Körmeink tisztántartását már – elvileg – gyerekként fejünkbe vésték. Nem csoda, ha arra gondolunk, hogy kozmetikai és egészségügyi szempontból is elsőrendű követelmény.
Az ápolt kéz és a tiszta köröm már a történelmi hagyományok szerint is az előkelőség alappillére volt. De mi a helyzet a lábbal? Ma már egyre inkább divat kiemelni, különböző színűre festeni. A lakozott köröm alatti piszokréteg egyáltalán nem vet jó fényt viselőjére, ráadásul kiváló táptalaj a baciknak is.
Egészséges állapotban körmünk sima, legnagyobb része rózsaszín, félhold alakban keretezi a fehér rész.
Maga a körömlemez már nem él, vagyis minden elváltozás okát a körömágyban kell keresnünk.
A barázdák, csíkok, fehér pettyek ugyan nem utalnak gombásodásra, viszont sérülésekre, belső megbetegedéseinkre annál inkább.
Tipp |
Ne vágja ki a körömre ránövő bőrt, ez ugyanis védi a körmöt a gombákkal és a baktériumokkal szemben. |
Mintegy háromszázféle gomba telepedhetik meg szervezetünkben, ebből a leggyakoribb a lábgomba. Karmaink színelváltozását azonban nem feltétlenül ezek a spórák okozzák, hanem vegyi anyagok, erős dohányzás, körömlakk, de akár a lakklemosó is sárgíthatja.
Rendszerint a lábujjakon jelentkezik a körömgomba. Erre utalhatnak a vastag, megsárgult körmök.
Figyelem! A fertőzés miatt a köröm alatt összegyűlő törmelék hatására a köröm leválhat a körömágyról.
Ellenben, ha arra gondolunk, milyen élőhelyet kedvelnek a gomba spórái, nem nehéz elképzelni a szokásos útvonalat: a (láb)ujjak közül a körömre, majd kezelés hiánya esetén vissza. Vagyis kölcsönösen fertőzik egymást, míg az utolsó spórát is ki nem írtjuk.
A gombás folyamat a körömlemez szabad széle vagy a körömsánc felől szokott elindulni, a körömlemez alatt pedig sárgás szarutörmelék halmozódik fel. A köröm alapjáról elemelődik, elszürkül, töredezni kezd.
Megbetegedhet a húsz ujjunk közül bármelyik, akár egyszerre, de külön-külön is. Az is előfordulhat, hogy a lemez épp, de látványra elemelt, mintha eloldotta volna valami (ez alatt néha észlelhető zöldes-sárga folyadékanyag).
Amennyiben észleljük az előbbi tüneteket, jobb minél előbb kezelni a bajt, és megszűntetni annak forrását. Érdemes megtennünk azért is, mert nagyon fertőző betegségről lévén szó, akár tovább is terjedhet.
Nyaranta szinte minden, amit örömmel teszünk alapvető veszélyforrás lehet: strandolás, nyilvános fürdők, szállodák.
Sportolók pedig nemcsak a meleg miatt különösen veszélyeztetettek, hanem mert cipőik orra apró hajszálrepedéseket okoznak a körmön, majd a fülledt környezetben támadásba lendülhetnek a kórokozók.
Ha már egyszer elkaptuk, számítsunk rá, hogy csak hosszú, kitartó munkával szabadulhatunk meg tőle. De megéri. Nagyjából ugyanazok a gyógyítási folyamatai, mint a lábgomba esetében, amiről már korábban írtunk. Vagyis törekedjünk a nagyobb arányú C- és E-vitamin bevitelre – ezek erősítik az immunrendszert és segítik a szervezetet a fertőzések elleni küzdelemben –, valamint a sikeres gyógyuláshoz kipróbálhat olyan természetes gombaölőket, mint a teafa, a fokhagyma, körömvirág, grapefruitmag, rozmaring, levendula kivonatai.
Vetró Rita
Felhasznált irodalom: