A dohányzás káros hatásairól számos információt ismerünk. Törvényi szabályozás folytán a cigis dobozok is tele vannak különböző figyelmeztetésekkel. Sajnos ezek a figyelmeztetések nem érnek semmit, sőt. Bár információ tartalmuk valós, és jelentős problémákat hangoztatnak, visszatartó erejük csekély. Sok vicc és poén is született már erről, ami tovább bagatelizálja a helyzetet.
A legnagyobb veszély pontosan ebben áll. Gyermekeink, a felnövekvő generáció azt látja, hogy valami káros, de erre fittyet lehet hányni. Márpedig a példát a felnőttek mutatják. És ha ez a dohányzásra igaz, akkor alkalmazható az élet többi területére is…
Leszögezhetjük: a dohányzás káros, méghozzá a környezetében élő személyekre ugyanolyan vagy – bizonyos szempontokat figyelembe véve – még nagyobb mértékben.
Cikkünkben inkább arról szeretnénk írni, miért hányunk fittyet a figyelmeztetésre.
Mi mondatja a dohányossal: igaz, hogy tüdőrákot okoz, de nem én leszek az! Mert ha biztosan tudná, akkor nem tenné, vagy igen?
A nikotin ugyanolyan drog, mit a marihuana, az alkohol, a kokain stb. A nagy különbség abban rejlik, hogy messze nincs olyan pszichés hatása, mint az utóbbiaknak, viszont függőséget okozó hatása a legerősebb.
Most mondhatnánk, hogy miért, hát nem is okoz olyan erőteljes elvonási tüneteket? Erre a válasz nem is egyértelmű, hiszen van, akinek erősebbek a tünetei, mint egy morfinistának - persze nem ez a többség.
A sóvárgás, amit okoz, viszont már nagyon erős. Mivel egy dohányos életének elengedhetetlen része a dohányzás, minden élethelyzetéhez hozzákötődik. Épp ezért nemcsak az „anyag hiánya”, hanem a minden élethelyzetben megjelenő, azt átölelő rituálé elmaradása is része a képnek.
A sóvárgás egy megfoghatatlan pszichés jelenség. Mindenki ismeri az édesség utáni vágyat is. Az is pszichés jelenség? Kis részben igen, de nagyobb részt a vércukorszint magasról alacsonyra történő csökkenése okozza.
A helyzet a nikotinnal és általában a pszichére ható drogokkal az, hogy könnyen kerülnek be a zsírszövetekbe (hisz az idegrendszernek is - épp amire hatnak - nagy része zsír). Így könnyen le is rakódnak oda és kis részben be is mosódhatnak a véráramba. Ha valaki már átesett az elvonási tüneteken, ez lesz az igazi gondja.
Sokat hangoztatott gondolat, hogy le kell állni és kész. Ugyanis, ha egy szál cigit újra elszív valaki, már jön a következő. Vagy ha egy kanál somlói galuskát megeszünk, akkor jöhet az egész tál is. Így van ezzel a szervezetünk is, mint mindjárt meglátjuk.
Kokain-fogyasztókon végzett vizsgálatban, több héttel az elvonást követően intenzív szaunázáskor mérhető mennyiségű kokain volt kimutatható az izzadtságban.
De számos szövettani vizsgálat mutatta meg nikotin, gyógyszerek és drogok maradványait, az azt már régóta nem fogyasztókban. Ezek a vizsgálatok megmutatták, hogy attól, hogy valaki már nem fogyasztja az anyagot, még ott van.
Mi ennek a jelentősége? Ha valaki elkezd sportolni, intenzív fizikai vagy akár szellemi megterhelés éri, vagy leesik a vércukorszintje (pl.: éhezés vagy rossz étkezési szokások miatt), a zsírszövetek keringése fokozódik és a zsírral együtt a lerakódott anyag egy kis (szinte mérhetetlen) mennyisége is felszabadul, mely bemosódik a véráramba.
Ezt agyunk érzékeli, és azt mondja: ”Ide nekem a többit is!”. Mi pedig azt érezzük, hogy nagyon kívánjuk, sóvárgunk utána, és nagy akaraterő kell ahhoz, hogy megálljuk és ne gyújtsunk rá (vagy éppen ne nyúljunk a szerhez, ha éppen nem nikotinról beszélünk).
A leszokott drogosok nagy része átlagosan 6-9 hónap múlva ismét a szerhez nyúl. Ez igaz a dohányosokra is. De sokan elmondják, hogy évek, évtizedek múlva is képesek kívánni a cigit.
Mindezek ismeretében szeretnénk segítséget nyújtani a leszokáshoz.
Általánosan elmondható, hogy a leszokással párhuzamosan méregtelenítésre is szükség van.
Ennek részei:
Máj támogatása (Highland Liv-r support).Mindezek mellett fontos, hogy bizonyos specifikus problémát, illetve tünetet is képesek legyünk megcélozni:
Fentieket inkább példaként érdemes tekinteni, mellyel arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy vannak rendelkezésre álló eszközök a segítségre. Semmiképpen nem szeretném sugallani, hogy ha valaki le akar szokni, rögtön szerezze be a fent említett összes készítményt.
De az Oxyplus-szal, a Restorate-tel és az Omnival már elég jó eredményt el lehet érni. E mellett nagyon fontos, hogy a leszokás körüli időszakban változtassunk megrögzött szokásainkon. A dohányzás sok esetben ezekhez kapcsolódik. Példaként említhető, hogy ne a megszokott útvonalainkon közlekedjünk. Ha autóban vagyunk hallgassunk olyan zenét, amit nem gyakran szoktunk (de szeretünk). Legyen nálunk valami rágcsálnivaló is, de ha cukros, együnk hozzá mindig valami fehérjét, vagy olajosat (pl.: sajt, magvak). Ez utóbbi azért fontos, hogy elkerüljük a vércukorszint ingadozását, mely további stressz forrása lehet.
Dr. Gulyás Tamás