A szabadgyökök öregedést okozó elmélete régóta ismert. Azt is tudjuk, hogy védekeznünk kell ellenük, és hogy ezt antioxidánsokkal tehetjük meg.
Azonban nem ennyire egyszerű a kép, főként az idegrendszer esetében. Most is csak egy kis szeletét mutathatjuk meg a nagy képnek, de hasznos lehet azok számára, akik valamilyen neurodegeneratív betegségben - Alzheimer, Parkinson, szklerózis multiplex stb. - szenvednek.
A neurodegeneratív betegségek olyan kórállapotokat jelentenek, melyben az idegrendszer sejtjei vagy szöveti elemei pusztulnak, és ez előbb-utóbb idegrendszeri tünetekhez vezet. A pusztulás hátterében állhat gyulladás, nehézfém lerakódás, gyógyszerhatás, fokozott szabadgyök képződés (oxidatív és nitrozatív stressz), de a pontot az i-re minden esetben az oxidáció jelenti, vagyis a szövetek megfosztása elektronjaiktól.
Ez ellen ún. elektron donor vegyületekkel védekezhetünk, melyek magukat áldozzák fel a szövetek helyett, így fejtenek ki „antioxidáns” hatást. Az ilyen vegyületeket nevezzük antioxidánsoknak. Klasszikus példájuk a C-vitamin, az E-vitamin, az alfa liponsav, de ezek mellett a szervezetben számos enzim található, melyek szintén a szabadgyökös folyamatok ellen hatnak.
Az olvasó felteheti a kérdést, hogy jön ide az idegrendszer, hiszen ez a szervezet más pontjain is ugyanígy zajlik? Igen, de van egy nagy különbség. A hatalmas információhalmazból már kiszűrhettük, hogy a szabadgyökök apró, erősen reakcióképes vegyületek, melyek pillanatnyi ideig vannak jelen. Ez így is van, de szabadgyökként viselkedhet számos nagyobb molekula is, melyek az anyagcsere folyamatok köztitermékeként szabadulnak fel.
Az idegrendszer fő kommunikáció közvetítő anyagai a dopamin, az adrenalin és a noradrenalin. A többit azért nem említjük, mert számunkra most ezek a legfontosabbak. A biokémia tankönyvek nagyon szépen levezetik ezek anyagcsere-folyamatát, illetve azt, hogy hogyan jönnek létre a fenilalanin és tirozin aminosavakból, valamint hogyan bomlanak tovább. Csakhogy az anyagcsere folyamatok nem pusztán egy irányban zajlanak, hanem számos elágazás is létezik bennük.
A fent említett három ingerületközvetítő anyag igen reakcióképes anyagcseretermékei az adrenokróm, noradrenokróm és dopakróm, melyeknek semmi köze a krómhoz, viszont borzasztó reakcióképesek, így olyanok, mint hosszú életű, nagy szabadgyökök, ráadásul mellékhatásként pszichés reakciókat, hallucinációkat okoznak.
Parkinson kórban ez különösen jelentős, mert a betegség oka a dopamin hiánya és terápiája a dopamin előanyagának, az L-Dopa nevű vegyületnek a pótlása. Az előanyag bevitelére azért van szükség, mert a dopamin nem jut be az agyba, csak az L-Dopa, ami ott alakul át dopaminná, és mellette dopakrómmá is. A betegség tünetei az L-dopa mennyiségével arányosan csökkenthetők lennének, de nagy dózisoknál pszichés mellékhatások alakulnak ki.
Skizofrénia esetén az ardenokróm mennyiségének növekedése jelent gondot és okoz pszichózist, de ez kisebb mértékben bekövetkezik fokozott stressz állapotban is, amikor folyamatos adrenalin löketnek tesszük ki magunkat.
A fenti folyamatok nem ismeretlenek. Dr. Abraham Hoffernek - az ortomolekuláris gyógyászat egyik nagy alakjának - kutatási területe volt ez, és rengeteg skizofrén, majd Parkinsonos, illetve rákos beteget kezelt vitaminokkal.
