A kutatók nagyon gonddal tanulmányozzák működésük fontos részleteit a molekuláris biológia módszereinek segítségével. Az ma már egyértelmű, hogy a szabad gyökök károsítják a géneket, és aktivizálják a „rossz” géneket, míg az antioxidánsok védelmezik és aktivizálják a jó géneket. Mivel a gének hordozzák magukban azokat az információkat, amelyek alapján testünk működik, világosan érthető, hogy a szabad gyökök és az antioxidánsok működése alapvetően befolyásolja létünket.
Az antioxidáns egy olyan anyag, amely megvédi szervezetünket és más dolgokat attól a folyamattól, amelyet oxidációnak hívunk. A legjobb példa erre a folyamatra, amikor a vas rozsdásodik, vagy a vaj megavasodik. Az oxigén, amely alapvetően szükséges az élethez, egy nagyon reaktív elem. A vassal tehát reakciója során rozsdát képez, és amikor a vajban lévő zsírt oxidálja, az megavasodik. Hasonló folyamat játszódik le szervezetünkben is. És minél idősebbek vagyunk, annál inkább hajlamosabbakká válunk az oxidációra – bizonyos értelemben testünk is rozsdásodni kezd. Minden, ami megelőzi vagy lassítja az oxidációs folyamatokat, antioxidánsnak minősül. Az antioxidáns alapvetően más vegyületeket véd az oxigénnel szemben.
Endogén: szervezetünk maga termeli (ezek általában enzimek, koenzimek és kéntartalmú vegyületek).
Exogén: táplálékból vesszük fel (a C-, az E-vitamin, a bioflavonoidok, a karotinoidok és számos kéntartalmú vegyület).
Sok ásvány elengedhetetlenül szükséges a szervezet által termelt antioxidáns enzimek felépüléséhez. Ide sorolható a szelén, a mangán, a réz és a cink.
Az endogén antioxidánsok szerepe:
A szervezetben termelődő antioxidánsok szerepe nagyon specifikus. Sok közülük enzim vagy koenzim, amely a biokémiai reakciókat katalizálja.
Az exogén antioxidánsok szerepe:
Az exogén antioxidánsok táplálékkal felvett antioxidánsok védőfunkciója szélesebb.
Az antioxidánsokat nem szabad önálló vegyületként kezelnünk. A különböző antioxidánsok különböző típusú szabadgyökök ellen védenek, a sejtek különböző részében, más és más helyeken a szervezetben. Kiterjedt adatok azt mutatják, hogy a különböző antioxidánsok kombinációja nagyobb védelmet nyújt, mint az egyes tápanyagok önmagukban. Az E-vitamin meggátolja a béta-karotin és a C-vitamin oxidációját, míg az E-vitamin és a szelén fokozzák egymás hatását. A C-vitamin az elhasználódott E-vitamin és béta-karotin regenerációját segíti, de együttműködik az immunrendszert összetetten támogató antioxidáns enzimekkel is. A bioflavonoidok a C-vitamin hatását fokozzák, és gátolják annak lebomlását. Elsőként dr. Denham Harman állapította meg 1954-ben, hogy az öregedés folyamatát a szabad gyökök okozzák. Egész addig úgy gondolták, hogy szabad gyökök csak a szervezeten kívül léteznek. A biológiai szabad gyökök és az általuk az élővilágban okozott károsodás felfedezéséért Nobel-díjat kapott.