Öröklött jellegeink, hajlamaink csak 10%-ban határozzák meg életkilátásainkat, míg életmódunk 53%-ban felelős ezért. Tehát hogy mit hordozunk DNS-ünkbe kódolva, az nem egy fátum, nem rendeli el előre a sorsunkat.
Nemek harca
Ha jobban belegondolunk, a férfiak, idős korukra – többnyire, mint – családfenntartók, evolúciós küldetésükbe eleve könnyebben törhetnek bele, ráadásul biológiailag is sérülékenyebbek. Mivel sokkal nagyobb a száma azoknak a betegségeknek, melyekre hajlamuk van, mint a nőknek. Maga a férfi nemi hormon túlsúlya olyanokért felelős, mint a koleszterinszint, a vérnyomás, az agresszivitás stb. Míg az ösztrogén például kifejezetten védi a szívet és az agyi ereket.
Mi történik az emberekkel, amikor megöregednek?
Az öregedés folyamatában csökken a szervezetben az egészséges sejtek száma, ezzel arányosan pedig nő a beteg sejtek aránya. A különböző szervek mindenkinél különböző mértékben öregednek az idő múlásával. Amikor a beteg sejtek száma egy bizonyos százalék fölé növekszik, a szerv működése veszélybe kerül. A legtöbb embernél először a szív mondja fel a szolgálatot; másoknál az immunrendszer vagy az agy.
A legnagyobb kockázati tényezőt az jelenti, hogy az öregedés folyamatában a test tartalékai teljesen kimerülnek a szervek egészséges sejtszámának csökkenése miatt.
Van élet 50-en túl is?
A válasz egyértelműen igen. Genetikailag 120 évre vagyunk programozva, bár egyes szerzők az élet kitolásának lehetőségét még hosszabb időben határozzák meg. A cél azonban nem az, hogy minél tovább éljünk, hanem, hogy azt az időszakot, mit leélünk, teljes aktivitásban, örömtelien éljük le.
Vannak persze öröklött betegségek, melyek 100%-ban meghatározzák hordozójuk életkilátásait, de ez a „kivétel” nem mond ellen annak, hogy a genetikai hajlamok, csak az út irányát jelölik ki. Ezt az utat aztán többféleképpen bejárhatjuk.
Az életmódváltás nem lemondást és kényszert jelent, inkább egyfajta odafigyelést magunkra. Igen fontos, hogy rendszert vigyünk az életünkbe, ne kényszerből cselekedjünk, és közben mindig tartsuk meg nyitottságunkat az élet apró csodáinak észlelésére. Hisz boldogságunk ebben rejlik.
Bármely korban vagyunk, úgy tekintsünk rá, mintha az élet akkor kezdődne. Az élet elejét ugyanis nem, de a végét képesek vagyunk még megnyújtani.