Nem teljes az ünnep karácsonyfa nélkül – ezt túlzások nélkül kijelenthetem. De mégis honnan jött, és miért érezzük úgy, hogy természetes velejárója a karácsonynak?
A különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepe minden népnél nagy volt. A karácsonyfa pedig minidig is többet jelentettet, mint egy egyszerű fa. Erre a bibliai eredetű magyarázat is utal, ami szerint ősi, családfa jelentéssel bír, vagyis a fa Jézus családfáját is jelenti. Kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva névnapjára esik. A középkor óta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket mint a túlélés szimbólumait. Minden népnek megvan a saját misztikuma, érdekessége a karácsonyfával kapcsolatban.
A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította.
Mostani formája alig több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 16-17. században terjedt el, az Elzász és Baden, a Rajna felső szakaszának vidékén. Kialakulásáról többféle történet kering.
Egyesek szerint a németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak, és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak.
Még mások szerint a közvetlen előzményére, a téli, karácsonyi májusfára utaló legkorábbi történeti adatokat itt találták meg a német néprajzkutatók.
De nemcsak kialakulásáról, hanem az első karácsonyfa állítójáról is rengeteg történet kering. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban nem a szellemek elriasztására, hanem már Jézus születésének tiszteletére állította a fát, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Szintén első faállítónak említik Lisolette pfalz-i grófnőt, akinek 1708-ban írt leveléből következtetnek erre. Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourgi polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak.
A 18. század folyamán a közép- és észak-német területek lakói is átvették a karácsonyfa-állítás szokását. Lassan de biztosan kezdte kiszorítani a korábban oly nagyon kedvelt karácsonyi piramist. Amit sikerült is, mert ma már nem lehet még hallani se róla. Igazából a piramis egy tarka papírral és aranyflitterrel borított faállvány volt, amit mondhatnánk a mostani műfenyő rosszabb változatának, így nem is csoda, ha az igazit kiszorította.
Hazánkban az első karácsonyfákat Budán és Pesten állították az 1820-as évek végén. Mindezt természetesen csak a német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata, nemesi családok tehették meg. Először vagy az elsők között lehetett Brunswick Teréz, martonvásári grófnő.
Majd több mint húsz év kellett ahhoz, hogy Magyarországon a karácsonyfa nagyobb mértékben meghonosodjon, mindez a 1848-49-es szabadságharc után kezdődött. Ám utána rohamszerűen elterjedt és az 1860-as években már rendszeresen nagy fenyőfavásárokat rendeztek a régi pesti városháza előtti téren. Elterjedésében, megismertetésében nagy szerepe volt a sajtónak, az újságok karácsonyi mellékleteinek és a karácsonyra küldött képes levelezőlapoknak is.
Ma már szinte nincs olyan család, ahol ne találnánk meg az ünnepek alatt a karácsonyfa valamelyik típusát. Számos választékban, formában kapható a közönséges luctól, kezdve a Nordmann jegenyefenyőig. December elejétől mi magunk is megcsodálhatjuk, a szebbnél szebb fenyőket a vásárokon.
Felhasznált irodalom: