Az antioxidáns egy olyan anyag, amely megvédi szervezetünket és más dolgokat attól a folyamattól, amelyet oxidációnak hívunk. A legjobb példa erre a folyamatra, amikor a vas rozsdásodik, vagy a vaj megavasodik. Az oxigén, amely alapvetően szükséges az élethez, egy nagyon reaktív elem. A vassal tehát reakciója során rozsdát képez, és amikor a vajban lévő zsírt oxidálja, az megavasodik. Hasonló folyamat játszódik le szervezetünkben is. És minél idősebbek vagyunk, annál inkább hajlamosabbakká válunk az oxidációra – bizonyos értelemben testünk is rozsdásodni kezd. Minden, ami megelőzi vagy lassítja az oxidációs folyamatokat, antioxidánsnak minősül. Az antioxidáns alapvetően más vegyületeket véd az oxigénnel szemben.
Amikor szervezetünk stresszhatásnak van kitéve, testünk fokozza az adrenalinhormon termelődését. Sajnos azonban az adrenalin hatására a vérlemezkék nagyobb hajlandósággal csomósodnak össze, vérrögöket alkotva. Bár a pycnogenol nem tudja oldani a stresszt, hatékony abban, hogy vérünk „síkos” maradjon, lecsökkentve ezzel a szívroham vagy a sztrók bekövetkeztének esélyét.
Az antioxidánsok háromféleképpen nyújtanak védelmek a rákkal szemben: azzal, hogy elpusztítják a rákot okozó szabad gyököket, fokozzák az immunrendszer működését, így az még azelőtt megsemmisíti a mutáns sejteket, mielőtt elrákosodhatnának, és végül csökkenti a ráksejtek hajlandóságát arra, hogy a szövetekhez, illetve mirigyekhez tapadjanak.
A kutatások bebizonyították, hogy a zöldségben és gyümölcsben gazdag étrenddel sok rákfajta gyengíthető. Sok kutató azért tartja a zöldségeket és a gyümölcsöket jótékony hatásúnak, mert antioxidánsokban, különösen C-vitaminban és bioflavonoidokban gazdagok.
Egy jól ellenőrzött klinikai tanulmány – amelyet Larry Clark, a tucsoni University of Arizona professzora vezetett – megállapította, hogy napi 200 mcg szelén szedése felére csökkenti a rákos megbetegedés és az ebből fakadó elhalálozás esélyét, ezen kívül növeli az életkilátásokat. Egy 1998-as klinikai tanulmány pedig kimutatta, hogy az E-vitamin szedése 32 százalékkal csökkenti a prosztatarák előfordulásának kockázatát.
Az öregedés folyamatában csökken a szervezetben az egészséges sejtek száma, ezzel arányosan pedig nő a beteg sejtek aránya. A különböző szervek mindenkinél különböző mértékben öregednek az idő múlásával. Amikor a beteg sejtek száma egy bizonyos százalék fölé növekszik, a szerv működése veszélybe kerül. A legtöbb embernél először a szív mondja fel a szolgálatot; másoknál az immunrendszer vagy az agy.
A legnagyobb kockázati tényezőt az jelenti, hogy az öregedés folyamatában a test tartalékai teljesen kimerülnek a szervek egészséges sejtszámának csökkenése miatt. Jó néhány évvel egy tanulmányában Linus Pauling és Jim Enstrom professzor szellemileg ép, idősödő kaliforniai emberek halálozását vizsgálta.. A megfigyelés azt mutatta, hogy azoknak a halálozási rátája, akik antioxidánsokat szedtek, alacsonyabb volt. A férfiaknál a halálozási esély 22 százalékkal csökkent, a nőknél 46 százalékkal. Később Enstrom és kollégái arról számoltak be, hogy a napi 250 mg feletti C-vitamin-kiegészítés 35 százalékkal csökkentette a férfiaknál a halálozási arányszámot, és hat évvel hosszabbította meg a kísérleti alanyok életét.
Egy nemrég végzett kutatás, amelyről a Journal of the American Geriatrics Societyben számoltak be, hogy a száz év körüli vagy afeletti emberek vérében lényegesen magasabb az antioxidánsok szintje, és alacsonyabb a szabad gyököké, összehasonlítva a hetven és kilencvenkilenc éve közöttiekkel. Az ilyen emberek relatíve nagy mennyiségben fogyasztanak antioxidánsban gazdag gyümölcsöt és zöldséget.