A nyírfacukor fehér, édes, kristályos szénhidrát, egy természetes cukorféle. Íze, megjelenése szinte teljesen azonos a hagyományos kristálycukoréval, az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatása viszont épp az ellenkezője.
A nyírfacukor fogyasztása önmagában nem vezet elhízáshoz, jótékony hatással van fogainkra, lúgosítja szervezetünket, nem kell inzulin a hasznosításhoz, gyorsítja az emésztési folyamatokat és segíti a kiválasztást. Felnőttek, gyermekek, cukorbetegek, várandós kismamák, fogyni vágyók és candida-diétán lévők egyaránt biztonsággal fogyaszthatják.
Bár a nyírfacukrot a tudomány már 115 éve ismeri, az egészségügyi hatásaira és diétás előnyeire vonatkozó kutatások csak a 60-as években indultak meg, szintén finn kutatók vizsgálatainak eredményeként. Míg 1970 előtt a nyírfacukrot főleg a cukorbetegek étrendjében alkalmazták alternatív cukorhelyettesítőként, a 70-es évektől már antibakteriális és fogszuvasodást gátló hatásait tanulmányozták. Ezt követően világszerte végeztek további kutatásokat, melyek a nyírfacukor számos egyéb jótékony hatásra mutattak rá. Az eredményeknek köszönhetően az egykori Szovjetunióban például évtizedekig használták diabetikus célokra, míg Németországban intravénás tápláláshoz alkalmazták.
Felnőttek, gyermekek, cukorbetegek, várandós kismamák, fogyni vágyók és candida-diétán lévők is egyaránt biztonsággal fogyaszthatják. Édesítő ereje a hagyományos cukoréhoz képest 1:1. Mellék- és utóíze nincs.
A nyírfa kb. 15 méter magasra növő, jellegzetes ezüstfehér kérgű, vékony Eurázsiai fafajta, melyet a népgyógyászat régóta ismer. Levelének baktériumölő, vizelethajtó hatást tulajdonítanak, de alkalmasnak tartják reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, illetve a vér koleszterinszintjének csökkentésére is. Nemcsak levele, de a kérgéből csapolással kinyerhető nedve is felhasználható. Az édes nedvű fákból nyert cukor és édes szirup egyébként, nem új keletű dolog; elég, ha csak a manapság közkedvelt juharszirupra gondolunk. Míg az amerikai kontinensen juharfából, az eurázsiai kontinensen a nyírfa nedvéből vontak ki cukorszirupot sikeresen.
A nyírfa kérge és rostja egy további cukorfélét tartalmaz, mely feldolgozás után látszólag közönséges kristálycukor, de a két cukor szerkezetét, felépítését tekintve egyáltalán nem hasonlít egymáshoz.
A nyírfacukor egy teljes mértékben egyedi vegyület, melyet a tudomány csak később ismert meg pontosan. A XIX. század végén fedezte fel egy német tudós (Hermann Emil Fisher), aki a biokémiában elért eredményeiért kémiai Nobel díjat kapott 1902-ben.
A nyírfacukor előállítása azonban jóval drágább és kevésbé hatékony, mint a hagyományos cukoré. Ennek eredményeképpen gyártása a háború után háttérbe szorult.
A nyírfacukor tömeges, ipari méretű gyártását - a hagyományos cukor pótlásának céljával - Finnország fejlesztette ki a második világháború idején. A fejlesztés egyszerű okkal volt magyarázható: mivel az ország a háború alatt minden beszállítási lehetőségtől el volt zárva, a kristálycukor beszerzése sem volt számára elérhető. A klimatikus viszonyok miatt, Finnországban sem a cukorrépa, sem a cukornád nem terem meg, ezért a cukorhiány leküzdésére más, országon belül elérhető megoldást kellett találni.
A fa, mint cukorforrás már régóta ismert volt, így a nyírfa kérgéből és rostjaiból kivonható cukor kézenfekvő alternatívának tűnt. Finnország ekkor fejlesztette ki és kezdte meg az országban nagy számban előforduló nyírfából a nyírfacukor ipari előállítását.
A nyírfacukor előállításának hatékonyságára vonatkozó, illetve az egyéb gazdaságossági tényezőkre irányuló kérdéseket, problémákat a tudomány és technológia fejlődése oldotta meg. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen, ma már szinte bármilyen növényből ki lehet vonni különféle cukorvegyületeket. A nyírfacukorra irányuló egyre növekvő tudományos figyelem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a technológiai fejlesztések, kutatások kiterjedjenek a nyírfacukor előállítására vonatkozóan is.
A nyírfacukor előállítása alapvetően különböző szűrésekből, tisztításokból, keverésekből és sűrűsítésekből áll. Ezen folyamatok révén fokozatosan különválasztják a nyírfacukrot az egyéb összetevőktől. Ellenőrzött körülmények között végbemenő, a környezetet nem szennyező, modern technológiát alkalmazó módszerről van szó.
