlságosan alacsony ár is árulkodó tényező lehet: a valódi teljes kiőrlésű kenyér ugyanis jóval drágább a fehérnél.
V. M.