Az alábbiakban olyan egészségkárosító hatásokat sorolunk fel, amelyek a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban alkalmazott vegyi anyagok használata következtében alakulhatnak ki. Megjegyezzük azonban, hogy a vegyszerek környezet kémiai-biológiai és egészségügyi következményei nem modellezhetők 100%-os biztonsággal, továbbá kifejlődésükben egyszerre több tényező is szerepet játszhat, felerősítve egymás hatását. Állatkísérletekkel viszont részlegesen bizonyítottnak tekinthetők a negatív mellékhatások.
A mezőgazdaság modernizációja együtt járt a terméshozam növelésének igényével és ezzel együtt a műtrágyák minél szélesebb körű felhasználásával. Mivel köztudott, hogy a nagyobb hozam gyengébb minőséggel párosul, az ökológiai gazdálkodásban a termelők mellőzik a különböző vegyi anyagokat.
A Gödöllői Agráregyetem vizsgálati eredményei
(1966-1990) Magyarországon
Mikroelem* tartalom
| Csökkenés | Maradt | |
| Búza | 50% | 50% |
| Árpa | 62,3% | 37,7% |
| Kukorica | 81,4% | 18,6% |
| Répafélék | 25,0% | 75,0% |
| Burgonya | 14,3% | 86,7% |
*Mikroelem: Ásványi anyag és nyomelem
Kísérletek is alátámasztják, hogy a lassúbb, de kiegyensúlyozottabb komposzttal kezelt zöldségfélék nitrát tartalma jóval alatta marad a nitrogén műtrágyával kezelt növényekének.
Bizonyos mennyiségű nitrát jelenléte természetes a növényekben, mennyisége viszont nagymértékben függ a tápanyag utánpótlás módjától. Nemcsak élelmiszereinket, hanem ivóvizeinket is veszélyeztetik a talajba kerülő nitrogén tartalmú műtrágyák. A szervezetbe jutó nitrátok pedig csökkentik a vér oxigén szállító képességét, ami csecsemőkorú gyermekek halálát is okozhatja. A nitritek fehérjékkel képzett vegyületei rákos megbetegedést okozhatnak.
Az élő szervezetre gyakorolt negatív hatásán túl a műtrágyázás a talaj elsavanyosodásához is vezet.
Mivel a hagyományos műtrágyák a minőségi növény létrejöttéhez szükséges mikroelemek közül csak keveset (a nitrogént, káliumot és a foszfort) juttatnak a termőtalajba ezzel egyoldalú mikrotápanyag ellátást biztosítnak.
A műtrágyákkal bevitt anyagokból a termőtalaj bővelkedik, míg az ugyanennyire fontos anyagokból( pl. szelén) pedig kimerül, mert nincs utánpótlás.
Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy az elsavanyított, kifosztott termőtalajból származó növények vitamin ásványi anyag tartalma nagyon alacsony, ezáltal alig tudják tápláló egészségvédő szerepüket betölteni.
Az elmondottakból is kitűnik, a mezőgazdasági termelés módszereiben a változások, változtatások igénye és szükségessége az elkövetkezendő években elkerülhetetlen lesz.
Az alábbiakban szeretnénk felvázolni kedves olvasóink részére egy olyan sokoldalú szempont rendszert, amely a bio növénytermesztés előnyeire hívja fel a figyelmüket.
A nitrogén tartalmú műtrágyák mellőzésével a bio zöldségek alacsony nitrát tartalmát biztosítják a bio termesztők. Az oldható növényvédő vegyszerek alkalmazása nélkül igaz ugyan, hogy a növények lassabban nőnek és kevesebb vizet tartalmaznak, de magasabb szárazanyag tartalommal rendelkeznek. A kisebb vízvesztő képességnek és a tömörebb szöveteknek köszönhetően jobb a bio növények ellenállóképessége és tárolhatósága. Burgonya esetén ez akár 50 %-al kisebb veszteséget is eredményezhet.
A fenolok, mint másodlagos növényi anyagok, olyan anyagcseretermékek, melyek nagyobb mennyiségben keletkeznek az ökológiai termesztésű növényekben, és amelyek az emberi szervezetben egészségvédő hatásúak. Többek között segítik az immunrendszer működését, baktérium és vírus ellenes hatásuknak köszönhetően antioxidánsként működnek, valamint csökkentik a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát, illetve szabályozzák a vérnyomást.
A gyomirtó szerek mellőzése, az ökológiai gazdálkodás tápanyag-utánpótlási rendszere mind hozzájárul ahhoz, hogy a biozöldségek, gyümölcsök vitamintartalma, ásványi anyag és nyomelem tartalma magasabb, mint a hagyományos művelésből származó növényeké. Az alacsonyabb nehézfém érték is kedvezőbb a biotermékek esetében.
A hagyományos vegyszerezéssel és műtrágyázással termesztett növények 2002-ben végzett vizsgálata alapján a minta 75%-ban találtak növényvédőszer maradványokat. A bionövény mintákban mérhető jóval alacsonyabb méreganyag szint egyértelműen közvetett módon, a levegőből, öntőzővízből, csapadékból származtatható. Nehéz azonban a biotermesztőknek védekezniük az ilyen jellegű káros hatásokkal szemben. Szervezetünk méregtelenítő rendszere viszont egyértelműen kisebb terhelésnek van kitéve az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek fogyasztása esetén.
Tárczy Judit