Az allergiás betegségek gyakoribbá válásában - sok egyéb tényező mellett - valószínűleg megváltozott táplálkozásunk is szerepet játszik.
Az allergiás betegségek száma olyan gyorsan nőtt az egész világon és olyan nagy különbségek vannak gyakoriságukban a világ különböző részei között, hogy annak valószínűleg nem genetikai, hanem környezeti oka van.
Erre utal az is, hogy ugyanazon országon belül is nagy különbségek vannak a városi és falun élő asztmás gyermekek számában. Még jobban alátámasztja a környezet és az életmód allergiára hajlamosító szerepét az a tény, hogy ha alacsony allergia számú területről (pl. Kelet Afrikából) magas allergia számú területre (pl. az Egyesült Királyságba) költöznek az emberek, köztük is az ott eltöltött idővel egyenes arányban egyre gyakoribbá válnak az allergiás betegségek, ezen belül pl. az asztma, vagy a rhinitis allergica.
Természetesen a különbségek a falusi és városi, a gazdaságilag fejlett és fejletlen területen élő emberek életkörülményei között sok vonatkozásban kimutathatóak, ezek egyike például a táplálkozás is.
Az ételekről közismert, hogy arra hajlamos egyéneken allergiás reakciót okozhatnak (Magyarországon valószínűleg a lakosságnak legalább 2%-a ételallergiás), azt viszont kevesen tudják, hogy a táplálkozás más módon is befolyásolja az allergiát. A legegyszerűbben észrevehető hatás, hogy a bármilyen okból elhízottak között 2-3x gyakoribb az asztma előfordulása, mint a normális testsúlyúak között.
E jelenség fontosságát felismerve, az Amerikai Allergológiai Akadémia hivatalos lapjának 2005 évi májusi számának főtémája az obesitás és az asztma kapcsolatának vizsgálata volt. Ebben nem csupán azt állapítják meg, hogy a kövérek között 2-3x gyakoribb az asztma, mint a normál testsúlyúak között de azt is, hogy ha a kövér asztmások lefogynak, javulnak a légzésfunkciós értékeik.
Állatkísérletben igazolták, hogy a kövér egereknek hörgő hiperaktivitása van.
1994-ben gondoltak elsőként arra, hogy az asztma gyakoribbá válását talán nem a környezetünk toxikusabbá válása, hanem az egyének fogékonyabbá válása okozhatja.
Nagy Britannia utolsó 60 évének statisztikai adatait átvizsgálva azt vették észre, hogy egyenletesen csökkent a zöldség és gyümölcs, valamint telített-zsír fogyasztás, viszont nőtt a többszörösen telítetlen zsírsavak (omega6 ) és a növényi olajok fogyasztása. Ezzel egyszerre egyenletesen emelkedni kezdett a gyermekkori asztma- és általában minden allergiás betegség száma. Úgy vélték, hogy a nyugati életformával együtt járó "modernizált" táplálkozás szegényebb a természetes antioxidánsokban és feltehetően ez hajlamosíthat az allergiás betegségek kialakulására.
Black és Sharpe 1997-ben azt írták le, hogy az iparilag fejlett országokban (a szív- érrendszeri betegségek megelőzése érdekében folytatott kampányok eredményeképpen) jelentősen csökkent a telített zsírsavakat tartalmazó élelmiszerek (pl. disznózsír, vaj) és az olajban gazdag halak (pl. tonhal, hering, makréla, lazac, pisztráng, tőkehal máj) fogyasztása, viszont nőtt az omega 6 többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó margarin és növényi olaj fogyasztás. Ezzel párhuzamosan nőtt az allergiások száma is. E megfigyelés ok - okozati összefüggésére magyarázatot is találtak.
Nevezetesen azt, hogy a margarinban és növényi olajokban lévő omega 6 könnyen át tud alakulni arachidonsavvá, amelyből aztán lipoxinok, leukotrienek, thromboxánok és a 2-es csoporthoz tartozó prostaglandinok (pl. PGE2) keletkeznek. Ezek a sejttermékek az allergiás betegségek kialakulását segítik elő. Az olajos halakban lévő omega 3 linolénsav viszont kompetetiv gátlás révén gátolja az arachidonsav termelést.
A csaknem az egész világra kiterjedő ISAAC tanulmányból kiderült, hogy mind az asztma, mind a rhino-conjunctivitis allergica, mind az ekcéma ritkábban fordul elő a 13-14 éves gyermekek között azokban az országokban, amelyekben a kalória nagy részét gabonából, rizsből-, a fehérjéket pedig zöldségekből és magokból fedezik, és ahol sok olajban gazdag halat, tenger gyümölcseit, olivaolajat és keményítőben gazdag ételeket fogyasztanak.
