Ha unjuk a bolti lekvárok „egyen-ízét”, vagy ha tartósítószer- és cukormentes nyalánkságra vágyunk, készítsük el őket otthon, saját ízlésünk szerint!
Bár beköszöntött az ősz, még nem késő hozzálátni a lekvárfőzéshez, hiszen a különféle idénygyümölcsökből fenséges ízeket őrizhetünk meg a hideg téli napokra.
Most érdemes tehát szilva-, szőlő-, körte-, vagy áfonyalekvárt készíteni, akik pedig az igazán különleges nyalánkságokat kedvelik, azok a birsalma-körte, vagy a szeder-őszibarack kombinációt is kipróbálhatják, ám számtalan egyéb variáció is meglepően finom eredményt hoz.
A „hagyományos” hipermarketekbe betérve megannyi nyalánkság díszes címkéje kacsingat ránk a polcokról, azonban a gusztusosnak tűnő termékek összetevőit átfutva könnyen elmehet tőlük az étvágyunk. Ezzel szemben a házilag főzött finomságokat magunk fűszerezhetjük, sőt, tartósítószer és – a közhiedelemmel ellentétben – cukor hozzáadása nélkül is készíthetjük. Noha már sok gyümölcs szezonja lecsengett, még mindig akad miből válogatni. Lássunk hát néhány jótanácsot, valamint ízelítő gyanánt egy étvágygerjesztő receptet.
Már az alapanyagok kiválasztására is különös gondot kell fordítanunk, ugyanis a túlságosan erjedt, romlott darabok több órás munkákat és rengeteg finomságot tehetnek tönkre; igyekezzünk tehát érett, de még nem erjedő gyümölcsöt vásárolni. Érdemes a szezon végén hozzálátni a munkához, hiszen ekkor zamatosabb, nagyobb a cukor- és vitamintartalmú alapanyagokkal dolgozhatunk. Ha mindenképpen valamiféle édesítőszerrel szeretnénk elkészíteni a lekvárt, vagy egyszerűen nem elég édes a gyümölcs, cukor helyett használjunk inkább mézet vagy nádcukrot.
A tartósításának több módja is lehetséges. Sokan még mindig a legegyszerűbb utat választják és nátrium benzoátot vagy szalicilt használnak. Sajnos csak kevesen veszik a fáradtságot arra, hogy e káros szerek alkalmazása helyett inkább a tárolóedények alapos tisztítására ügyelve kerüljék el a lekvár idő előtti romlását. Tehát ha vegyszermentes finomságot szeretnénk készíteni, nagy gondot kell fordítanunk az üvegek forró vízzel (vagy esetleg alkohollal) történő fertőtlenítésére, azaz a csírátlanításra. Ennek hiányában a különféle gombák és baktériumok hatására több órás munkánk egykönnyen a penész martalékává válhat. Nagyon lényeges, hogy a kiválasztott, teljesen ép, jól záródó befőttesüvegeket mosószerrel mossuk el, öblítsük ki, majd egy arra alkalmas lábasba töltsünk vizet, és ebben forraljuk az üvegeket, valamint fedőiket legalább negyed óráig. A fertőtlenítés befejeztével csöpögtessük le az edényeket, de eszünkbe ne jusson eltörölgetni, hiszen így nemkívánatos anyagok is belekerülhetnek.
Válogassuk ki az egészséges gyümölcsöket, nagyon alaposan tisztítsuk meg, magozzuk ki, és ízlés szerint vágjuk fel, vagy esetleg – ha kevésbé érett darabokkal dolgozunk – daráljuk le, majd egy nagyobb, ép zománcú lábasban tegyük fel főni.
Ha mégis úgy döntünk, hogy cukorral készítjük el a lekvárt, akkor érdemes az előkészített gyümölcsöt becukrozni és állni hagyni, ugyanis ezalatt levet ereszt, így nehezebben ég oda. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az így főzött lekvár hamarabb besűrűsödik, míg az egészségesebb, cukormentes változat elkészítése hosszabbara nyúlhat. A folyamatos kavargatás sajnos mindkét esetben elengedhetetlen, hiszen a finomság könnyen odakozmálhat. Erre a célra ajánlatos egy nagy, hosszúnyelű fakanalat beszerezni, különösen akkor, ha „prüccögős” (pl. szilva-) lekvárral van dolgunk.
| Tudta? |
|
A szilvalekvárt hagyományosan rézüstben készítették, és a magokat csak akkor távolították el, ha már a gyümölcsöt egy szalmaszállal át tudták szúrni anélkül, hogy húsa arra rátapadt volna. A magokat a pép szitán történő átnyomásával különítették el, utána a masszát addig főzték, mígnem „megállt benne a kanál”. A penészedés elkerülése végett a lekvár tetejére gyakran egy réteg vajat, vagy szurkot öntöttek |
Miután a finomság már a lezárt üvegekben van, ajánlatos mindegyiket néhány percig a feje tetejére állítani, ugyanis így elősegíthetjük a vákuum kialakulását. Ezután tegyük mindet szárazdunsztba, tollpárnák és plédek közé (az ágyneműtartó vagy egy kibélelt kartondoboz kiválóan megfelel erre a célra), hogy minél lassabban hűljön ki, és ezalatt a még megmaradt mikroorganizmusok elpusztulhassanak. Ha a lekvár kihűlt (kb. egy-két nap), jól vegyük szemügyre az üvegeket, és ha valamelyik teteje nem szívódott be a vákuum hatására, akkor azt minél előbb fogyasszuk el. Hogy a romlást megelőzzük, a kész lekvárokat tároljuk száraz, sötét, hűvös helyen.
A jó érett, lédús körtéket hámozzuk meg, magozzuk ki és szeleteljük fel, rakjuk hideg, citromos vízbe, majd kb. fél üveg fehérborban a filterbe rakott fűszerekkel (egy kevés szegfűszeggel és fehérborssal) együtt főzzük puhára, közben a gyümölcsdarabokat próbáljuk szétkeverni. Mikor a körte már puha, vegyük ki a fűszereket, és a gyümölcsöt szűrőn áttörve, vagy burgonyanyomó segítségével pépesítsük. Ha édesíteni szeretnénk, ízlés szerint tegyünk hozzá cukrot vagy mézet (három kiló körtéhez kb. egy kiló cukor ideális), reszeljük bele egy citrom héját (hozzáadhatjuk a citrom levét is) és folyamatosan kevergetve főzzük sűrű péppé. Ha még különlegesebb ízre vágyunk, birsalmát is tehetünk hozzá. Jó étvágyat!
Források:
Őri Katalin