Előző cikkünkben beszámoltunk az anorexiáról, most a másik étkezési zavarral a bulimiával foglalkozzunk.
A bulimia fogalmának megjelenése az ókorra vezethető vissza. Görög eredetű szó a boüsz=ökör (illetve nagyító képző), valamint a limosz=étvágy szóból származik, tehát ökörétvágyat, farkaséhséget jelent. Kezdetben az önhánytatás jelenségét az anorexia részjelenségeként fogták fel.
Míg 1979-ben Gerald Russel angol professzor elsőnek írt a bulimia betegségről. A bulimia gyakran anorexiához társul: a túlságosan sovány betegnek bulimiás tünetei is vannak.
Ez a betegség leggyakrabban az idősebb korosztálynál jelentkezik, főleg azon húszas éveiben járó fiataloknál vagy idősebbeknél, akik gyermekkorukban kicsit ducibbak voltak az átlagnál. Minden 100 nőből hármat, élete során hosszabb rövidebb ideig fogva tart ez az állapot.
A bulimia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. A betegek gondolatai állandóan az evés körül forognak, majd evés után megnyugodnak.
Ezt a folyamatot követi a hánytatás, a hashajtók és a vízhajtók használata. A folyamat mindig ismétlődik, hiszen hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja.
A betegség akkor súlyosbodik, mikor az étkezések és a hányások között egyre kevesebb idő telik el. A heti rendszerességgel jelentkező falásrohamok során, hatalmas kalóriamennyiségek elfogyasztására kerülhet sor.
Ezeket a "zabálásokat" szinte törvényszerűen lelkiismeretfurdalás, önvádlások követik, mely szorongásos állapotokat eredményez, bár fontos, hogy magának a falásrohamnak is többnyire szorongásoldó célja van.
A betegség hátterében elsősorban pszichológiai tényezők játszanak szerepet. Ebben korunk szépségideálja, a média és a divat szerepe túlzottan fontos szerepet tölt be. A fiatal lányoknál komoly problémákat okoz az úgynevezett "Szupernő-szindróma", melynek lényege, hogy az élet minden területén elvárja tőlük a tökéletességet. A címlapokról, a plákotokról vékony, csinos nők néznek vissza. A Barbie-baba természetellenes karcsúsága is minta a lányok számára.
Emiatt torz önkép/önértékelés alakul ki. Testképzavar, melynél a lányok túl kövérnek érzik magukat, holott esetleg csak egy kicsit dundi.
A betegek testsúly nem feltétlenül jelzi a bajt, ezért sokkal nehezebb felismerni, mint az anorexiát.
Nem közvetlenül életveszélyes, azonban a szervezetet érintő súlyos mellékhatásokkal járhat. A szervezet ionháztartása felborul az állandó hányás és hasmenés miatt, ami szívritmuszavarhoz, sőt még szívmegálláshoz is vezethet. A sok hányás miatt a szájba kerülő gyomorsav tönkreteszi a fogzománcot és a fogínyt, ezért gyakran fogorvos az, aki a leghamarabb észreveszi a betegséget.
A legtöbb beteg az anorexiához hasonlóan, nem akarja elismerni/beismerni betegségét. Pszichiáter segítségére feltétlenül szükség van.