Mint már említettük városokban és gazdaságilag fejlett országokban magasabb az allergiás betegségben szenvedők aránya, mint falun vagy a fejlődő országokban. Ugyanakkor a jómódú városi lakosoknak alacsony a zöldség, gyümölcs- és keményítőt tartalmazó élelmiszer fogyasztásuk, valamint magas a cukor-, só-, hús-, tejtermék-, állatifehérje- és alkoholfogyasztásuk. Ez is a megváltozott táplálkozásnak az allergia gyakoribbá válásában játszott lehetséges szerepét támasztja alá.
Ausztráliában különösen magas az asztmás gyermekek száma. Viszont azt figyelték meg, hogy az országnak azokon a területein, ahol a lakosság sok olajban gazdag tengeri halat, vagy omega 3-ban szintén gazdag tőkehalmájat fogyaszt, e betegség sokkal ritkábban fordul elő.
Az omega 3 egyrészt véd az asztma kialakulása ellen, másrészt csökkenti a légúti gyulladás súlyosságát. Erre utal az a megfigyelés, hogy Franciaországban és az USA-ban felnőtt asztmásokon, Japánban asztmás gyermekeken bizonyították, hogy 9-10 hónapig tartó, halolajban dús diéta kedvező hatással volt a légzésfunkcióra.
Allergia szempontjából különösen káros a transz-zsírsavak fogyasztása. Ezek általában az iparilag előállított hidrogénezett zsírokban (pl. margarin) találhatóak, de természetes formában is előfordulhatnak néhány tejtermékben és a kéredző állatok zsírjában.
A transz-zsírsavak elősegítik a gyulladásos mediátorok (pl. leukotrienek) keletkezését. Az ISAAC tanulmány is összefüggést talált az allergiás betegségek gyakorisága és a transz zsírsavak fogyasztása között. Különösen erős volt ez az összefüggés, ha a "nyugati" diéta tipikus részét képező, növényekből származó, hidrogénezett transz-zsírsavakkal készített ételekkel (pl. chipsek, sült krumpli, hamburger, rágcsálnivalók) kapcsolódva vizsgálták
A margarinban 20-szor több az omega 6, mint a vajban. Azt figyelték meg, hogy azok között az emberek között, akik sok margarint esznek, több az allergiás, mint a vajat fogyasztók között. A transz-zsírsavak és az omega 6 mellett a "nyugati" táplálkozás részét képező élelmiszertartósítók, íz-fokozók és színezékek (pl. metabisulfátok, benzoátok, tartarazin stb.) is növelik az allergiára való hajlamot (amellett, hogy konkrétan velük szemben is kialakul allergia), és gyakoribbá teszik az asztmások exacerbációit. A tradicionális étrendet fogyasztók között minden fajta idült betegség ritkábban fordul elő.
A halolaj mellett még több, az allergia kialakulásának szempontjából védő táplálékot fedeztek fel. Így például azt figyelték meg, hogy ha egy népességen belül 10%-kal növelték a teljes kiőrlésű gabonából származó kalóriák arányát a napi kalória igényen belül (és semmi mást nem változtattak), 3,2%-kal csökkent a nehézlégzések gyakorisága.
Ennek magyarázata az lehet, hogy a teljes kiőrlésű gabonából (elsősorban a búzából, rizsből és a kukoricából) készített élelmiszerek antioxidáns hatású vitaminokat és nyomelemeket is tartalmaznak. Seaton és mtsai. vetette fel elsőként 1994-ben, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben lévő antioxidáns hatású vitaminoknak esetleg szerepe lehet az allergia kialakulása elleni védelemben.
Ma már jól ismert, hogy az A és E vitamin igen fontos szerepet játszik a tüdő védelmében, a C vitaminról pedig tudjuk, hogy a légutak nyálkahártyájának felszínén lévő folyadékban a legfontosabb antioxidáns.
A gyümölcsfogyasztás jótékony hatására hívja fel a figyelmet Shaheen és mtsai. közleménye. Ők a rendszeresen almát fogyasztók között 30%-kal kevesebb asztmásat találtak, mint az almát csak ritkán evők között. Rubin és munkatársai pedig azt figyelték meg, hogy az átlagosnál magasabb szérum C-vitamin szintű 4-16 éves gyermekek között 19%-kal kevesebb az asztmás. Olaszországban azok között a gyermekek között, akik hetente 5-7 alkalommal ettek C vitaminban gazdag kivit, vagy citromot, ritkább volt a nehézlégzés, mint azok között, akik csak hetente egyszer ettek ilyen gyümölcsöt.
Szaud Arábiában a kevés E vitamint (hüvelyesekben, olajos magvakban, búzacsírában sok E vitamin van),és magnéziumot (magnéziumban gazdagok a teljes kiőrlésű gabona félék, a száraz hüvelyesek, a zöld levelű főzelékek, citrom, alma, csipkebogyó, füge) fogyasztó gyermekek között 2-3-szor gyakoribb volt az asztma, mint a többiek között.
A zsíroldékony E vitamin a membránok legfontosabb védő tényezője az oxidánsok által okozott szövetkárosodással szemben.
