Előző cikkünkben bemutattuk a különböző érzéstelenítőket, de nem foglalkoztunk részletesen a vajúdó nők körében népszerű epidurális érzéstelenítővel.
Az érzéstelenítők teljesen megszüntetik a fájdalmat. Ha helyesen alkalmazzák őket, akkor sem a mamára, sem a magzatra nem károsak, és nem okoznak szövődményeket. Ebben az esetben gyakorlatilag kizárt az, ami az általános fájdalomcsillapítás esetén előfordul, hogy a gyomortartalmat aspirálja a tüdőbe. Ha megfelelően időzítik, akkor nem lassítja le a vajúdás időtartalmát. Folyamatos infúzióval az érzéstelenítés a szülés teljes időtartalmára kiterjeszthető, és amennyiben császármetszése kerül a sor bármikor módosítható. A mama a vajúdás és a szülés teljes időtartalma alatt ébren van, és minden szinten részese a szülésnek.
Csak magasan képzett szakember adhatja be, és még gyakorlott orvosnál is előfordul, hogy a helyi érzéstelenítés nem hat tökéletesen a szülés folyamata alatt. Ha túl korán alkalmazzák, akkor lelassíthatja a szülés folyamatát. Korlátozhatja a mama mozgásterét (bár erre már találtak ki megoldást) a szülés alatt. A mellékhatása, azaz a vérnyomás csökkenése súlyos szövődményt okozhat, ha nem kezelik azonnal. Lelassulhatnak az összehúzódások, ami elnyújthatja a szülést. A mamának valamiféle beavatkozásra lehet szüksége esetleg szintetikus oxytocinra infúzióban, hogy kiváltsa az összehúzódásokat.
A legtöbb fájdalomcsillapító vagy érzéstelenítõ eljárás meghosszabbíthatja a szülést, és növeli a szülészeti beavatkozások (hormonadagolás, fogóműtét, császármetszés) esélyét. A folyamat oda is vezethet, hogy romlik az újszülött állapota, nyelési és légzési képessége, szopási készsége.
A gerincbe adott epidurális érzéstelenítés egyre népszerűbbé válik a vajúdó nők körében az egész világon, és a szülő nőknél alkalmazott fájdalomcsillapítás legjobb formájának tekintik. A többi érzéstelenítővel ellentétben a szülés első szakaszában bármikor elvégezhető, és a hatás kiterjed a második, harmadik, negyedik szakaszra is. Ha az optimális időpontban adják be, akkor számos előnye van. Miután a vajúdás inkább hormonális, mint a motoros ingerek hatásától függ, az epidurális érzéstelenítés erre semmilyen kockázattal nincs. Ami nem teljes mértékben igaz, mert az egyik kockázat az epidurális érzéstelenítéssel kapcsolatban az, hogy befolyásolja a magzat fejének flexióját és rotációját, ahogy a baba a szülőcsatornában halad lefelé. Ennek az az oka, hogy az érzéstelenítő bénító hatással van a medence izomzatára, valamint gátolja az érzőidegrostokat, ami aztán lelassítja a szülés folyamatát. Ahogy a baba feje elkezdi kinyújtani és kitágítani a gátat, a mamában nem jelentkezik a sürgető érzés, hogy nyomnia kell, mert az érzéstelenítés hatása kiterjed a keresztcsonti szegmensre is, így a mamának mondani kell, hogy mikor nyomjon jó erősen. Ha a mama magától nem képes kitolni a gyermeket, akkor fogó vagy vákuum alkalmazása válhat szükségessé.
Be lehet adni egyetlen adagban, amely a szülés kései szakaszában fog hatni, amikor a szülés már nincs messze, vagy adható folyamatos infúzió alakjában is, ami a vajúdás első szakaszának nagy részében biztosítja a fájdolommentességet. A tűt az epidurális térbe szúrják, de nem jut be a gerinccsatornába. A mama fekhet az oldalán „ívbe” hajolva, vagy fel is ülhet az ágyon, lehajolt fejjel – bár ez teljes mértékben orvosfüggő. Mintegy öt percen belül a fájdalom csökken, de a teljes hatás beállításához úgy fél óra szükséges. Mihelyt a kezdeti blokkolás bekövetkezett, azt vagy egy katéterbe kötött érzéstelenítő infúzióval lehet fenntartani úgy, hogy a katéter az anya hátában marad vagy esetleg időnként, amikor elkezdi a fájdalmat érezni, ismételt adagokkal terjesztik ki a szer hatását. Ennek az érzéstelenítésnek a beadásához az az ideális időpont, amikor a vajúdás az aktív szakaszba ért, és a méhszáj 5-6 cm-re van nyitva. Az epidurális érzéstelenítés lelassítja a vajúdást, ezért más beavatkozási formák is szükségessé válhatnak, például fogó vagy vákuum. Néha segít, ha engedik hogy az érzéstelenítés hatása elmúljon addigra, amikor a kitolási szakasz kezdődne. A nők csak igen kis százalékában nem használható, másoknál pedig előfordulhat, hogy hatástalan.
Nem tanácsos epidurális érzéstelenítést alkalmazni, ha:
Nagy előnye, hogy némi mozgás lehetséges a vajúdás során, így a mama segítheti a gyermek útját a medencében. Nincs szükség katéterre, a legnagyobb előnye azonban az, hogy az anyuka érzi a sürgető szükséget, hogy a szülés második szakaszában mikor kell nyomnia. Ennek az epidurálisnak a beadása ugyanolyan, mint a másiké, a különbség a szerek összetételében van.
Forrás: Tinna Otte: terhesség és szülés Hajja & Fiai Kiadó 2006.
Összeállította: Koczka Kinga