A babák légzése nagyjából egy éves korig mindenféle előzmény nélkül leállhat. Az ilyen halálesetet bölcsőhalálnak (SIDS) nevezzük. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni! A légzésfigyelő egy olyan készülék, amely figyeli a kisbabák ki- és belégzését, és jelez, hogy ha esetleg a baba légzése leáll. A légzésfigyelő bizonyos esetekben akár életet is menthet, hiszen időben jelez a készülék: baj van!
Csecsemőkorban gyakoriak a légzészavarok. Az újszülött például periodikusan lélegzik, ami annyit jelent, hogy légzése váratlanul megáll, majd rövid szünet után újra megindul. Előfordulhat azonban, hogy a csecsemő légzése váratlanul és hirtelen megáll, viszont a spontán légzés önmagától nem tér vissza. Ha ilyenkor gyors beavatkozás nem történik, a helyszínre érkező szakemberek esetleg már csak a halál bekövetkeztét állapíthatják meg. Ebben az esetben beszélünk bölcsőhalálról, más néven csecsemőkori hirtelen halálról (a hivatalos megnevezés egy angol mozaikszó: SIDS).
A bölcsőhalál alvás közben történik, – mely lehet nappali, vagy éjszakai – és az esetek többségében 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőket érinti. Leggyakoribb 3-5 hónapos korban, de ritkán akár 12 hónap után is előfordul. A légzésleállás típusosan alvás közben következik be, rendszerint zajos, figyelmet felkeltő előzmények nélkül.
A hirtelen bölcsőhalállal kapcsolatosan számos új szakmai tanulmány és publikáció jelent meg, de a konkrét ok – bár sok esetben már definiálható – sajnos nem megelőzhető. Az orvosi szakma sokszor megosztott a kérdésben, de otthoni kockázat-csökkentésként még mindig a legjobb eszköznek a légzésfigyelő használatát tartják.
Hazánk a SIDS terén jó helyzetben van az európai országok között, mert ennek előfordulási aránya viszonylag alacsony. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a büfizés elmaradásából, illetve a gyomortartalom vissza-nyeléséből származó fulladásos balesetek előfordulása lényegesen gyakoribb, mely esetekben a légzésfigyelők riasztó jelzése, így az időbeni beavatkozás életmentő lehet.
A légzés, mint megfigyelhető folyamat is mozgás. Ennek a légzőmozgásnak – ami egyféle vegetatív, nem akaratlagos mozgása a csecsemőnek –, az érzékelésére az otthoni légzésfigyelők alkalmasak. A gyártók a készülékekbe egy érzékenység beállításán alapuló szűrőt építenek, mely kiszűri az erőteljes, akaratlagos fizikai mozgásokat, és a légzőmozgás okozta legkisebb nyomásváltozások érzékelésére koncentrál. Mivel ez a légzőmozgás rendkívül gyenge, így ezeknek a készülékeknek nagyon érzékenynek is kell lenniük, hogy ezeket az apró változásokat érzékelni tudják.
Az otthoni használatú légzésfigyelő készülékek – típustól függetlenül – minden esetben a csecsemő légzőmozgása keltette nyomásváltozást figyelik és érzékelik, és ennek 20 másodperces kimaradása esetén riasztják a szülőt, akinek szükség esetén lehetősége nyílik életmentő beavatkozásra.
A készülékek apró külső rezgések vagy mozgások érzékelésére is képesek lehetnek – ez szinte az összes típus használati útmutatójában szerepel – ezért fontos a készülékek helyes elhelyezése és beállítása. Helyes beüzemelés és beállítás mellett a téves riasztások esélye szinte teljesen kiküszöbölhető, illetve minimálisra csökkenthető. Egyet ezért tudni kell: a gyermek légzőmozgása keltette nyomásváltozás a mellkas és a has emelkedésével és süllyedésével keletkezik, így ha a baba oldalt fekszik, vagy a szülő szándékosan oldalt fekteti, vagy esetleg oly „divatosan” kitámasztja, ez téves riasztáshoz vezethet, hisz a készülék ilyenkor nem érzékel.
Fontos kijelenteni, hogy a légzésfigyelő készülékek egészséges gyermekek számára, elsősorban otthoni használatra készülnek, így esetleges fejlődési rendellenességgel rendelkező babák esetén mindig célszerű a kezelőorvos véleményét kikérni.
Egy meglepő adat, manapság hazánkban a szülők nagyobb arányban használnak légzésfigyelő készüléket, mint számos nyugat-európai országban.
Forrás: Babaindex.hu