Minden gyerekben megvan a vele született képesség a segítésre, az adakozásra, a jótékonykodásra. Szülőként feladatunk, hogy ezt erősítsük, és megtanítsuk arra, hogy nemcsak kapni, de adni is jó.

Ha egyre inkább növeljük benne a jótékonykodás és a segítésre való késztetést, akkor annak később hatalmas hasznát veszi majd az életben.

A példamutatás a legeslegfontosabb

Persze a gyerekek mindig a példákból tanulnak a legjobban, ezért nem elég mondani, mutatni is kell.

• Ha karitatív munkát vállalunk – pl. ételosztás a hajléktalanoknak -, és már nagyobb a gyerkőcünk, akkor mindenképp vigyük magunkkal, hogy ő is tapasztalja meg, milyen az, amikor másokról gondoskodunk, feltétel nélkül.
• Ha a környéken van szemétszedési akció, akkor vegyünk mi is részt benne, és beszéljük át a gyerekkel, hogy mi az a környezetszennyezés, és miért fontos, hogy képviseltessük magunkat egy ilyen akcióban.
• Ha van egy szervezet, aminek a munkájában hiszünk, akkor évente adományozzunk számunkra egy kis pénzt. A gyereknek pedig minden ilyen esetről számoljunk be, magyarázzuk el, hogy miért lényeges mindez; s ha majd ő nagy lesz, szeretnénk, ha ő is így cselekedne.
• Ha egy barátunk beteg, akkor menjünk át hozzá, vigyünk neki például egy kis húslevest; utána pedig meséljünk erről a gyereknek.

Azzal, hogy ilyen témákról sűrűn, és nemcsak felületesen beszélünk a gyermekünkkel, tudatosítjuk benne, hogy családjának ezek a dolgok igen fontosak, így kialakulhat benne az az egészséges értékrend, amit a legtöbb szülő célul tűz ki maga elé.

Pár tipp arra, hogy hogyan vezessük rá a gyerekünket a segítségnyújtásra, az adakozásra

A példamutatás az első lépcső, de mi legyen a következő? Mivel ösztönözzük a gyereket, hogy maga is jót tegyen? Számos lehetőség van erre, még csak keresni sem kell, elég nyitott szemmel járni. Íme, pár tipp!

• Ha tudunk róla, hogy a környéken van egy szegényebb sorsú család, nálunk viszont jó pár plüssállat porosodik a sarokban, amikkel évek óta senki se játszott, akkor eljött az ajándékozás ideje! Magyarázzuk el a gyerkőcnek, hogy mennyire jó dolog lenne, ha kiválasztana a megunt játékok közül 5-öt, és azokat szépen odaadná egy másik gyereknek, aki bizonyára hatalmas örömét leli majd benne.

• A legtöbb ember azt gondolja, hogy a jótékonykodás egyenlő azzal, hogy valakinek pénzt adunk, bár ez csak egy fajtája. A gyerekünkkel úgy ismertethetjük meg a segítés eme formáját, hogy például kinevezünk egy befőttes üveget, ráírjuk, hogy kinek gyűjtünk, és néhanapján beledobunk egy kis aprót. Ha összegyűlt egy bizonyos összeg, akkor együtt ajándékozzuk oda a célszemélynek, de adott esetben az is megfelelő, ha a pénzből vásárolunk valamit, és azt adjuk oda. A lényeg, hogy a gyerek részese legyen az átadás folyamatnak, lássa, hogy a megajándékozott mennyire örül, átérezze, hogy adni milyen jó.

Amikor kiválasztjuk a tennivalót, akkor figyeljünk arra, hogy illeszkedjen a gyerek életébe, az érdeklődési körébe. Ha nem szeret a kertben bíbelődni, akkor nem szívesen segít majd a szomszédnak összeseperni a leveleket a kertjében, hiszen untatni fogja a dolog, ekképpen pedig nem is teljesül a célunk. Ha viszont valami olyasmiben segíthet, amit kedvel, akkor jobban fogja érezni magát, és jobban megmarad benne az élmény, az érték, a tanulság.

Nem könnyű feladat, de megéri a fáradozás

Kiemelten fontos, hogy a gyereknevelés sok-sok egyéb leckéje mellett a segítségnyújtás, ’’jótékonykodás epizódjára’’ is szenteljük elég figyelmet.

Ha gyermekünk:

• hozzászokik, hogy segítsen, ahol tud (és nem csak Karácsonykor)…
• hisz abban, hogy meg kell osztani a dolgait azokkal, akik kevésbé szerencsések…
• megtanulja, hogy a szeretetnek sokkal nagyobb az értéke, mint a pénznek…
• adakozó, jószívű magatartásformát tart követendőnek…

Akkor ez az értékrend, ez a szellemi tőke kulcs lesz egy jobb világhoz. Szülői erőfeszítésünk pedig jócskán megtérül majd!

Kató Iringó