Közeleg a pünkösdi hosszúhétvége, országszerte válogathatunk a különféle programok, fesztiválok, vásárok és játékok között. De vajon tudjuk, hogy mit ünneplünk?
A Húsvétot követő ötvenedik napon, Pünkösdkor ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét. Neve a „pentekosztész” (jelentése: „ötvenedik”) görög szóból ered, és mozgó ünnepként a napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Az Újszövetségi Szentírás szerint Krisztus mennybemenetele után az ötvenedik napon a Szentlélek szélvész kíséretében tüzes lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra, „és megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok”.
Az összeverődött idegen népek pedig „mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni”. Péter apostol beszédet intézett a sokasághoz: a prédikáció hatására sokan megtértek és megkeresztelkedtek, s megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd ezzel a Szentlélek eljövetele mellett az egyház megalapításának, születésnapjának az ünnepe is: ebből az alkalomból a keresztény egyházak miséket, istentiszteleteket tartanak.
Az ünnep szimbólumai a bibliai lángnyelveket idéző pünkösdi rózsa szirmai és a Szentlelket jelképező fehér galamb. A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szélvihart kürtökkel és harsonákkal imitálták, a lángnyelveket égő kócokkal szimbolizálták, a templomok piros pünkösdi rózsákkal és zöld ágakkal való díszítésének és fehér galambok szabadon engedésének szokása pedig egészen sokáig fennmaradt.
Bár Pünkösd egyházi ünnep, ehhez az időszakhoz különféle népszokások és hagyományok is kapcsolódnak. Ezek a kereszténység előtti időkből származó pogány rítusok az ókori római Floralia ünnepből gyökerezhetnek, melyet Flora, a virágok istennőjének és a tavasznak tiszteletére tartottak. A keresztény és az ősi pogány szokások sajátos összefonódásaként május tradicionálisan a nyárköszöntés, a tél jelképes eltemetésének hava: az ébredező természet, a párválasztás, a nász és a termékenység ünneplése, mulatságok, bálok ideje, imádkozás a bő termésért, gyermekáldásért.
Ezen időszak legtovább fennmaradó és leginkább kedvelt tradíciója hazánkban a középkor óta a pünkösdi királyválasztás, mely eleinte vitézi szokás volt, később azonban a falvakban is elterjedt. A különféle ügyességi próbatételekkel, versenyekkel a legények közül megválasztott pünkösdi király „hatalma” általában egy évig, néhol csak egy napig tartott, de ez idő alatt olyan kiváltságokban volt része, mint egy igazi királynak: minden ünnepségre és mulatságra meghívták, ingyen ehetett-ihatott, és ő parancsolt a többi legénynek. E hagyomány emlékét őrzi mai napig élő közmondásunk: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” Míg a legények versengtek a „királyi címért”, addig a lányok maguk közül a legszebbet „kiskirálynénak” választották, majd házról-házra jártak dalolva és mondókázva, különféle ajándékokat begyűjtve a háziaktól.
Bár ennek az ünnepnek nincsenek olyan jellegzetes ételei, mint például a húsvétnak vagy a karácsonynak, Pünkösdkor a hagyomány szerint ünnepi fogások kerülnek az asztalra. Dominálnak a húsos ételek – hisz a régebbi időkben ritkábban, általában csak vasárnap és ünnepnapokon ettek húst, így pünkösdkor szokás baromfit, juhot, bárányt esetleg marhát fogyasztani.
Tradicionális pünkösdi étkek a tyúkhúsleves, libasült, rántott csirke, báránysült. A termékenység szimbólumaként tisztelt tojás sem hiányozhat a menüből, például rántotta vagy főtt tojás formájában. A sós ételeken túl a pünkösdi kalács sem maradhat ki az ünnepi menüből, de szokás még friss gyümölcsös (epres, cseresznyés) tésztákat is sütni.
Hozzávalók: tojás, durumtészta vagy teljes kiőrlésű tészta, kevés olaj, só, bors
Elkészítés: A tésztát tízszeres mennyiségű sós vízben kifőzzük, leszűrjük és serpenyőbe tesszük. Kevés olajjal összeforgatjuk, ráöntjük a felvert tojásokat, majd megsütjük. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk.
A hagyományos rántott hús több szempontból sem a legjobb választás. Egyrészt a vastag panír sütés közben szivacsként szívja magába az olajat, másrészt pedig sütéskor az olajban a levegő oxigénje és a magas hőmérséklet hatására több bomlástermék is képződik, melyek egy része kifejezetten káros az egészségre (pl. akrilamid), növelhetik a rák kockázatát is. Ezért süssük inkább tepsiben az ünnepi fogást, ez a változat jóval egészségesebb.
Hozzávalók: csirkemell, só, bors, tojás, teljes kiőrlésű liszt, zsemlemorzsa teljes kiőrlésű lisztből (készíthetjük házilag is, kiszárított kenyeret vagy zsemlét lereszelve, ledarálva), kevés olaj
Elkészítés: A húst megtisztítjuk, felszeleteljük, kicsit kiklopfoljuk, majd sóval-borssal bedörzsöljük, ezután lisztbe forgatjuk. (A lisztezést akár el is hagyhatjuk.) A tojásokat felverjük, és villára szúrva megforgatjuk benne a hússzeleteket, azután a zsemlemorzsában is meghempergetjük őket. Egy alacsony peremű tepsit kibélelünk sütőpapírral, vékonyan megkenjük olajjal, majd a panírozott húsokat egymás mellé sorjázzuk, és tetejüket megspricceljük egy kevéske olajjal. 175-180 fokos sütőben párszor megforgatva megsütjük.
(1 bögre kb. 2,5 dl)
Hozzávalók: 4 bögre liszt (fele finom, fele teljes kiőrlésű), 2 bögre nádcukor, 2 bögre tej, 2 dl olívaolaj, 2 teáskanál szódabikarbóna, 4 db egész tojás, fél vaníliarúd kikapart belseje vagy 2 csomag bourbon vaníliás cukor, egy-két csipet só, 2 teáskanál őrölt fahéj, 2-3 maréknyi szezonális gyümölcs (eper, alma, málna, ribizli stb.)
Elkészítés: Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. (Liszt, szódabikarbóna, cukor, fahéj, só.) Egy másik tálban kikavarjuk a folyékony összetevőket. (Tojások, olaj, tej.) A folyékony keverékhez apránként adagolva a lisztes elegyet csomómentesre keverjük a masszát. (Híg jellegű lesz.) Egy tepsi alját vékonyan kikenjük vajjal, beleöntjük a tésztát, rászórjuk a gyümölcsöt, majd kanállal egy kicsit lenyomkodjuk a tetejét. (Ha nem bogyós gyümölcsöt választunk, kockázzuk vagy szeleteljük fel.) Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 30-40 percig sütjük. (Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e a belseje is.) Kosárka formában vagy muffinsütőben is elkészíthetjük ezt a süteményt, az egyes darabokba akár más-más gyümölcsöt is tehetünk.
V. Magdi