Ki ne ismerné az eldugult orr érzését? Bár a náthát nem tartjuk betegségnek, igenis az, csak a megfázás elbagatellizált neve. Leküzdésében gyors segítséget nyújthatnak a gyógynövények.
A megfázás, más néven hűléses hurut egy akut fertőzéses betegség, mely az orr, a torok és a tüdő nyálkahártyáját támadja.
Elsősorban vírusok okozzák, de néha bakteriális fertőzés is fokozhatja. A megfázásnak nincs pontos tudományos és orvosi definíciója.
Gyakran összetévesztik a nála sokkal súlyosabb influenzával, amely gyenge immunrendszerű személyeknél (például újszülötteknél vagy öregeknél) halálos is lehet. A megfázás a leggyakoribb fertőzéstípus az emberek körében.
Eleinte
Tünetek későbbi stádiumokban:
Petrányi Gyula, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professor emeritusa szerint: "Enyhe esetben a gyógyítás fölösleges. Súlyosabb esetben sem tudunk sokat tenni."
A megfázás kezelésének fontos része a testi nyugalom. A beteg tartózkodjon meleg, de nem túlfűtött szobában. Köhögés és orrfolyás esetén (különösen kisgyermekeknél) nagyon fontos a folyadékpótlás. A kávé és az alkohol fogyasztása ilyenkor kerülendő, mert vizet vonnak el a szervezettől. Az inhalálás is segíthet, mert egyrészt segíti a légutak kitisztulását, másrészt megóvja a nyálkahártyát a kiszáradástól, s így csökken a köhögési inger és a torokfájás is.
Csészénként egy púpozott evőkanálnyi kamillát forrázzunk le 1 liter forrásban levő vízzel, és törölköző alatt lélegezzük be a gőzét. A kezelés csakis akkor sikeres, ha utána melegben maradunk.
Nagy adag szükséges - naponta ötször akár 200 mg. Egy vizsgálat során megállapították, hogy azoknak az influenzás betegeknek, akiknek 900 mg-ot adtak, gyorsabban javult az állapotuk, mint akiknek kevesebbet - 450 mg-ot -, vagy helyette placebót kaptak.
A lángvörös kasvirág (gyakran használt magyar nevei: bíbor kasvirág, piros kasvirág) a margarétához hasonló virágú növény, az Egyesült Államok középső részét borító füves vidékekről származik. Az indián törzsek századokon keresztül használták sebek gyógyítására vagy kígyómarás ellenszereként.
A gyógynövény az európai telepesek körében is azonnal népszerűvé vált; orvosaik mindenható gyógyszerként alkalmazták különféle fertőzésekre. Olyannyira népszerű lett, hogy Európába átkerülve, Nagy-Britanniában hamarosan kerti növényként díszlett.
Az Észak-Amerikában honos növényt hosszú időn keresztül használták, ám a kasvirág a modern antibiotikumok felfedezésével a háttérbe szorult. Népszerűsége azonban napjainkban visszatért, mivel biztonságos immunerősítő szer.
A kasvirág kilenc faja közül három (Echinacea angustifolia, E. pallida és E. purpurea) használatos orvosi célokra. A növény különböző részeit (virágzatát, leveleit, szárát, gyökerét) több száz gyógyszeripari termékben felhasználják, és számos formában léteznek. Több hatóanyagáról vélik úgy, hogy az immunrendszert erősíti, és az utóbbi években az egyik leggyakrabban használt gyógyírrá vált világszerte.
A nátha első jeleinél nedvesítsünk meg egy vattapamacsot kis svédkeserűvel, tartsuk az orrunk alá és lélegezzünk mélyeket. A gőzök gyorsan könnyebbüléshez vezetnek. Influenzás időben elővigyázatosan fogyasszunk naponta egy teáskanálnyi kis svédkeserűt kevés langyos vízzel hígítva.
Gyógyászati célra a növény leveles szárát kell begyűjteni, közvetlenül a virágzás előtt. A borsmenta aktív hatóanyagának, a több mint 40 különféle vegyületből álló aromás illóolajának köszönheti gyógyító értékét. A legjelentősebbek közé tartozik a mentol (az illóolaj 35-50%-a) amenton (15-30%) és a mentil-acetát (3-10%). Gyógyászati célra a borsmentaolajat a növény föld feletti részeinek vízgőz-desztillációjával nyerik.
A csipkebogyót sokféleképpen fogyaszthatjuk; teát, lekvárt, szörpöt, mártást, levest, likőrt, bort, pálinkát is készíthetünk belőle. Keverhetjük az áttört csipkehúst joghurtba (ideális a Fitline joghurt), kefirbe illetve ásványvízbe. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcsteákban széles körben alkalmazzák.
A leggyakrabban teaként használják. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú.
Csipkebogyó tea: A szárított termést áztassuk be szobahőmérsékletű vízbe egy éjszakára. Majd szűrjük le, és ízlés szerint édesítsük mézzel vagy nádcukorral. Forrázni tilos!
Kapszulába zárva: Jótékony hatásának köszönhetően az étrend- kiegészítők gyakori alkotóeleme. Ugyanis a feldolgozás során a hőre, a levegő oxigénjére lúgos közegre, fémre érzékeny C-vitaminból elég sok veszendőbe megy, ezért nem árt külön kiegészítőket is szedni.
Felhasznált irodalom:
Magyar Imre – Petrányi Gyula: A belgyógyászat Alapvonalai 1. Medicina Könyvkiadó
Maria Treben: Gyógyfüvek Isten kertjéből
Grünwald Éva