Manapság itthon is egyre gyakrabban láthatunk színes égősorokkal, girlandokkal és egyéb karácsonyi holmikkal díszített épületeket. Bár e tekintetben a bevásárlóközpontok „viszik a prímet”, egyre több család dönt a ház bejárati ajtajának, homlokzatának és kertjének kicsinosítása mellett.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a túlzásba vitt dekoráció igen ízléstelen eredménnyel járhat, kiváltképp akkor, ha műanyag csecsebecsékkel aggatjuk tele a falat. Néhány, természetes dísz azonban mindenképpen jól mutat, sőt családiasabbá, ünnepibbé varázsolja otthonunk hangulatát.
Amennyiben a rögzítés problémamentesen megoldható, ékesítsük ajtónk külső felületét örökzöld ágakból kötött csokorral, vagy kopogtató-koszorúval. Az utóbbit az adventi koszorúnál alkalmazott módszerrel készítjük, azzal a különbséggel, hogy nem tűzünk bele gyertyákat, valamint akasztót szerelünk rá, hogy később könnyen rögzíthető legyen.
Erre a legjobb módszer, ha egy hosszabb szalagnak a két végét odaerősítjük a még díszítetlen szalmagyűrű jobb és bal felső harmadához, s majd csak ezt követően rétegezzük rá az örökzöld ágakat. Persze az is jól mutat, ha a szalagot egyszerűen átkötjük a kész koszorún, és ennek segítségével függesztjük ki az ajtóra.
A gyűrű belsejébe egy kisebb gyertyát is szúrhatunk, ám semmiképpen se gyújtsuk meg, mert a növények könnyen lángra lobbanhatnak. A különféle alapanyagok és díszítések számtalan variációt tesznek lehetővé, így a kopogtatót könnyedén ízlésünkhöz és otthonunk stílusához igazíthatjuk. Lássunk néhány igazán különleges darabot!
Alapanyagok: fűzfavessző koszorú; borostyánhajtások és termések; aranyszínű szalag; drót
Elkészítés: Hajlékony drót segítségével rögzítsük a borostyán hajtásait és terméseit a koszorúalapra, majd az egészet spirálisan kössük át az aranyszalaggal. A végén hagyjunk egy hosszabb függesztő részt, hogy koszorúnkat könnyen kiakaszthassuk az ajtóra. Nem érdemes más díszeket ráaggatni, hiszen éppen egyszerűségének köszönheti szolid, természetes báját.
Alapanyagok: kilenc hibátlan felületű zöldalma; erős, könnyen hajlítható drót; sötétzöld szaténszalag; apró ezüst- vagy aranyszínű karácsonyfadíszek
Elkészítés: Az almákat sorban fűzzük rá a drótra, s ennek végeit a munka befejeztével erősen csavarjuk össze. A koszorút tekerjük körbe a szaténszalaggal és ügyeljünk rá, hogy ez eltakarja a gyümölcsöket összekötő drótot. Tehetünk még rá egy szabályos masnit, és erre tűzhetjük az apró karácsonyfadíszeket. Akasztó gyanánt erősítsük egy hosszabb szalag két végét a gyűrű jobb és bal felső harmadához.
Alapanyagok: örökzöld ágak (pl. borostyán-, ezüstfenyő-, és tiszafaág); toboz; különböző termések (makk, dió, csipkebogyó stb.); piros szaténszalag; drót
Elkészítés: Az ágakat fogjuk csokorba, és végüket kössük össze drót segítségével. Díszítsük a kiválasztott termésekkel, ám ügyeljünk arra, hogy ne legyen túlságosan zsúfolt. A legjobb, ha csupán egy-két nagyobb tobozt és diót, pár csipkebogyót, valamint néhány babérlevelet használunk. Ha elkészültünk, erősítsünk rá szaténszalagból kötött masnit és akasztót olymódon, hogy az ágak összekötéséhez használt drótot eltakarjuk.
Egy örökzöld ágakból készített karácsonyi girland is szolid szépséget kölcsönöz a háznak. Az ajtók és az ablakok mentén könnyen felszerelhető: formálhatunk belőle boltívet, vagy „körbefuttathatjuk” a keretek mentén. A rögzítés legegyszerűbben úgy oldható meg, ha beverünk néhány szeget az ajtó kerete és a fal közé, és ezekre erősítjük a füzért madzag segítségével. Ha erre nincs lehetőségünk, próbáljuk az erkély- vagy lépcsőkorlát köré csavarni, esetleg fektessük az ablakpárkányra.
Elkészítése nem túl bonyolult, csupán örökzöld ágakra, madzagra vagy drótra, és néhány tobozra van szükségünk. Első lépésben kössünk dúsabb csokrokat a begyűjtött gallyakból (pl.: tuja, bukszus, fenyő, magyal), majd sorban, rétegezve kössük őket össze. Ha elértük a kívánt hosszúságot, hozzáfoghatunk a díszítéshez.
Amennyiben a szolidabb változatot preferáljuk, elegendő, ha csak néhány tobozt akasztunk a „fenyőkígyó” ágaira. Hogyha kissé színesíteni szeretnénk, egyéb apróságokat – különböző bogyókat, terméseket, szalagokat, masnikat, szárított gyümölcskarikákat, sőt, akár egy egész almát – is a gallyakhoz erősíthetünk.
Láthattuk, hogy e „vendégváró örökzöldek” elkészítése nem nagy ördöngösség, ráadásul az alapanyagok sem rónak ránk megfizethetetlen terheket. A variációk száma pedig gyakorlatilag végtelen, így a bőségesen felcicomázott csillogó dekorációk és a rusztikus díszek kedvelői is könnyen összeállíthatják a kedvükre való holmikat.
Források: Házi praktika magazin 1997/3; Kreatívkarácsony.uw.hu
Őri Katalin