Szinte kivétel nélkül mindenki szeretné elkerülni az őszülést. A „deresedés” a pigmentet termelő sejtek működésének megszűnésével kezdődik el. Ekkor az ősz hajszál velőállományából hiányoznak a pigmentrögök, legfeljebb csak levegőbuborékok vannak.
Az ősz hajszálak megjelenése elsősorban örökléstől függ. Általában nem ugyanaz a hajszál válik egyre világosabbá, hanem eleve fehér hajszálak nőnek ki a hajváltás során kihullt, festékanyagot tartalmazók helyére. Ezért is keverednek eredeti hajkoronánk közé hosszú időn keresztül és számait egyre növelve a fehér hajszálak. Persze vannak stressz, trauma okozta kivételek is. Sokak életét nehezíti meg a hirtelen jött, viszonylag fiatal kori őszülés.
Szakértők szerint a teljes őszülés normális esetben a 70. életév után következik be, de férfiaknál a 30. életév után is elfogadott.
A haj festéktartalmának visszaállítására sokan gyógyszerek hosszú sorát próbálják ki. Eredménytelenül vesznek be elsősorban hormonokat, valamint vitaminokat (panthothensav, paraamnobenzoesav, biotin). Idővel mindenki belátja, hogy az eredeti színt újból visszaállítani nem lehet. Ha nem szeretnénk szembesülni az időről-időre megjelenő hófehér hajszálakkal, nem marad más megoldás, mint a haj festése.
Manapság részben fémfestékeket, részben szintetikus szerves vegyületeket ún. oxidációs festékeket használnak. Vannak – elvileg – nem mérgező egyéb fémfestékek is. Ezek ezüst, vas, kobalt, nikkel, mangán, bizmut vagy réz sóoldatok. A hajat ezekkel átitatják, majd úgynevezett előhívó oldattal, ami többnyire pirogallolt vagy különböző kénvegyületet tartalmaz, a hajszálak felszínén fémoxidokat, illetve szulfidokat hoznak létre.
Mérgező anyagok a hajfestékben |
A hajfestékek alkotóelemei színek szerint eltérnek. A világos hajfestékek gyakran hidrogén peroxidot tartalmaznak. Ez az anyag maró hatású, belélegezve fejfájást, hányingert okozhat, de az idegrendszert is károsíthatja. Sötét hajfestékekben p-feniléndiamin található, ez a vegyi anyag feltételezhetően mutagén, azaz károsítja az emberi örökítő-anyagot, a DNS-t, lehetséges rákkeltő, allergén és irritáló hatású. A vesét, az immun, ideg- és légzőrendszert is károsíthatja. A hajrögzítők filmképző anyaga könnyen a tüdőbe juthat, s károsíthatja annak működését. |
Ehhez a folyamathoz 20-30 perc szükséges. Egyes festékeknél a fémsóoldatot és az előhívót előre összekeverik. Jórészt ebbe a csoportba tartoznak a „házi” használatra forgalomba hozott különböző hajszínező szerek.
A fodrászok elsősorban a szintetikus anilinfestéket használják, amelyeket oxidálószerekkkel, pl. hydrogénhiperoxiddal hívnak elő. Ezért nevezik ezeket oxidációs festékeknek is. Ezek közé tartozik a parafeniléndiamin, amely ugyan okozhat allergiás bőrgyulladást, mégis megtalálható a legtöbb korszerű hajfestékben.
Hasonló, kevésbé allergizáló anilinfesték a paratoluiléndiamin, valamint a metilparaamidofenolszulfát („metol”). Számos más anilinfestéket is használnak, amelyek felsorolása itt felesleges. Többféle lehet az „előhívó” is, ezeket por vagy tabletta formájában szokás festés előtt a festékoldathoz adni.
A hajfestést alapos hajmosással kell kezdeni a hajszálakon levő zsírréteg eltávolítása és felszínen levő hártya fellazítása érdekében. Szárítás után a homlok és a nyak bőrét védőkrémemmel kell bekenni, nehogy azok is elszíneződjenek. Közvetlenül a festés előtt hidrogén-hiperoxid és szalmiákszesz keverékével halványítani is szokták a haj eredeti színét.
Mintegy 5 percen át alkalmazzák, szőkítéskor pedig 10-15 percig. A festékoldatokat ecsettel vagy szivaccsal viszik fel a hajra, mindig a töve felől kezdve. (Kétkomponensű hajfestékek esetében, ha nem előre keverik össze őket, a második komponenst külön ecsettel viszik fel.)
A megfelelő színtónus elérése után a hajat jól kifésülik, és enyhe mosószeres mosás után meleg vízzel addig öblítik, míg az öblítővíz festékmentes lesz. Ha a haj a festés után fénytelen marad, néhány óra múlva olaj-samponos mosást vagy akár olajpakolást is lehet alkalmazni.
A tévhittel ellentétben maga a többszöri festés nem károsítja különösebben a hajat. De a hidrogénhiperoxid és szalmiákszesz gyakori használata szárazzá, törékennyé teszi a hajszálat, a felszínét borító hártya felrepedezik, a hajszál vége felrostozódhat. Kevesen tudják, hogy a szőkítés tehát ártalmasabb, mint a festés, a melírozás sem használ a hajnak.
Babavárás, érzékeny fejbőr vagy egyszerűen egészségvédelem – hathatós érvek a természetes hajszínezés mellett. Ma már egyre népszerűbbek a natúr festékek, melyek többnyire a henna, a dió és a kamilla jótékony tulajdonságaira alapoznak.
A hennát például már az ókori egyiptomi és római nőtársaink is használták. Elkészítése nagy egyszerű: meleg vízzel pépet kell készíteni a hennaporból, majd a hajra kenve 1-2 órára gőzöljük, vagy kössük dunsztba. Ezzel az eljárással hajunk vöröses színt kap. Barníthatjuk a dió csontos héjának főzetével, szőkíthetjük kamillával a tónust. Persze, nem szükséges ennyire pepecs munkába belevágnunk. Fellelhetőek henna alapú készre gyártott festékek.
Bármelyik színt is próbáljuk előállítani, amennyiben szintetikus hajfestékkel volt korábban befedve hajunk, először meg kell válnunk tőle a benne lévő szilikon miatt. Ha ezt elmulasztjuk, foltos lehet a végeredmény. Kifejezetten e célból kaphatóak már növényi alapú pakolások.
Vetró Rita