Az üzemből távozó melléktermékek csupán felaprított száraz vagy szirupos növényi alkotóelemek/maradványok lesznek, melyek a természetben egyszerűen lebomolva humusszá alakulnak. A felhasznált víz a mechanikus tisztítás után akár a természetbe is visszakerülhetne, mivel teljesen tiszta. Ehelyett, kiváló minőségének köszönhetően, és az újrahasznosítás elveinek megfelelően, visszakerül a gyártásba, így gyakorlatilag környezetszennyező melléktermék nem keletkezik.
A nyírfacukor fehér színű, ami nem mesterséges fehérítés, hanem a teljes tisztítás eredménye. Kísérleteink során kiderült, hogy barna cukrot nem lehet belőle előállítani. Már magának az alapanyagnak is meglehetősen világos színe van, ami az egyszerű tisztítástól csak tovább fehéredik. A nádcukorral ellentétben még alacsony szennyezettségi szint esetén sem kristályosodik ki, melegítés hatására pedig nem barnul be, így a nyírfacukornak csak fehér változata létezik. A közhiedelemmel ellentétben, a barna szín nem garancia az egészségességre, míg a klinikai vizsgálatok eredményei igen.
HACCP rendszerű minőségbiztosítás és az SA 8000:2001 tanúsítvány garantálja az élelmiszer és gyógyszertisztaságú nyírfacukor előállítását. Budapesten, akkreditált laboratóriumban végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy az általunk forgalmazott nyírfacukor általában 5-10-szer tisztább annál, mint amit a Magyar Élelmiszerkönyv és az Európai Unió előírásai elvárnak.
Hatalmas előrelépést jelentett, mikor kiderült, hogy - mint a szőlőcukrot sem csak szőlőből – úgy a nyírfacukrot sem csak a nyírfából, hanem több más hasonló rosttartalommal rendelkező növényből is ki lehet vonni. Sőt, kis mennyiséget még az emberi szervezet is előállít belőle. Bizonyítást nyert, tehát, hogy a nyírfa helyett már más alternatív forrásokból is kivonható, méghozzá sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban és környezetkímélőbb módon.
Egyes ipari növények fel nem használt részeiről - melyek feldolgozásának célja eddig csupán kényszerű eltüntetésük volt - kiderült, hogy hasonló felépítésűek mint a nyírfa kérge. Ez új távlatokat nyitott egy gazdaságos és környezetkímélő gyártástechnológia kialakítása felé.
Hazánkban évente kb. 22–23 millió tonna mezőgazdasági melléktermék keletkezik, és ez a mennyiség elenyésző a Föld egészének termeléséhez képest. Új módszerek kerültek kidolgozásra, melyek teljesen környezetkímélők, figyelembe veszik a XXI. századi ökotörekvéseinket és beilleszkednek az élet körforgásába. A 2000-es évek elejétől elkezdtek ezek az újfajta üzemek megjelenni a világ számos pontján.
Ezen módszerek kifejlesztésében Kanada és az Egyesült Államok járnak az élen. Így mára lehetővé vált, hogy minden kontinensen, a világ számos országában gazdaságosan előállítható és elérhető legyen a nyírfacukor.
A nyírfacukor is egy ilyen 5 szénatomos cukor, amely nagy tömegben a növényi sejtek felépítésében vesz részt.
A nyírfacukor nem hagyományos "-óz", hanem a magyar (és egyben nemzetközi latin) "-itol" végződésű cukrok közé tartozik. Ezeknek szerkezetükből adódó jellemzőjük, hogy jobban ellenállnak hőnek, savaknak, lúgoknak. Rendkívül stabil vegyületek, emiatt lassabban is emésztődnek, és nem minden baktérium képes megemészteni őket.
A nyírfacukor kémiai meghatározása rendkívül egyszerű. Kémiai neve xylitol, ami a görög xyl(lon): fa, ami a nyírfára utal + -itol: egy stabilabb kémiai cukorfélét jelentő végződés összetételéből származik.
A nyírfacukor eredetileg nyírfakéreg rostjaiból előállított, köznapi értelemben vett cukor, amely kémia képlete alapján az öt szénatomos cukrok egyik csoportjába tartozik. Képlete: C5H12O5
A nyírfacukor különösen lassan emészthető szénhidrát, mely több különböző vegyületen keresztül alakul át glükózzá. Ez időigényes folyamat, ezért a nyírfacukor alig van hatással a szervezet vércukor szintjére. A teljes emésztési ciklus folyamán a nyírfacukornak nagyjából 25%-a képes átalakulni glükózzá és felszívódni a vérben. A nyírfacukor maradék 75%-a továbbhalad a bélrendszerben és más emésztési folyamatokban vesz részt, mellyel további folyamatos energiát biztosít szervezetünknek.
Forrás: Nyirfacukor.hu