Cikkünkkel elsősorban a szaunázás jótékony megelőző és egészségmegőrző hatására szeretnénk felhívni a figyelmet.
A szaunázás a közhiedelemmel ellentétben nem finn találmány, a közép-amerikai indiánok használták először. Az azték és inka papok agyagtéglából épített speciális fürdőkben, izzasztással gyógyítottak. A gőzt a feltüzesített kő hideg vízzel való leöntésével hozták létre. Testedzésre, betegségek kezelésére a XVII. századi Európában ismét aranykorát élte a gőzöléses technika. Az egyház azonban évszázadokon keresztül ellenezte a féktelen mulatozásokba torkolló fürdőzéseket.
A Skandináv országokban viszont a természetesebb testkultúrának köszönhetően, folyamatos maradt a szaunázás hagyománya. A finn sportolók az 1936-os olimpián a szaunázást a versenyekre való eredményes felkészülés feltételének tekintették. Az eset felkeltette az orvosok érdeklődését és elkezdték behatóan vizsgálni a szaunázás hatását, ami lassan de biztosan meghódította a világot.
A szauna segíti szervezetünket a salakanyagoktól való megszabadulásban, hatékony immunerősítő és érregeneráló hatású. A forró és száraz levegőben elpusztulnak a baktériumok, vírusok. A meleg, a hőmérséklet és páratartalom változására különböző szerveink is élénken reagálnak, a belső elválasztású mirigyek működése is fokozódik.
A szaunában a bőr erei kitágulnak és elkezdenek verejtékezni. Sokan úgy érzik magukat, mintha szárazság nélkül lázasok lennének, mivel folyamatosan felveszik környezetük hőmérsékletét. Az anyagcsere folyamatok javulnak, a szervezet vérellátása fokozódik a mesterséges lázas állapotban. A szervezet öngyógyító képességét felerősíti azáltal, hogy segít a lappangó betegségek felszínre kerülésében.
Aki rendszeresen szaunázik, annál a verejtékezéssel kevesebb ásványi anyag vész el, és egy idő után sóháztartásuk hozzászokik a stresszhez, jobban szabályozza a folyamatot. A szauna száraz gőze ugyanis hatékony és egyértelmű működésre sarkallja verejtékmirigyeinket. A szaunázáshoz, a gőzkamrán kívül, hozzátartozik még a hideg fürdő, zuhanyozás is. Télen még a hóban is meghemperegnek az edzettebb szaunázók, mielőtt újra visszamennének a melegbe.
A felváltott hideg-meleg és újra hideg zuhany edzi bőrünket, élénkíti testünket, szellemünket. A hőfokváltozás erősíti az idegrendszert is. Meleg hatására kitágulnak a bőr pórusai, hidegben viszont összehúzódnak, elzárva az utat a baktériumok, vírusok elől. Bőrünk rugalmasságára, fittségére is pozitív hatással van ez a fajta direkt hőmérsékletváltozás.
A különböző illóolajok alkalmazása a szaunában fokozzák a gyógyító hatást. A megfelelő olaj párologtatásával megelőzhetjük és kezelhetjük a visszatérő légúti, és meghűléses betegségeket. Lazító, nyugtató hangulatot teremthetünk stresszes időszakokban.
A szaunázás inkább a jó kondíció fenntartásában segít, mint a súlycsökkenésben, mivel felgyorsítja a vérkeringést (szívünk a normális mennyiség 1,5-2-szeresét pumpálja) és beindítja szervezetünk egészséges működését. A közhiedelemmel ellentétben a szaunázás nem fogyaszt, hiszen a súlycsökkenést a vízveszteség okozza, de felgyorsult vérkeringésünk (szívünk a normális mennyiség 1,5-2-szeresét pumpálja) beindítja szervezetünk egészséges működését.
A szauna ajánlott eszköz lehet az életforma váltáshoz, mindazoknak, akik keveset mozgó, ülő foglalkozást végeznek, helytelenül táplálkoznak, illetve sokat dohányzónak. A rendszeres szaunázás fizikai és lelki élménye aktívan támogatja az egészségtelen életmóddal szakítani kívánó személy változtatásra irányuló kezdeményezését.
Az egész bőrfelület zavartalan verejtékezése szempontjából ajánlatosabb ruhátlanul szaunázni. Aki viszont kellemetlenül érzi magát, viseljen fürdőruhát, vagy tekerjen maga köré törülközőt.
A klasszikus eljárás lényege, hogy egy kis nyírfalomb- köteggel csapkodják magukat, amikor izzadni kezdenek. Ezt követően egy törülközőn, vagy gyékényszőnyegen ülve, vagy fekve relaxálnak tíz percet. Kezdőknek ajánlatos, ha fokozatosan emelik a benntartózkodás idejét. Ha letelik az első tíz perc, egy hideg zuhanyozás erejéig el kell hagyni a kamrát, megtörölközni, pihenni, majd ismét visszatérni a melegbe. A folyamatot háromszor egymás után meg kell ismételni, majd a szaunát végleg elhagyni és fél órát aklimatizálódni.
Tudnunk kell, a magas hőmérséklet veszélyeket is rejt magában, ezért 6 éves kor alatt nem ajánlják a forró kamrát. Szaunázáskor a szaporább légzés következtében nő a szervezet oxigén szükséglete.
Akiknek problémájuk van szervezetük hőszabályozó működésével, valamint akik szív és érrendszeri betegségekben szenvednek, kerüljék a felfrissülésnek ezen formáját. Tartózkodjanak a szaunázástól még a vese betegek az epilepsziások és azok, akiknek heveny ízületi gyulladásuk van.
Figyelnünk kell arra, teli gyomorral vagy közvetlenül étkezés után, alkoholos állapotban ne kezdjünk el szaunázni. Gyerekeknek és érzékenyebb felnőtteknek érdemes az alsó lépcsőn ülni és langyos vízzel tusolni.Ahhoz, hogy pótoljuk az elveszett folyadékot szervezetünkből, szaunázás végén igyunk vizet. A havonta egyszeri szaunázással is már egy lépést tehetünk egészségünk jobb megőrzéséhez. Segíthet, ha emellett még odafigyelünk táplálkozásunkra, többet mozgunk és kerüljük a stresszes élethelyzeteket.
Tárczy Judit