A génmódosítás lényege, hogy egy élőlény DNS-ének bizonyos szakaszait egy másik élőlény örökítő anyagába ültetik át. Így a „génpiszkált” egyedeket különféle – akár nem rokon – fajok jellegzetességeivel ruházhatják fel. Noha lassacskán a GM-háziállatok divatja is hódító útjára indul, a legnagyobb haszonnal még mindig a GM-növények vetőmagjainak értékesítése jár.

Érvek: pro…

A biotechnológiai cégek olyan génmanipulált növényeket fejlesztettek ki, amelyek maguk termelik meg a bizonyos kártevők elleni toxint, sőt, akad köztük, amelyik többfajta totális gyomirtóval szemben ellenálló. A gyártók álláspontja szerint ez a technológia akár nyolcvan százalékkal is emelheti a terméshozamot. Szintén a fontosabb érveik közé tartozik, hogy a GM-növények termesztésével jelentősen csökkenthető a káros permetezőszerek környezetbe jutásának mértéke. Propagandájuknak egyik alapköve még a „világ éhezőinek megsegítése”.

És kontra

Mielőtt azonban e kijelentések mögött környezetvédelmi indíttatást, vagy esetleg fokozott szociális érzékenységet sejtenénk, nem árt egy pillantást vetnünk az érme másik oldalára. A hazai vizsgálatok bebizonyították, hogy GM-kukorica termesztése esetén Magyarországon a hozamnövekedés meg sem közelítené a beígért nyolcvan százalékot. Ehelyett a gazdáknak a legjobb esetben is mindössze öt százalékos gyarapodással kellene beérniük. Arra szintén fény derült, hogy a kártevők elleni toxint szüntelenül termelő növény révén akár két-háromezerszer több méreg juthat a környezetbe, mint a szükség esetén végzett permetezés útján.

Ráadásul a GM-kukorica termesztése esetén komoly környezeti károkkal is számolnunk kellene. A legnagyobb problémát egyfelől a keresztbeporzás jelenti, melynek köszönhetően a génmódosított növények „megfertőznék” a hagyományos fajtákat, ellehetetlenítve ezzel a GM-mentes és a bio gazdálkodást. Az élelmiszerek és a vetőmagok szennyeződése így komoly gazdasági kockázatokat is rejt magában, ugyanis az európai piacon genetikailag módosított termékekre szinte egyáltalán nincsen igény. Amennyiben a hazai növények „elfertőződnének” az igen színvonalasnak számító magyar kukorica jószerivel eladhatatlanná válna. Nem járnának azonban ilyen rosszul a biotechnológiai cégek: a szabadalom révén ugyanis a fajtatulajdonosok évente besöpörhetnék a technológia díját. Mivel a magok nem vethetőek újra, a gazdáknak minden felhasználás alkalmával magot kellene venniük a gyártótól. A probléma súlyát a Greenpeace adatai kiválóan szemléltetik. Információik szerint ugyanis az egyik élvonalbeli biotechnológiai cég már több tucat észak-amerikai gazdálkodót beperelt, mivel a szomszéd földjéről GM-vetőmagok kerültek át a területükre, a technológia díját azonban – érthető okból – nem fizették meg. A gyártók haszna tehát óriási lehet, ám a kockázat úgyszintén.

Eltitkolt veszélyek

A génmanipulált növények egészségügyi kockázatairól csupán elenyésző mennyiségű vizsgálati eredmény látott napvilágot. Mivel az amerikai hatóságok a hagyományos fajtával való „lényegi hasonlósága” alapján biztonságosnak ítélték a GM-növényeket, az engedélyeztetéshez nem volt szükség olyan mélységű kutatásokra, ami fényt deríthetett volna az esetleges veszélyekre. A biotechnológiai cégeknek sem volt „szívügye” a vizsgálatok sürgetése, illetve saját kísérleteik eredményeinek publikálása. Ráadásul független elemzésekre se igen van mód, hiszen a gyártók csak a saját kutatóik számára biztosítanak vetőmag-mintát, őket pedig szerződés kötelezi a „hallgatásra”. A MON 863 kódú kukorica esetében például csak hosszas pereskedés után sikerült rákényszeríteni az érintett biotechnológiai céget a teljes jelentés kiadására. Végül ennek értékelése során a független kutatók több kockázati tényezőre bukkantak. A patkányokon végzett kísérletek eredményei közt máj- és vesekárosodásra, immunrendszeri- és növekedési zavarokra, valamint jelentős vérzsír szint-emelkedésre utaló jeleket fedeztek föl.

Hová lesz a DNS?

A biotechnológiai cégek álláspontja szerint a DNS az emésztés során teljes mértékben lebomlik, így semmilyen egészségügyi problémát nem jelenthet a GM-növények fogyasztása. Ennek ellenére – illetve éppen ezért – „génpiszkált” termékeikre nem vállalnak garanciát: szerintük a génkezelt fajták ugyanolyan biztonságosak, mint „hagyományos” társaik. Bár a gyártók a DNS megemésztődésére vonatkozó álláspontjukat kísérletekkel támasztották alá, a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok kétkedésre adnak okot. Kémcsőben ugyanis nem reprodukálhatóak a bélrendszerben uralkodó körülmények, így csak humán- vagy állatkísérletek alapján születhetne reális eredmény.

A független kutatók szerint bizonyított, hogy az idegen gének olykor túlélik az emésztés folyamatát, és átkerülhetnek a szervekbe, a keringésbe, sőt, akár az embrióba is. Vizsgálataik során veszélyesnek bizonyult például a karfiol-mozaikvírusból kivont DNS, amelyet több GM-növény kifejlesztésekor az új génszakaszok beültetéséhez használtak. A GM-burgonyával táplált patkányokon végzett kísérletek arra utalnak, hogy a víruspromóter és más DNS-darabok is átkerülhetnek a bélhámsejtekbe. Itt felgyorsítják a sejtek osztódását, ami végső soron vastagbélrák kialakulásához vezethet.

Bár leginkább a GM-növények közvetlen fogyasztásával kapcsolatban merülhet föl az egészségkárosodás lehetősége, nem bizonyított, hogy a GM-takarmánnyal táplált állatok húsa nem rejt veszélyeket. A newcastlei egyetemen végzett humán kísérletek eredményei azt látszanak igazolni, hogy a vékonybélben nem bomlik le teljes mértékben a transzgén DNS. Nem zárható ki tehát, hogy az idegen fehérjemolekulák az emésztés folyamatát túlélve allergén illetve toxikus hatást fejtenek ki. Így abban sem lehetünk biztosak, hogy a GM-takarmányon nevelt állatokból készülő termékek az emberi szervezetre veszélytelenek volnának.

Források. biokultura.org, greenpeace.hu

Őri Katalin