A járványok elleni küzdelem minden korban nagy kihívást jelentett az emberek számára. A mikrobiológia fejlődésével a legfontosabb kórokozók ismertté váltak, a vegyipari forradalom pedig a baktériumok és a vírusok elpusztítását célzó kémiai vegyületek gyártását tette lehetővé. E pozitív változás azonban mára már a visszájára fordult.

A legújabb megfigyelések során kimutatták, hogy a jó szociális és higiéniai környezetben, tágas lakásokban, anyai gondozás mellett élő svéd gyermekek jóval gyakrabban szenvednek légúti allergiában, mint a sokkal szegényebb, zsúfolt körülmények között élő, bölcsödébe és óvodába korán beíratott lengyel és baltikumi gyerekek.

Ezzel párhuzamosan arra is fény derül, hogy a többgyerekes családokban a legkisebb gyermek immunrendszere a legjobb védekezőképességű, míg a legidősebb viszonylag a leggyengébb.

Mindezekből a szakemberek arra következtettek, hogy a korai életévekben fellépő, halmozott légúti fertőzésekkel szembeni védekezés során az immunrendszer mintegy „áthangolódik”, és ez védelmet jelent az asztmás betegségek és egyéb légúti allergiák tekintetében.

Más megállapítások szerint a kisgyermek immunrendszere a legelső időszakban fontos „tanulási folyamaton” megy keresztül, amelynek során elsajátítja a bejutó kórokozókkal szembeni védelmi technikáit.

Ennek hiányában a szervezet nem rendelkezik a szükséges „elemi ismeretekkel”, így a későbbi időszakban könnyebben megzavarodik, és káros, túlérzékenységi reakciókat produkál. A fertőzésektől való félelmek miatt a szülők gyakran annyira védik gyermekeiket a külső hatásoktól, hogy végül a kisgyermek szervezete nem tanul meg hatékonyan védekezni a baktériumokkal, vírusokkal és egyéb szennyeződésekkel szemben. Bizonyos idő elteltével azonban a gyermek szükségszerűen közösségbe kerül, és a „tanulatlan” védelmi rendszer hirtelen sok veszélyforrással jut kapcsolatba.

Mivel az immunrendszer nem „hangolódott át” a környezetből érkező károsító sejtekre és vegyületekre, így kevésbé tud különbséget tenni a veszélyes és ártatlan idegen anyagok között.

Ennek következményeként támadást indíthat az ártalmatlan, nem károsító hatású pollenek ellen, sőt a hasznos ételkomponensekkel szemben is, valamint hiperérzékenyen reagálhat a légszennyező anyagokra.

A fentebb leírt ún. higiéniahipotézis forradalmi felismerést jelent, mivel bizonyos mértékig megdönti a napjainkban terjedő, anibakteriális védelmet előtérbe helyező nézetet.

A legkorszerűbb, felületaktív komponenseket tartalmazó mikrobaölő vagy- gáló mosogatószerek, tisztítószerek és szappanok hasznosnak tűnnek ugyan, valójában azonban - a túlzott tisztaság miatt - megfosztják az immunrendszert attól a tanulási folyamattól, amelyet a mikrobákkal való találkozás jelent.

Így végső soron éppen az ellenkező célt érik el, hiszen a szervezet nagyobb életképessége helyett gyengébb, sebezhetőbb lesz a betolakodókkal szemben. A napjainkra jellemző „tisztaságmánia” ilyen módon komolyan felelőssé tehető az allergiás tünetek egy részéért, mivel az immunrendszer „edződését” segítő mikrobákat is kizárta a környezetből.

A bőrgyulladások okainak vizsgálatakor szintén érdekes felismerésre jutottak a kutatók. A statisztikák elemzésekor kiderült, hogy a számtalan különböző antibakteriális tusfürdő, folyékony szappan és mosogatószer elterjedésével párhuzamosan a bőrbetegségek is növekvő tendenciát mutatnak.

Az egészséges bőrfelületen olyan bakteriális egyensúly áll fenn, amelyek az évtizedek során biztosítják a bőr egészséges védelmét.

Azonban az antibakteriális hatóanyagok és egyéb felületaktív kemikáliák a gyakori érintkezés során a szennyeződések és káros mikrobák mellett a bőrön lévő hasznos mikroflórát is rendre eltávolítják, így gyengül a szervezet első számú védelmi vonala.

Ezenkívül a bőr felületi kémhatását is megváltoztatják a szappanok, habfürdők és kozmetikumok, s ez szintén a mikrobák működésének és a bőr protektív tulajdonságainak módosulásával jár együtt.

A szakemberek egy része a mind gyakoribbá váló bőrbetegségeket, bőrallergiákat - ezen belül is az ekcémát - összefüggésbe hozzák a mikrobagátló hatóanyagokat tartalmazó és igen hatékony tisztálkodószerekkel.

A felületi mikroflóra és a szintén védelmet szolgáló felületi zsírréteg rendszeres eltávolítása védtelenné, kiszolgáltatottá teszi a bőrt a külső behatásokkal szemben.

A korszerűbb készítmények szabályozott pH-értéke (pl. pH5,5) a felületi kémhatás lúgos irányba való eltávolodásának veszélyét hivatott ellensúlyozni. A vegyipar által előállított jelenlegi készítmények tehát újabb problémák felvetődését eredményezték.

A megoldást illetően nehéz állást foglalni, hiszen a mikrobákkal szemben szükséges a határozott fellépés. A jelenlegi ismeretek szerint azonban a szervezet fertőzésektől és allergiától való megóvása a környezeti mikrobaszám-csökkenés és „tanulási folyamaton átment” immunrendszer tevékenységének együttes eredménye.

A „steril” környezet nem szolgálja a szervezet védelmét, ugyanakkor a szennyezett, kórokozókkal terhelt mikrokörnyezet szintén nagy kockázatot jelent.

Olyan higiéniai körülmények tekinthetők a legkedvezőbbnek, amelyek - rendszeres takarítás ill. mosakodás által - kizárólag a káros, virulens mikrobák túlszaporodását, ugyanakkor meghagyják a természetes, kiegyensúlyozott mikroflórát a környezetben és a bőrfelületen.

A környezeti mikroflóra az immunrendszer védelmi mechanizmusait  „edzésben tartja” míg a bőrfelületen megmaradó kolóniák a védelmet biztosítják. Természetesen a higiéniai szabályok fontosságát nem szabad lebecsülni, hiszen a porszívózás, felmosás és a naponkénti mosakodás a káros mikrobák több nagyságrendű csökkenését eredményezi.

Ennek elmulasztása esetén a szervezetbe jutó mikrobák száma könnyen meghaladhatja az immunrendszer által még tolerálható határt, így fertőző betegség alakulhat ki.

Egyes speciális területeken (laboratórium, kórház, stb.) létfontosságú az erős hatóanyagú tisztítószerek alkalmazása. A hétköznapi életben azonban az egyszerűbb hatóanyagok alkalmazása javasolt az intenzív, antibakteriális szerek helyett.

Forrás: Tóth Gábor: Allergia és a Candida-kalauz. Pilis-Vet Kiadó. 2005.