Egy amerikai vizsgálat azt igazolta, hogy az E vitaminban dús diétán lévő lakosok között 47%-kal kevesebben lettek asztmásak, mint a kevés E vitamint fogyasztók között, emellett a szérum IgE koncentrációjuk is alacsonyabb lett és kisebb volt az esélyük bármely atopiás betegséggel szemben.
Az A vitaminnak is erős antioxidáns hatása van (jó A vitamin forrás például a halmáj, a tojássárgája és a tejtermékek, a karotinban gazdag sárgarépa, sütötök mellett). 4-17 éves, magas karotin szintű gyermekek között 20%-kal ritkábban fordul elő az asztma.
A nyomelemek közül a már említett magnézium mellett a szelénnek tulajdonítanak védő szerepet az allergiákkal szemben. Ez a nyomelem a talajból kerül a növényekbe, ezért a növények szelén koncentrációja nagymértékben függ a talaj szelén koncentrációjától. Általában a brokkoli és a gabonafélék tartalmaznak a legtöbbet belőle.
Allergia megelőzése szempontjából a terhesség alatt és az élet első éveiben különösen fontos, hogy elegendő mennyiségű antioxidáns tartalmú zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk, mert hiányukban ilyenkor maradandó tüdőkárosodás alakulhat ki. .
A gyermekgyógyászok egyöntetű véleménye, hogy a csecsemők számára a legoptimálisabb táplálék az anyatej és fél éves korukig nincs is szükségük egyébre. Ez a táplálási forma még az allergiás betegségek kialakulását is képes gátolni. Egy 1995-ben közölt finn tanulmányban arról számoltak be, hogy 17 éves korukig történő követéses vizsgálat során szignifikánsan kevesebb allergiás beteget találtak azok között a fiatalok között, akiket fél éves korukig kizárólag anyatejjel etettek, mint azok között, akik tápszert kaptak.
Nyugat Ausztráliában azt figyelték meg, hogy ha a csecsemők legalább 4 hónapos korukig kizárólag anyatejet kaptak, 6 éves korukig kevesebben lettek asztmásak közülük, mint azok közül, akik valami tápszert is fogyasztottak. Kanadában pedig, allergia szempontjából veszélyeztetett családokat vizsgálva azt mutatták ki, hogy már akkor is védő hatása volt a szoptatásnak, ha legkevesebb 6 hetes korukig kizárólag anyatejet kaptak a csecsemők. Nem csupán szignifikáns mértékben kevesebben lettek allergiásak közülük, de a szérum IgE szintjük is alacsonyabb lett és kevesebb gyermeken volt kimutatható tehéntejjel szemben allergén specifikus IgE, mint a tápszerrel tápláltak között.
Nem lehet szó nélkül hagyni a bélbaktériumok szerepét sem, ha a táplálkozás allergiával szembeni védő hatásáról beszélünk.
Björkstén és munkatársai közölték az első olyan megfigyelést, amely azt igazolta, hogy jelentős különbség van az allergiában szenvedő és a nem allergiás gyermekek belében lévő baktériumflóra összetételében. Az allergiában nem szenvedő gyermekek vastagbelében probiotikumnak nevezett (az egészség szempontjából "hasznos") baktériumok vannak.
Kalliomaki és munkatársai e megfigyelés eredményét megkísérelték az allergiás betegségek megelőzésére felhasználni. Terhes asszonyoknak a terhesség utolsó 1 hónapjában és a szoptatás első 6 hónapjában (vagy ha nem tudtak szoptatni, akkor a csecsemőknek 6 hónapig) naponta probiotikumot (Lactobacillust) adtak.
Az így kezelt kisdedek között 3 éves korukig csak fele annyi atopiás dermatitisben szenvedő lett, mint a probiotikumot nem kapók között. (Egyéb allergiás betegséggel szemben nem védte őket.)
Probiotikum etetéssel a már kialakult ekcémában szenvedő csecsemők bőrének gyorsabb javulását lehetett elérni. Számos joghurt és kefir féleség természetes formában tartalmaz probiotikumot.
|
Összefoglalva annyi biztonsággal megállapítható, hogy az allergiás betegségek gyakoribbá válásában - sok egyéb tényező mellett - valószínűleg a megváltozott táplálkozásunk is szerepet játszik. Omega3 ban gazdag halolaj, valamint A, C és E vitaminban gazdag zöldségek, gyümölcsök és teljes kiőrlésű gabonából készített készítmények rendszeres fogyasztásával kialakulásuk esélye csökkenthető. Kiemelten fontos jelentősége van csecsemőkorban az anyatejjel történő táplálásának és esetleg a probiotikumot tartalmazó készítmények rendszeres fogyasztásának. Ha lehet, csak nagyon ritkán fogyasszunk omega 6-ot, hidrogénezett zsírokat és tartósítószereket, étel adalékanyagokat tartalmazó készítményeket. |
Dr. Endre László