Először skizofrén betegekben jött rá, hogy a pszichotikus reakciót az adrenokróm jelenléte fokozza és az nagyobb dózisú (500-3000 mg) Niacinnal (B3-vitaminnal vagy nikotinsavval) csökkenthető. Ahogy tapasztalata bővült, ugyanezt alkalmazta azoknál a Parkinson kóros betegekben, akiknek az L-Dopa dózisát a tünetek miatt emelni kellett, de ez pszichotikus reakciót okozott. Ezt később nagyobb dózisú (600-1200 mg) Q10 koenzimmel egészítette ki, mely szintén szerepet játszik a dopakróm lebontási folyamatában.
Habár a nagyobb mennyiségben jelen lévő adrenokróm és dopakróm hallucinációkat, felfokozott pszichés állapotot tud okozni, kisebb mennyiségben, szabadgyök hatása révén folyamatosan károsítja az idegrendszert. Mivel ezek a vegyületek az idegrendszerben folyamatosan jelen vannak, minden degeneratív idegrendszeri betegségben megfontolandó a Niacin és Q10 folyamatos adása, a többi zsíroldékony antioxidáns adása mellett. Persze megelőzés céljából nem szükségesek ekkora mennyiségek, de 100-500 mg Niacin vagy Nikotinamid, 100-300 mg Q10, 600 mg alfa liponsav, valamint 200 mg E-vitamin adása megfontolandó.
A nikotinsav ilyen dózisban olyan testszerte jelentkező bőrpírt okoz, ami összetéveszthető az allergiás reakcióval. Ez a vegyület az anyagcserénk központi eleme. Senki nem allergiás rá, pusztán a hízósejtek (a fehérvérsejtek egy fajtája) membránjából kiürülő hisztamin okozza a tüneteket. Folyamatos szedés mellett azonban ezek a tünetek csökkennek és elmúlnak. Ezt számos megfigyelés támasztja alá, hiszen a fent említett dózisokat alkalmazták korábban koleszterin csökkentőként is, és ez ismert jelenség volt. Talán pont ezért terjedtek el jobban a gyógyszeres megoldások, mert azok nem okoztak ilyen hatást.
A Q10-ről érdemes tudni, hogy felszívódása és hasznosulása a beviteli formától függ. A biomicellált változatok, melyek a bélrendszerben még vízoldékony formában vannak jelen, 3-4X jobb hasznosulást érnek el, így arányosan kevesebb is elég belőlük. A Q10 koenzim a fent említett védő hatás mellett fontos sejtek belüli antioxidáns, és az energiatermelés egyik központi eleme is.
E vitamin készítményből a legjobb, amiben kevert tokoferolok és tokotrienolok is vannak, ha nincsenek is, ne a DL forma, hanem pusztán D-alfa tokoferol legyen bennük. Az alfa liponsav a sejtmembránok legjobb védelmezője, 600-1200 mg az általában javasolt dózis, de folyamatos alkalmazás esetén 300 mg is védő hatást gyakorol.
A fentiek mellett a membránok védelmében és a gyulladások csökkentésében meg kell említenünk az omega 3 zsírsavakat is, melyek a mélytengeri halakban találhatók legnagyobb mennyiségben. Ezek közül is a DHA és EPA a legfontosabb formák. Egy kapszula tartalmánál ezt kell ellenőrizni és érdemes 300-600 mg-ot alkalmazni naponta. Napi 300 mg (de minimum 100 mg) DHA-t minden gyermeknek adni kellene, hiszen a fejlődésben lévő idegrendszernek nagy szüksége van rá, de ez egy másik cikk témája.
Végezetül meg kell említeni, hogy az antioxidáns enzimek működéséhez elengedhetetlen a megfelelő szelén ellátottság, de ügyeljünk a cink és króm bevitelére is. Ezek a vörös húsokban, magvakban, gabonacsírákban és hüvelyesekben találhatók megfelelő mennyiségben.
Dr. Gulyás Tamás