Égi virág a búzavirág, legalábbis egyik népi elnevezése szerint. A tapasztalat szerint minél több neve van egy növénynek, annál régebben és szélesebb körben ismert.
A búzavirág ősidőktől velünk van: már Tutanhamon egyiptomi fáraó sírjában is olívaleveleket és búzavirágot tekertek egy papíruszhéjba halotti koszorú gyanánt.
A kékszínű tüneményt imolának, kékkonkolynak, vagy zsukollatnak is mondják, de nemcsak nevei csengenek szépen (latinul például: Centaurea cyanus), külseje is igen mutatós. Habár gyomnövény, égszínkék virágainak festéke számos gyógyító anyagot hordoz. Tulajdonképpen az egész növényből csak a virágot hasznosítjuk. Egész Európában igen elterjedt növény, szürkés színű szálas, néha hasogatott levelekkel, melyek fonákja pókhálósan molyhos.
Bár a legelterjedtebb típus sziromlevelei kékek, akadnak vörös, lilás, fehér és egészen feketébe hajló sötétbarna virágzatú példányok is. A gyógynövénytúrák egyik kedvelt látnivalója a mezsgyék és búzatáblák gyönyörű lakója. Gyűjtési idejében június-augusztusban gyakran találkozhatunk különleges színével kalászos vetéseken, törmeléklerakókon.
Mivel a vetések gyomnövénye, több helyen is a pusztulás szélére került a vegyszeres gyomirtás miatt. Angliában a Plantlife nevű növényvédő szervezet be is választotta a búzavirágot a fokozottan támogatott növényei közé (ők 101 ilyen növényt tartanak számon).
Szerencsére számos kertben is megtalálható, hiszen káprázatos szépsége a dísznövények sorába emeli a gyomok közül. Vetése április hóban történik, de nem frissen trágyázott földbe, gyűjtése pedig nem sokkal a virág nyílása után, mert különben szép színét szárításnál elveszti. Ez gyógynövényként történő alkalmazásánál nagyon fontos, hiszen a hatóanyag a virág festékében található.
Ha napfényen szárítjuk, szintén elveszti színét. Minél szebb színt sikerül megőriznünk, annál értékesebb szirmokhoz jutunk. A keserűanyag, cseranyag, ásványi sók, és antocián festék keverékét kivonat, tea* vagy az összezúzott szirmok formájában régen szemkötőhártya-gyulladásra használták borogatásként, de szívnyugtató, vérnyomáscsökkentő szert is nyertek belőle, és torokgyulladás elleni öblögetésre is ajánlották.
Érdekes, hogy Franciaországban a koraújkortól a búzavirág a legelterjedtebb szer a fáradt szemek felfrissítésére, de azt mondják, csak a kék szemekre. Furcsa mód a barna szemekre mást ajánlanak, mégpedig a nagy útifüvet (latinul: Plantago major). A szárított virágok enyhe hashajtóként hatnak, és tonizáló tulajdonságuk is van: erősítik a szervezetet a fertőzések ellen, jótékonyan hatnak a májra.
Tea szemgyulladásra, toroköblítésre: 5-10g szirmot fél liter vízzel leforrázunk, állni hagyjuk 10-15 percig, majd szűrjük. Naponta többször borogatunk, öblítünk vele.
A teát önmagában nem fogyasztjuk, többnyire más gyógykeverékek alkotórészét képezi. Ezen keverékek általában görcsoldó, étvágyjavító teák
Szép színe miatt egyéb teák része is lehet színfokozóként. Leghíresebb példa erre a Twinings Lady Grey teája, mely a búzavirágnak köszönheti gyönyörű színét. Ugyanezen, "dekorációs" okoknál fogva gyakran keverik a friss szirmokat salátákba, színeznek vele cukrot egyedi desszertekhez és emiatt alkotja a virágfüstölőpor legfőbb részét is a búzavirág.
Timsós vízbe áztatva a szirmokat gyönyörű kékfestéket nyerhetünk, mellyel az asszonyok régen ágyneműt festettek. Hatása azonban sajnos nem tartós. Gyakran találkozhatunk vele természetes alapú hajfestékekben, vagy hajszínmegőrző samponokban, balzsamokban.
Mivel a népi gyógyászat a búzavirágot a korpásodás elleni harc egyik eszközeként is számon tartotta, ezek a színező samponok még gyógyerővel is bírnak. Kozmetikai-gyógyászati felhasználása itt nem ér véget: bár parfümök nem készülnek belőle, a szemránckrémek gyakori alapanyaga. Nyugtató, tonizáló, simító hatását használják fel a szemkörnyék ápolás legnívósabb termékeiben.
Forrás: Gyogynovenyturak.hu