Vitaminsziget Egészségről mindenkinek főoldalra

Nemsokára Anyák napja!

Május első vasárnapján szoktuk ünnepelni az Anyák napját, ami idén máj. 5-re esik. Ilyenkor megköszönjük azt a sok mindent, amit kaptunk anyukánktól, nagymamáinktól: a feltétel nélküli szeretetet, a gondoskodást, az odafigyelést, a segítést, a türelmet.

De honnan is ered ez az ünnep?

Az Anyák napja rövid története

Tudta-e?
1990 óta hazánkban az Anyák napját követő hétfő mindig az anya nélkül nevelkedő gyermekek napja.

 

A különböző országokban más napokon ünneplik az Anyák napját

Láthatjuk, hogy napjainkban világszerte mindenhol szívesen megemlékeznek az anyákról. Mi se feledkezzünk meg róla, hiszen ki tudja, meddig élvezhetjük édesanyánk társaságát. Köszönjük meg, hogy rengeteget dolgozott azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen. És bizony, sokszor egy ölelés többet ér a világ legszebb virágánál és legfinomabb csokoládéjánál. Igyekezzünk ne csak ezen az egyetlen napon, hanem a lehető legtöbbször meghálálni anyukánk végtelen törődését. Ezt megtehetjük egy olyan aprósággal is, mint egy rövid vers elmondása.

Összegyűjtöttünk 3 verset, ami Anyák napjára kitűnő!

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindig, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral az ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra,

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám,

s a ruhák fényesen, suhogón,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő, -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

 

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, 

útra kelnék, 

hömpölygő sugárban 

énekelnék –

minden este 

morzsára, buzára 

visszaszállnék 

anyám ablakára.

 

Ó, ha szellő volnék, 

mindig fújnék, 

minden bő kabátba 

belebújnék –

nyári éjen, 

fehér holdsütésben 

elcsitulnék 

jó anyám ölében.

 

Ó, ha csillag volnék 

kerek égen, 

csorogna a földre 

sárga fényem –

jaj, de onnan 

vissza sose járnék, 

anyám nélkül 

mindig sírdogálnék.

 

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam?

És tehozzád hogyan szóltam,

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad, mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

 

Mesélj rólam!

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél,

meleg tejeddel etettél?

Akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam, 

a hasadban rugdalóztam, 

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány leszek?

 

Mesélj anya,

mesélj rólam!

Milyen lettem, 

amikor már megszülettem?

Sokat sírtam

vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna, 

akkor is szerettél volna?

 

Kató Iringó